Bár manapság már az 50.000 forint alatti telefonok belépő szintűnek számítanak, az igazi "budget" telefonok 30.000 forint körül kaphatók. Ezek a telefonok persze sok esetben egészen használhatók, egy megbízható minőséget kínáló, a szoftveres optimalizáláshoz értő gyártó pedig ilyen alacsony áron is képes korrekt minőséget kínálni. A Nokia bár sokszor túlárazza készülékeit mégis ismert arról, hogy készülékeit sokáig ellátja a legfrissebb, módosításoktól mentes Android  verziókkal, míg a Honor inkább a jó ár-érték arányáról híres, és persze a letisztult EMUI kezelői felületéről, ami egy erősen módosított Android rendszer. Két ennyire különböző vállalat mégis piacra dobott két, a számokat tekintve szinte teljesen azonos készüléket, amik most még ár terén is majdhogynem egyeznek.

    A két telefont kézbe fogva az a furcsa látvány tárul elénk, hogy szemből a vastag alsó káván lévő márkajelzésen kívül a két készülék gyakorlatilag egyezik. Ugyanolyan HS+ felbontású 5,71" képátlójú IPS panelt kaptak, amit mindkét esetben egy kis kamerasziget szakít meg egy 5 megapixeles kamerával, ami szintén azonos mindkét esetben. Hátulról nézve már felfedezhető egy minimális eltérés. Bár a műanyag keret és hátlap stimmel, a Nokia inkább elegáns színekkel(fémszín és fény hatására enyhe szürkészöld színt felvevő fekete), míg a Honor nagyrészt texturált hátoldallal próbálta feldobni a készülékét. Pár feliraton kívül azonban nem látni sok érdekességet a mobilok ezen oldalán, maximum a vakuval rendelkező egy-egy kamera lehet érdekesség azoknak akik még 2000 előtt vették a legutóbbi telefonjukat így nem szembesültek a fotózásra képes telefonokkal.

   A hátlapi kamerákat megvizsgálva elmondható, hogy bár mindkét esetben 13 megapixeles a szenzor, a rekeszértékek már nem egyeznek, ebben ugyanis a Honor a jobb a kisebb f/1.8-as értékével. Ez persze nem igazán fog feltűnni senkinek ugyanis ahogy az várható mindkét telefon gyengén teljesít fotós és videós képességek terén egyaránt, félhomályban, vagy éjszaka pedig teljesen használhatatlan az elkészülő kép/videó. Alap feladatokra természetesen ez is elég, nappal akár közösségi oldalakra tökéletesen megfelelő fotók készíthetők, állványról pedig a FullHD/30fps videók is megfelelők.

  A kamera viszont valljuk be, sokadlagos szempont annak aki csak alap szinten akarja használni a telefonját, az ilyen felhasználóknak is szükségük van azonban szoftveres és hardveres teljesítményre. Nos a hardver terén mindkét telefon a minimumot hozza a Helio A22-vel ami már-már viccesnek hat a 8 magos processzorok korában a maga 4 gyenge magjával. Sajnos akkumulátor terén sem találunk semmi kimagaslót a két telefonban, mindkettő 3000 mAh kapacitású(na jó, a Honor 3020), de szűk egy napra így is elég a kapacitása. RAM terén ismét egyezés van, mindkét telefon 2GB-ot kapott, egyedül a tárhely ami eltér a Honor javára. Ugyanis amíg a Honor megkapta az elvárható minimumot, a 32GB-ot, addig a Nokia 16GB-ról indul, ami ma már túlságosan kevés bárhogy nézzük, ráadásul a riválisával ellentétben a bővítéskor le kell mondani az egyik SIM foglalatról. Szoftveres téren fordított a helyzet, itt ugyanis a Honor kerül hátrányba. Android 9-et futtat EMUI 9-es kezelőfelülettel, ami nem rossz, azonban frissítések nem nagyon várhatók már rá. Ezzel szemben a Nokia hű a 2.2 hátlapján feltüntetett android one felirathoz, így az Androis 9-el érkezett telefon már a 10-es verziót is megkapta és minden esély megvan rá, hogy ha a hardveres korlátok engedik, akkor a 11 is be fog rá futni kis késéssel. Az ilyen szintű szoftveres támogatás pedig bárhogy nézzük vonzó lehet bárki számára.

   Mindent összevetve tehát a két számok terén azonos telefon mégsem azonos. Míg a Honor a frissítések hiánya miatt nem jó választás hosszú távra, addig a Nokia a belső tárhely elégtelensége miatt bukik el. Emiatt én a magam részéről a Honor 8S mellett tenném le a voksom, ugyanis frissítés nélkül lehet használni egy telefont, viszont ha már maga a rendszer elfoglalja egy készülék tárhelyének nagyját, akkor azon a memóriakártya nem tud segíteni, főleg ha az csak az egyik SIM helyére helyezhető be. Ilyen alacsony áron tehát tényleg csak akkor érdemes telefont venni, ha az ember fel van készülve a súlyos kompromisszumokra és a kommunikáláson, böngészésen kívül nincs túl sok terve a mobiljával.