Pár éve, ha az ember belefutott egy Samsung és egy Xiaomi márka mellett elkötelezett rajongó közti vitába, akkor általában gyökeresen eltérő adatokat, érveket hallott a két oldalról. A Xiaomi ár-érték arány terén tarolt, gyakran fél-kétharmad áron kínált hasonló specifikációkat, mint a dél-koreai óriáscég, a Samsung viszont IP tanúsítvány, összeszerelési minőség, valamint a frissítések száma és gyakorisága terén halmozott fel előnyt. Mára azonban ezek a különbségek nagyjából semmissé lettek, amit remekül szemléltet, hogy az S széria +-os és a Xiaomi széria idei Pro modellje azonos, 524.990 Ft-os áron szerezhető be. A  két készülék közti sok hasonlóság  azonban nem csökkenti, sőt inkább növeli az igényt arra, hogy összemérjük őket és kiderüljön, hogy a Xiaomi képes-e megtartani a Samsunggal szembeni ár-érték terén jelentkező előnyét akkor is, ha pontosan annyiba kerül az adott termékük, mint a jóval híresebb riválisa.

  Első ránézésre a két eszköz közt nem látni sok hasonlóságot. Az S23+ inkább letisztult, dobozszerű kialakítást kapott, ami hiába érződik, többek közt a matt hátlap miatt prémiumnak már első érintésre, nem igazán tűnik ki a számtalan hasonló mobil közül. Ezzel szemben a Xiaomi tervezőgárdája a 13 Pro-n az erősen lekerekített kijelzőt fényes hátlappal kombinálta, amire egy hatalmas szögletes négyzet került kameraszigetnek, a végeredmény pedig egyszerre lett megosztó és impozáns. Jobban megnézve azért akadnak egyezések, például az alumínium keret, vagy a Gorilla Glass előlap(az S23+ már a 2. generációs Victust kapta, ami viszont sok tesztelő szerint törékenyebb elődjénél), viszont a kínai gyártó a mobilja hátát az üvegnél jóval erősebb kerámiával fedte be. Szerencsére az eltérő anyagok ellenére mindkét készülék IP68 szerint vízálló, ami a Samsungtól már megszokott, a Xiaominál viszont csak idén lett alapvetés, viszont az összeszerelési minőség ettől függetlenül is, az árazáshoz hasonlóan magas.

  Az előlap nagyját mindkét típusnál a kijelző foglalja el a vékony káváknak és az apró kameralyuknak hála, a panelek azonban elég eltérőek. A Samsung ugyanis beérte a FullHD+ felbontással, amihez hiába társul LTPO technológia, 120hz-es maximális képfrissítés, 1750 nites maximális fényerő és méretes 6,6"-es képátló, a Xiaomi 1440p-s felbontással, 1900 nites értékkel, 10 bites színskálával és 6,72"-es méretével minden szempontból rálicitál riválisára. Ezek a különbségek persze szabad szemmel alig észrevehetőek, maximum akkor, ha a két mobil egymás mellett foglal helyet és előfordul bizony olyan helyzet is, amikor a Samsung képe kicsit színhelyesebbnek hat, de ilyen árkategóriában elvárható a kompromisszummentesség, amit a kijelző terén a 13 Pro vitán felül jobban prezentál.

  Az AMOLED panelek pixelei közé fúrt lyukban rejtőző szelfikamerák terén viszont egészen más a helyzet a kompromisszumokkal. A Samsung itt ugyanis remekel. Az Ultra modellben is használt, papíron nem túl kiemelkedő, 12MP-es f/2.2-es rekeszértéket prezentáló szenzor ugyanis a szoftveres rásegítésnek hála a piac egyik, ha nem a legjobb képminőségét kínálja. Bár látószögből akad a riválisok közt jóval nagyobb is, hasonlóan tiszta és éles képeket és stabil videókat kevés konkurens tud prezentálni, ráadásul a 4K/60fps is adott, így nagyobb képernyőn nézve sem lesz kínosan pixeles az S23+ felvétele. A Xiaomi más utat választott. Ők ugyanis a számok erejében bízva munkára fogtak egy 32MP-es, de nem túl nagy képalkotót, mindezt 4K, sőt 60fps és autofókusz nélkül, aminek az eredménye egyértelmű: Nappal, jó fényviszonyok közt tűéles képek, de gyenge dinamikatartomány, középszerű éjjeli fotók és jellegtelen, nem túl szép videók. A Xiaomi készülékének ezen hiányossága olyan jelentős, hogy még annak fényében sem lehet szemet hunyni fölötte, hogy a gyártó többször hangsúlyozta, hogy a fejlesztés során a fókuszt a hátlapi trióra tették.

  Az marketing szerint a hátoldalra koncentrált kameratechnológia szerencsére nem csak üres duma, olyannyira, hogy a két készülék közt ezen a téren hasonlóan egyoldalú a harc, mint az előlapi képalkotás terén, csak épp fordított kimenetellel. Az S23+ ugyanis "csak" egy jó kamerás mobil, amit sem a makrómód nélküli ultraszéles, sem a körömpiszoknyi 3x-os nagyításra képes telefotó, sem a maximum 2-3 évvel ezelőtt nagynak számító főszenzora nem tud megmenteni. A fotók ugyanis hiába szépek, nem túl színhelyesek, cserébe rengeteg zaj lelhető fel rajtuk, sok esetben még az 1-2 évvel ezelőtti flagshipekkel szemben sem állják meg a helyüket, ami annak tekintetében nagyon fura, hogy videózásra viszont remekül alkalmas mindhárom szenzor, ami a fizikai korlátokat figyelembe véve komoly szoftveres mágiára utal, amit a konkurencia viszont nem feltétlen birtokol. Xiaomi 13 Pro ugyanis nem fog felkerülni a legjobb videós mobilok dobogójára, még akkor sem, ha nyers hardveres erővel bizony sok esetben képes megszorongatni a Samsungot sőt néhány helyzetben meg is előzni azt. A fotózás már egészen más tészta, itt ugyanis a kínai csúcsmodell az elit ligában játszik. A Samsungtól kölcsönvett, alacsonyabb kategóriájú mobilokban főkameraként alkalmazott 50MP-es szenzort ugyanis nem csak a szemrevaló fotókat készítő, makróra fölöslegesen képes ultraszéles, de a 3,2x-es nagyítású telefotó lencsék mögé is beépítettek, ami ráadásul a "floating lens" technológiának hála akár 10cm-ről is használható, ilyen távolságról pedig a piac második legjobb makrófotóit készíti el(az aranyérmes P60 Pro akár 10x-es nagyítású, éles makrókra is képes 10-15cm-ről) , ráadásul a nagy felbontásnak hála durván 7-10x-es nagyításig elfogadható képeket lő. Az igazi szenzáció azonban az 1"-es főkamera, ami a Leica kooperációnak hála csodálatos képeket alkot minden fényviszonyban és ha a részleteket figyelve néha hibázik is, vagy túlszaturál(de soha sem annyira, mint a Samsung) kijelenthető, hogy minőség tekintetében a piac élvonalába tartozik.

  A telefonok másik lényeges elemét, mondhatni a szívét, azaz a SoC-t vizsgálva érdekes dolgokra bukkanhat az ember. Meglepő módon a Samsung idén nem bajlódott a saját gyártású, joggal gúny tárgyát képző Exynos chippel, hanem a Snapdragon mellett döntött, ráadásul még húztak is egy kicsit az órajelén, így elérve, hogy papíron egyetlen androidos mobil se legyen képes vele szembeszállni. A helyzet persze jóval komplikáltabb, a Xiaomi ugyanis a for Galaxy utótag nélküli Snapdragon 8 Gen 2-vel is azonos eredményeket produkál, ráadásul ezt azonos áron 4GB-al több RAM-mal társítva teszi, viszont nyers erő terén így sem igazán lehet győztest hirdetni, hiszen mindkét készülék (az instabil elődöktől eltérően) komolyabb melegedés és nagyobb bezuhanások nélkül képes futtatni bármilyen játékot, vagy hardverigényes applikációt.

  Hasonlóan szoros lenne a verseny az akkumulátorok terén, a két eszköz kapacitása ugyanis nagyon hasonló(4700mAh a 4820mAh-val szemben), mindkét készülék remekül van optimalizálva, így az egynapos üzemidő gond nélkül összehozható, de akár a másfél is, mérsékelt használattal. A Xiaomi tarsolyában, vagy inkább a dobozában azonban ott van egy aduász, nevezetesen a 120W-os adapter, amit a 13 Pro ki is tud használni, sőt vezeték nélküli töltőpadot rákötve is képes a szintén nem gyenge 50W-ra. Az S23+ ezzel szemben maximum 45W-ra képes kábel és 15W-ra töltőpad segítségével, ráadásul több teszt szerint az előbbi érték erős túlzás, és a borsosabb árú adapterrel is alig szerepel jobban, mint az elterjedtebb 25W-os "gyors"töltőjével.

  Szoftvert szoftverrel összevetni az esetek többségében elég szubjektív dolog, pláne, ha mindkét felület ugyanarra az Android 13-ra épül és annyira hasonlóan testreszabhatóság központúak, mint a One UI és a MIUI. Akadnak viszont konkrét számok, nevezetesen, a Samsung 4 év főverzió és 5 év biztonsági frissítést ígér, a Xiaomi viszont megelégedett azzal, hogy 3, illetve 4 évet ígért meg. A tapasztalatok szintén nem kedveznek a kínai gyártónak, hiszen sokat lehetett hallani olyan esetekről, hogy egy-egy Xiaomi csúcsmodell több hónapos késéssel kapott meg egy-egy biztonsági frissítést, vagy nem részesült olyan Android verzióból, amit illett volna megkapnia.

  Az összkép a két telefon összevetésében tehát nagyon vegyes, amin az sem segít, hogy hangzás, biometrikus azonosítás és extra funkciók terén az eltérés minimális, azonban pár szempont mégis segíthet eldönteni a küzdelmet. Az S23+ egy remekül összerakott telefon, és influenszereknek az összehasonlíthatatlanul erősebb szelfi képességei miatt ideálisabb társ lehet és a mobiljukat akár 5-6 évig nyúzó maratonistáknak is kedvezőbb  lehet a Samsung a hosszabb támogatás és a várhatóan lassabban bezuhanó használt piaci ár miatt, azonban a kínai rivális több szempontból is képes felülkerekedni. Fotózásban az előnye elvitathatatlan, főszenzora miatt inkább az S23 Ultra ellenfele a gyengébb zoom ellenére is, mintsem az S23+-é, kijelzője már csak a felbontás és a fényerő miatt is egy kategóriával előrébb van, a kegyelemdöfést azonban a töltési sebességével és a dobozban lévő adapterrel viszi be a Samsungnak, hiszen a kicsit gyengébb kamera részben pótolható utólagos szerkesztéssel, fotós tehetséggel, 1900 nites fényerőre ritkán van szükség, a FullHD+ és a QHD+ közt nehéz különbséget tenni első ránézésre, azonban az S23+ tulajok jó eséllyel nem fognak tudni elbúcsúzni az éjszakai töltéstől, míg a 13 Pro gond nélkül telepumpálható vezetékesen, vagy akár anélkül egy rövid, reggeli készülődés alatt is, ez pedig a felhasználó kényelme szempontból többet jelenthet mint megannyi hangzatos specifikáció, végső soron pedig egy telefon minőségét az határozza meg, hogy mit képes nyújtani a használójának, mennyire könnyíti meg életét.