2020 a Covid éve volt. A vírus rengeteg karriert tett tönkre, cégek mentek csődbe és emberek veszítették életüket a gyakran lázzal járó vírus miatt. Ahogy az várható volt ez a világméretű esemény a mobilpiacra is komoly hatással volt. Egyrészt a tabletek iránti igény az egekbe szökött, viszont a mobilok iránti kereslet visszaesett, hiszen ha az ember nem mozdulhat ki otthonról akkor semmi értelme beruházni egy komoly profitot termelő sokkamerás zászlóshajóra, bőven elég a régebbi készülék is. Másrészt volt és van egy Umidigi nevű vállalat ami kitalálta, hogy az év első negyedében debütált A7 Pro nevű, kifejezetten sikeres és általam is tesztelt típust egy alapos belső tuninggal egybekötve felszerelte egy infravörös lázmérővel, a nevét pedig átírta A9 Pro-ra.

  Érdemes valamit az elején tisztázni. Az előbb említett hőmérő nem egy szakértő által kalibrált precíz orvosi műszer, és inkább növeli a biztonságérzetet, mint a vírus elleni védekezés hatékonyságát, így a Umidigit meg is lehetne vádolni azzal, hogy egy aljas húzással próbál haszonra szert tenni, azonban először érdemes megnézni,  hogy az A9 Pronak vajon tényleg csak ennyi újdonság van-e a tarsolyában.

  Nos az árazásra tekintve a típus egy rossz ponttal nyit, hiszen a 7-eshez képest vastagabban fogott a toll, konkrétan 10.000 forintot kell rászámolni pluszban. Első ránézésre ráadásul ennek az okát sem fedezi fel a vásárló, hiszen az elegáns fekete, 3 részes dobozt egy unalmas fehér 2 részes tároló váltotta fel, a kellemesen érdes fekete tok helyett pedig csak egy átlátszó szilikontokot mellékel a gyártó. A töltő persze maradt a jól megszokott fekete-piros kábeles USB-C-s megoldás, de a feltörekvő kínai céggel szemben ez a kis egyediség minimum elvárás. Ha már a csomagolás változott a rossz irányba, legalább a telefon nem(legalábbis látszatra). Látszik persze a hátlapon az infravörös szenzor, és a korábbi zöldeskék hátlap immáron kékeszöld lett, de a két generáció méretét és anyagát(üveg és alumínium) tekintve stimmel és pusztán 1 grammal nehezebb az A9 Pro

Az korábbi modelleknél a Umidigi még ügyelt rá, hogy a kicsomagolás prémium érzetet keltsen

  Eddig tehát jogos lehetne a felháborodás, hiszen egy megbízhatatlan infravörös hőmérő bizony nem éri meg a negyedével magasabb árazást, de az elhamarkodott ítélet előtt érdemes felidézni, hogy anno az iPhone 6-hoz hogyan viszonyult a rá megszólalásig hasonlító 6s, mert itt is nagyon hasonló a helyzet.

   Például a kicsit más elrendezésű kamerasziget(ez az egyetlen kívülről észlelhető változás az elődhöz képest) egészen más képességek birtokában van. Bár az 5 megapixeles töltelék kamerák és a 16 megapixeles ultraszéles egység maradt a régi, az egykor szintén 16-os Samsung fő szenzort egy 32 vagy egy 48 megapixeles Sony helyettesíti tárhelyopciótól függően(64GB:32mp 128GB:48mp), mondani sem kell, sokkal jobb képességekkel. Elől is hasonló az A7 Pro a szelfik terén is 16 megapixelt vonultatott fel, az A9 Pro viszont egy 24 megapixeles Sony szenzorral dolgozik.  

Korrekt, sőt meglepően jó kamerás teljesítmény belépő szinten

  A jobb kamerahardver persze mit sem érne, ha nem lenne szoftveres támogatás, amihez viszont számítási kapacitás kell, ráadásul bőséges, az A7 Pro viszont ennek kissé híján volt a 16 nm-es Helio P23-nak "hála". Az utódnál viszont nincs ilyen gond. A 9-esben ugyanis a kétszer ennyibe kerülő Galaxy A41-ből is ismert 12 nm-es Helio P60 kapott helyet, ami kisebb energiaigénnyel nyújt közel másfélszeres teljesítményt(120.000 helyett 170.000-es Antutu pontszám). Ezen túlmenően az egyébként azonos méretű tárhely is modernizálva lett, konkrétan UFS 2.1-re, a RAM mérete(4GB) és típusa viszont nem módosult(tegyük hozzá, ilyen árazás mellett erre reális igény sem nagyon lehetett volna). A vérbeli power user-eknek persze ezek nem túl meggyőző értékek, azonban hétköznapi nyelvre fordítva a Umidigi A9 Pro bőven képes 3D-s játékok futtatására alacsony vagy néhány esetben közepes grafikán is, és egy kis multitasking sem fagyasztja le.

  A sok jól átgondolt fejlesztés mellé persze kellett valami belső állandóság is, ezt pedig az akkumulátorszekció és a kijelző testesíti meg. A telep ugyanis maradt ugyanaz a 4150 mAh-es, 10W-al tölthető megoldás mint korábban és az A7 Proból ismert IPS panel is leragadt a FullHD+ felbontásnál, és a markáns tokájából sem fogyott semmit, de mentségére szóljon, hogy a korrekt színhűsége és a jó betekintési szögei is megmaradtak.

  Az A9 Pro tehát egy első ránézésre egy unalmas újrakiadás egy teljesen felesleges extra funkcióval, azonban a specifikációk közt elveszve az potenciális vásárló hamar rájöhet, hogy valójában 2020 egyik legjobb belépő szintű telefonjával szemez éppen, ami a szinte teljesen gyári Android 10-nek hála szoftveresen sem hordozza az olcsó kínai telefonok legtöbb gyermekbetegségét. A Umidigi-t érintő örök kérdések persze most is fennállnak: Az eleinte kifejezetten gyakori frissítések vajon meddig érkeznek rendszeresen, illetve a későbbiekben is fogják-e hozni ezt az egyre emelkedő színvonalat a gyártó termékei, vagy a pozitív felívelés után a piacra az olcsó és jellegtelen másolatokkal betörő cég visszazuhan-e a "kínai kacat" szintre?