Bár 2020 mozgalmas év lévén gyorsan eltelt, azonban naptári értelemben még távolról sincs vége. Azonban a legnagyobb mobilgyártók már vitathatatlanul bemutatták tudásuk legjavát. Találkozhattunk a nem túl izgalmas, de talán minden eddiginél használhatóbb belépő szintű készülékekkel, a Redmi Note és a Galaxy A széria idén is komoly harcot vívott egymással a vásárlók szeretetéért a középmezőnyben, a flagshipkillerek egy jó része mostanra zászlóshajóvá vált ár és tudás tekintetében, az élmezőny pedig hivatalosan is kettészakadt klasszikus csúcstelefonokra és kísérleti típusokra amik lassan megszámlálhatatlan irányba hajlanak, csavarodnak és alakulnak át. Egy ilyen sűrű és piaci változásokban gazdag évben különösen nehéz megnevezni a legjobb modelleket, azonban kísérletet mindenképp érdemes tenni rá, mivel néhány gyártónak sikerült olyat letennie az asztalra, ami vitán felül megérdemli a dicsérő szavakat. Nézzük is hát meg, mik lettek az idei év, 2020 legjobb mobiljai!

A pénztárcák barátja, a legjobb belépőszintű telefon: Alcatel 1S(2020)

   Bár az 50.000 forint alatti áron kapható, főként alap felhasználásra tervezett készülékek piacán jellemzően kínai hangzású márkanévvel találkozunk, ha a legjobbat keressük. Idén azonban a Huawei Y szériáját a Google szolgáltatások hiánya, a számozott Redmiket pedig a tervezők vitatható döntései tették méltatlanná a győzelemre, így a legjobb belépőszintű telefon díjat az Alcatel 1S (2020) zsebelte be. 

   A típusnak a szerény, alig több mint 30.000 forintos ára ellenére több vonzó tulajdonsága is van. Elegáns notchos kijelzője a hatalmas toka ellenére is korrekt, hiszen sok konkurensével szemben nem TFT, hanem jóval minőségibb IPS LCD HD+ felbontással és jó betekintési szögekkel. A hátlapra szintén nem lehet egy rossz szava sem a vásárlónak, bőven találkozni olcsóbb hatású megjelenésekkel is még a középmezőnyben is. Bár örömódás senki sem fog énekelni a gyengécske Helio P22 chipnek, a 3/32 GB-nak viszont sokan fognak örülni, hisz a vetélytársak nagyja beérte a nevetséges 2 GB RAM-os kiszereléssel is. Az Alcatel azonban a legnagyobb fegyvertényt nem ezzel követte el, hanem egyfelől a 4000 mAh-s akkumulátorral, ami ráadásul egy korrekt méretű testben kapott helyet, másrészt a kamerarendszerrel. Igen rendszerrel, hiszen bár az 5mp-es szelfikamera magányos, azonban a hátlapon szinte példátlan módon 3, az árkategóriában jónak mondható szenzor várja a használatba vételt. Ezek egyike egy széles látószögű 13mp-es egység, amit kiegészít egy 5mp-es ultraszéles és egy 2mp-es makró képalkotó, ami ilyen áron abszolút nem hat olyan fölöslegesnek, mint a 100-200.000 forintos monstrumoknál. 

   Az Alcatel 1S (2020) tehát egy tökéletes választás, ha valaki igazán olcsón, csak böngészésre, telefonálásra, esetleg videónézésre keres egy mobilt, de nem akar szenvedni különböző zavaró hiányosságoktól.

A megfizethető mindenes, a legjobb középkategóriás telefon: Poco X3 NFC

   A Poco F1 a megjelenésekor alaposan felforgatta a mobilpiacot. Megmutatta ugyanis, hogy néhány kompromisszummal gond nélkül megalkotható egy csúcsteljesítményű készülék olcsón is. A Xiaomi függetlenedett leányvállalata azonban nem elégedett meg a flagshipkillerek piacával, így idén terjeszkedni kezdett és a Poco X3 NFC képében megalkotta a "midrangekiller" telefont. A még itthon is 100.000 forint alatt kapható, Kínából pedig már 60.000-70.000 forint környékén rendelhető készülék ugyanis bőven felülmúl minden várakozást az alábbi okok miatt:

 -Fényes és színhű IPS kijelzője az ilyen áron megszokott 60, vagy jobb esetben 90 helyett 120 hz-en is képes működni, a panel tetején középre helyezett 20 megapixeles szelfikamera pedig bőven elég a legtöbb helyzetben.

-A műanyag hátlap, bár nem prémium, de kifejezetten vagány ráadásul az IP53-as szabvány néha többet ér, mint egy üveg borítás, ráadásul az ezen az oldalon felsorakoztatott kamerák(a két értelmetlen 2 megapixeles egységet egy korrekt 13 megapixeles ultraszéles és egy remek 64 megapixeles szenzor egészíti ki) is a kategória élmezőnyébe repítik a készüléket.

-A 8 nm-es Snapdragon 732G SoC elég jó(280.000 pont körüli Antutu eredmény) teljesítményt kínál alacsony fogyasztás mellet, a rekordgyanús üzemidőért pedig emellett az 5160 mAh-s akkumulátor is felel, ami ráadásul 33W-al tölthető, így az X3 hétköznapi felhasználás esetén nagyjából 2 órányi töltést igényel 2 naponta, ami remek érték.

-Az ilyen áron abszolút nem hétköznapi infra portot egy jack csatlakozó, és a telefon nevében már elspoilerezett NFC chip is kiegészíti, így téve a típust kimagaslóan sokoldalúvá.

  Természetesen gyengéi is vannak a középkategóriás Poconak, mint a már említett műanyag hátlap, a reklámokkal tarkított, de kis időráfordítással orvosolható szoftver, de ezek csak apróságok a rengeteg jó tulajdonság mellett, így a Poco X3 NFC túlzás nélkül kötelező vétel.

A gyilkos, a legjobb flagshipkiller telefon: Mi 10T 5G

   Papíron a Mi 10T 5G nem egy lenyűgöző telefon. Se Oled, se telefotó kamera, ráadásul a vezeték nélküli töltés és az IP védelem is hiányzik. A kép azonban egészen más, ha az ember szembesül a 150.000 forint körüli árral és az ezért cserébe kapott teljesítménnyel és az elsőre talán fel sem tűnő képességekkel.

  A látszólag idejétmúlt és középkategóriába illő IPS, ugyanis kategóriája egyik legjobbja és 144 hzes frissítési rátájával keményen beint a legtöbb Olednek. Kamerás fronton is hasonló a helyzet, a látszólag középszerű kiosztás ugyanis okosan lett optimalizálva, így a nagy felbontású fő egység 2-3-szoros nagyításig korrekt eredményre képes, és elmondható, hogy nappal kifejezetten jó képek készülhetnek a Mi 10 T 5G-vel. Extrém helyzetekben persze hiányozhat a felhasználónak a P40 Pro vagy a Note 20 Ultra gigantikus, ezért sok fényt befogadó fő szenzorja vagy a periszkópos kamera lenyűgöző képessége, de érdemes számításba venni, hogy az említett típusok 2-3-szoros áron nyitottak.

   Ehhez képest a Mi 10 gond nélkül felveszi velük a versenyt, ha a nyers erő kerül előtérbe. A Snapdragon 865 ugyanis jelenleg is az egyik legerősebb piacon lévő lapka és a 7nm-es gyártástechnológia garantálja, hogy az 5000 mAh-es akkumulátor kibírja átlagosan másfél napig.

  A típusnak persze vannak még olyan kellemes tulajdonságai, mint a sztereó hangrendszer, vagy a villámgyors oldalsó ujjlenyomatolvasó, de ezek nélkül sem kérdéses, hogy a Mi 10T 5G olcsóbban kínálja a flagship élményt, mint bármi más a piacon. 

A játékmester, a legjobb gamer telefon: ROG Phone 3

   Az Asus alá tartozó ROG termékcsalád már évek óta legendának számít a gamer világban, így nem meglepő, hogy a mobiljátékok népszerűségét is meglovagolta a sikeres cég és 2020-ban már a 3. ROG telefont dobta piacra.

  A készülék pedig minden szempontból brutális lett. A 240 grammos és 171mm magas és majd 10mm vastag bestia a nyers erőben bajnoknak számító Snapdragon 865+ lapkával van felszerelve, ami mellé akár 16 GB RAM és 512 GB tárhely is járhat, na meg egy 6000 mAh-s akkumulátor, ami gond nélkül biztosítja a két napos üzemidőt. Már ha nem használja valaki a készülék powerbank funkcióját, amivel 10W-al tölthető vezetékesen egy fülhallgató, vagy akár egy másik mobil is.

  A számok tekintetében verhetetlen típusnak persze van kompromisszumos oldala is, ez nevezetesen a kamerarendszer, azonban a gyakorlatban a 64 magpixeles fő szenzor, és a 24 megapixeles szelfi egység bőven hozza egy átlagos flagshipkiller szintjét, így súlyos hibára ezen a területen sem találhat a legszigorúbb kritikus sem.

   A gamer jelleget persze nem meglepő módon RGB világítás, sztereó hangrendszer, aktív hűtés és számtalan külön kapható kiegészítő erősíti tovább, így aki egy ROG Phone 3-ra ruház be, az garantáltan részese lesz a nagybetűs GAMER világnak, persze csak ha a dobozba nem csomagolt, de az igazán jó játékokhoz szükséges ügyességnek már birtokában van.

Az egykezes, a legjobb kompakt telefon: iPhone 12 Mini

  2020-ban a kis méretű mobilok szerelmesei nem szembesülhettek túl nagy választékkal. Androidos fronton az S20, az Xperia 5 II és a P40 volt a paletta tetején, viszont ezen típusok egyike sem igazán apró készülék, mindössze a mai átlaghoz viszonyítva nevezhetők egykezes modelleknek. Ezzel szemben az Apple iPhone 12 Mini néven egy olyan készüléket dobott piacra, ami egyetlen komoly hibától eltekintve minden téren képes remekelni és egy igazi flagship élményt nyújt a felhasználónak, csak éppen kompakt kiadásban.

  Talán első látásra, a bemutatón senkinek sem jött át az az élmény, amit a gyakorlatban tud nyújtani a Mini. Az alig 135 grammos, és 131,5x64,2x7,4mm méretű eszköz még  a legkisebb tenyérbe is gond nélkül belesimul és kicsit sem hat nehéznek, ennek ellenére abszolút prémium hatást kelt a Corining üvegének és az alumínium keret miatt.

 Belsőleg sincs ok a szégyenre, 5nm-es chip, 5G képesség, 5,4"-es, FullHD+ Oled, 4GB RAM és akár 256 GB tárhely jellemzi a típust, a hátlapon pedig egy széles és egy ultraszéles 12 megapixeles kamera helyezkedik el, amik annak ellenére, hogy sosem lesznek a DxoMark toplistáján, bőven megfelelő eredményt kínálnak az átlag felhasználó számára.

  Az előbbi bekezdésből azonban hiányzik egy fontos adat: Az akkumulátor: A 20 W-os maximális töltési sebesség sem túl imponáló az akár 40-65W-hoz szokott androidos flagshipekhez szokott felhasználók számára, a 2227 mAh-s kapacitás pedig nemes egyszerűséggel vicc tárgya lett, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen apró készülékbe más gyártó sem tudta volna beleerőltetni a 4000-5000 mAh-s telepeit, így ez a gyengepont sem veheti el az iPhone 12 Minitől a legjobb kompakt mobil címet.

A fotósok álma, a legjobb kamerás telefon: P40 Pro+

  A Huawei és a Leica nászának eredményei már több éve nyűgözik le a tesztelőket és a felhasználókat, hiszen minden egyes új P szériás telefon valami újat vezet be a mobilpiacra. A P30 Pro periszkópos telefotó kamerája után azonban sokan kételkedtek, hogy a bajban lévő vállalat idén is képes lesz hasonló mértékű fejlődésre képalkotás terén. A kétkedőknek azonban nem lett igazuk, ugyanis még a P40 Pro is komoly ugrás volt, a +-os verziója pedig szinte a konkurencia képébe röhögött. 

  A P40 Pro+ ugyanis nem kevesebb mint 7 csúcsminőségű szenzorral lett felszerelve. Ebből a két felejthetőbb darab a két ToF szenzor, ami hátul a mélységérzékelésért felel, míg elől ezen felül a 3D arcfelismerés egy részét is magára vállalja. Ezeknél egy fokkal izgalmasabb a 32 megapixeles autofókusszal is rendelkező szelfikamera, ami tűéles és tiszta képeket készít még sötétben is, ráadásul videók terén sem marad szégyenben, így akár vlogolásra is alkalmas.

  A lényeget azonban a maradék 4 lencse mögött kell keresni a hatalmas kameraszigetbe rejtve. Itt található ugyanis a mobilpiac jelenlegi legnagyobb szenzora, ami 50 megapixeles felbontással rendelkezik, és napszaktól függetlenül remekül használható. Fölötte helyezkedik el a 40 megapixeles ultraszéles egység, ami szintén tekintélyes méretű, így talán a piac egyetlen éjszaka is kompetens nagy látószögű megoldása, egyetlen hibája, hogy a remek minőség miatt érezhetően kisebb a látószöge a riválisainál. A leginkább meglepő azonban az, hogy a Huawei nem érte be ekkora fejlődéssel, így a telefotó szekció is komoly tuningot kapott. Bár a 8 megapixeles felbontás maradt(a P40 Pro-nál ez 12 megapixelre ugrott), azonban rögtön kettő lett belőle. Az egyik egy már-már unalmas, a P20 Proban megismert, de persze azóta csiszolgatott 3-szoros nagyításra képes modul, viszont a másik egy, a periszkóp elv szerint elhelyezett tükrökből többet is magába foglaló 10-szeres optikai zoomra képes monstrum. Egy ilyen kombináció után pedig nem kérdéses, hogy a Pixel 5 kicsit jobb point 'n' shoot fotós képessége, vagy az iPhone 12 Pro Max jobb színkezelésű videói idén kevésnek bizonyulnak az ilyen szintű fókuszsebesség, részletesség és zoomtartomány ellen. 

Az innovátor, a legkülönlegesebb telefon: Galaxy Z Fold 2

  A Samsung belépése a hajlítható telefonok piacára óriási bukás volt. A Galaxy Fold ugyanis hamar viccek és mémek tárgya lett és a Note 7-hez hasonlították a kijelző sérülékenysége miatt. Ezt persze később úgy-ahogy javított a gyártó, azonban a működőképes verziónak is számtalan hibája volt, amiket azonban a piacvezető cég példás módon egytől egyik kijavított a Z betűvel megtoldott nevű utódnál.

  A Z Fold 2 ugyanis zseniális készülék lett. Külső kijelzője minőségi és kellően nagy, a belül lévő, fő képernyő pedig 120hz-en is képes üzemelni magas fényerővel, széles dinamikatartománnyal. Ha pedig már dinamikatartomány, ebben a kamerák sem szégyenkeznek. Bár a belülre helyezett egység szinte fölösleges, minőségben sem ez, sem a külső oldalra került szelfikamera nem vall csődöt, és a hátlapi trió is bőven hozza egy tavalyi flagship szintjét, ami bőven elég, hiszen jellemzően nem a hobbifotósok vagy a természetjárók választják a sérülékeny és nem kifejezetten stabil fogású hajlítható készülékeket.

  A Samsung ide csúcsteljesítményének minden túlzás nélkül nevezhető típus nagyjából összefoglalható úgy, hogy semmi formabontót nem mutatott be, viszont a tavalyi év szenzációját hozta el immáron megbízható, kiforrott verzióban.

Az abszolút csúcs, a legjobb flagship: Mate 40 Pro+

  Az, hogy mi a legjobb mobiltelefon, meglehetősen szubjektív. Van akinek a nyers erő számít, akadnak olyanok, akik inkább a prémium funkciókat és a hatalmas, tűéles kijelzőket preferálják, és vannak akiknél kapásból kiesnek egyes típusok az operációs rendszer okán. Azonban egy best of listáról nem maradhat le az abszolút nyertes, így a meghatározásakor a következő szempontokat mérlegeltem: Kijelző, teljesítmény, hangzás, kamerák, üzemidő, anyaghasználat, újítások. Ezek alapján pedig toronymagasan a Mate 40 Pro+ lett az év legjobb telefonja.

  A Huawei ultraprémium típusa ugyanis nem igazán rendelkezik gyengékkel. Bár a Google hiánya sokaknak taszító lehet, azonban be kell ismerni, hogy a kínai óriás mostanra rengeteg alternatív megoldást mutatott be a hiányzó funkciók helyett, és immáron a telepítésük is sokkal egyszerűbb, mint bő egy éve. Ezt leszámítva azonban csak pozitívumai vannak a készüléknek:

-A 90hz-es majdnem QHD+ felbontású Oled kijelző remek képet ad, és bár léteznek fejlettebb panelek, a Mate ilyen szempontból bőven élvonalbeli.

-A készülék erejéről egy 5nm-es Kirin 9000 gondoskodik, ami bár nyers erőben elmarad az iPhone 12 Pro Max-tól, valós sebességteszteken általában döntetlen közeli eredményeket produkál(az iPhone gyorsabban nyitja meg a játékokat, a Huawei viszont a gyári appokkal boldogul jobban), a Note 20 Ultra 7nm-es Exynos 990 chipje pedig abszolút nem méltó ellenfél a számára .

-Hangerő és hangminőség terén szintén nincs ok a panaszra, a Mate 40 széria ugyanis bőven állja a sarat a két legjobbnak kikiáltott Mi 10 Pro és Rog Phone 3-al szemben és valódi sztereó hatást kelt bármiféle torzítás nélkül, ami hatalmas előrelépés a P40 Pro mono hangrendszeréhez képest.

-A gigantikus kameraszigetbe rejtett 5 szenzor képességeit napestig lehetne ecsetelni, de lényegében a P40 Pro+ kameráit örökölte meg egy jobb ultraszéles egységgel és 12 megapixelesre hizlalt 3-szoros telefotó lencsével, így senki sem lepődött meg, hogy a DxoMark rögtön a rangsor élére helyezte, az egyetlen lényegi változtatás az előlapon keresendő, itt ugyanis a fő szelfikamera 13 megapixeles lett, viszont ultraszéles látószöget kapott, ami képminőségben minimális visszalépés, de funkciók terén óriási előrelépés, hiszen így az arcfelismerés még gördülékenyebb, és szelfibot sem kell többé a tökéletes csoportképekhez.

-Akkumulátor fronton a 4400 mAh nem számít rekordnak, a 66W-os vezetékes és az 50W-os vezeték nélküli töltés kombinációja a Mi 10 Ultrát leszámítva példanélküli. A remek optimalizáció pedig hamar tetten érhető, ugyanis a Mate 40 Pro+ bőven kibír akár másfél-két napot egy egy órás feltöltéssel.

  Ezek után nem nagy vállalás kijelenteni, hogy a Mate 40 Pro+ a Mate 20 Pro nyomdokaiba lépett és minden téren közel azonos eredménnyel, vagy jobban vizsgázik mint a konkurencia, cserébe pedig csak annyit követel meg, mintha Androidról váltana az ember iOS-re, vagy fordítva, na meg egy jó vastag pénztárcát, hiszen ez a kerámia hátlappal felszerelt "ultra" kiadás egy kisebb vagyont fog felemészteni, ha valaki  úgy dönt, hogy meg szeretné rendelni Kínából.