Az idő nem túl jó barátja a mobilgyártóknak. A legtöbb valaha hatalmas név immáron parkolópályára szorult, vagy legalábbis veszített régi fényéből. A Samsung járt még a legjobban, ők ugyanis csak mostanra szorultak vissza a 2. helyre a Xiaomi terjedése miatt(egész pontosan 3. helyen vannak ha a BBK cégeket egybe számolja az ember, márpedig az egyre szorosabban együttműködő márkákat lassan tényleg indokolt egybe számolni), azonban a Sony Ericsson immáron Sony néven ad el marginális mennyiségű Xperiát, az LG és a Blackberry, mint mobilgyártó megszűnt létezni, a Nokia pedig borzalmas üzletpolitikával ássa magának a sírt.

  Egy pedig ideig úgy tűnt, hogy a gyakran denevérnek nevezett M logó sem fog már feltűnni egyetlen készülék hátoldalán sem és a Motorola is a kevésbé szerencsés nevek közé tartozik majd, azonban pár évnyi botladozás után most úgy tűnik a Lenovo alá tartozó márka harmadszor is felállt a padlóról, sőt immáron a magyar piacra is megpróbál betörni egyre több és egyre vonzóbb készülékeivel. Éppen ezért érdemes áttekinteni, hogy most, 2021 utolsó negyedévében melyek a nagy múltú gyártó legjobb ajánlatai a hazai piacon.

A filléres kamerakirály: Moto E7

   A belépő kategória mindig is a kompromisszumoktól leginkább terhelt szegmense volt a mobilpiacnak. A 30-60.000 forintos árszegmens ugyanis olyan alacsony előállítási költséget kényszerít a gyártókra, hogy ha egyetlen az elvárhatónál jobb alkatrészt is helyzenek a telefonba, akkor annak az összes többi tulajdonság látja kárát. Ez alól próbál meg kivétel lenni az E7, aminek tervezésekor egyértelműen az volt a cél, hogy 100-120€ körüli áron(itthon ez 39.990 forintot jelent) reprodukálják a tipikus középkategóriás telefonok mostanra már szürkületi viszonyok közt is egészen használható kamerás képességeit.

  A törekvés végül többé-kevésbé meg is valósult, ugyanis a hátlapi kameraszigeten egy 1/2,0"-es, f/1,7-es rekeszértékű Quad-Bayer szűrős 48MP-es főszenzor kapott helyet, ami ha nem is éri el mondjuk egy Redmi Note 10 Pro, vagy egy Galaxy A52 szintjét, érezhetően kimagaslik a kategóriában megszokott kis felbontású, parányi képalkotók közül. Sajnos a másodlagos, 2MP-es makró és az 5MP-es szelfikamera már nem képes hozni ezt a szintet, de ilyen árazással nem is lenne reális elvárni egynél több minőségi kamerát.

  Egyéb tulajdonságok terén, ahogy az várható az E7 kifejezetten szegényes, de tűréshatáron belül mozog. Helio G25-ös lapkája az alap feladatok elvégzésére megfelel, de az alap kiszerelésben lévő 2GB-nyi RAM és a 32GB-nyi tárhely még akkor sem lenne elég komolyabb appok tárolására és használatára, ha egy Snapdragon 888 hajtaná meg a típust. A kijelző terén sem kell csodát várni, 6,5"-en HD+-os felbontás társul a 60hz-es IPS panelhez. Szerencsére az akkumulátor 4000mAh-ás, szóval a specifikációinak hála elég étvágytalan eszköz gond nélkül kibír két napot ha az ember nem nyúzza különösebben.

Időtállóbb variáns: Moto E7 Power

   Ha valaki az erő szó hallatán egy készülék Geekbench vagy éppen Antutu pontszámaira asszociál, akkor az E7 azonos árú, de kamerás téren visszafogott verziójával garantáltan nem fog jó viszonyt ápolni. A Motorola ugyanis a Power utótagot általában az üzemidőben kiemelkedő készülékeire aggatja rá, jelen esetben teljes joggal. A továbbra is G25-ös lapkával és HD+ felbontású kijelzővel felszerelt E7 Power ugyanis rokonával ellentétben 5000mAh-s aksit kapott, amivel a 3 napos üzemidő sem feltétlenül lehetetlen cél. A Power előnyei azonban nem merülnek ki itt, ugyanis a típus a kategóriában abszolút nem általános 4/64GB-os kiszerelésben kapható, így jóval időtállóbb, mint a fele ilyen értékekkel felvértezett alap E7.

   Bár Ben bácsi nem egészen így fogalmazta meg, de sajnos a csúcskategórián kívül a nagy erő nagy kompromisszumokkal jár és ez itt sincs másképp. Az alap verzió erős kamerás képességeinek ugyanis nyomát sem látni a Power-t vizsgálva, ehelyett a gyengécske makró mellé csak egy 13MP-es főszenzor társul, ami jó fényviszonyok közt sem szerepel túl fényesen, beltéri, vagy éjszakai fotózásra pedig nemes egyszerűséggel alkalmatlan és ezek a korlátok videó módban csak hatványozódnak. Képalkotási gondjain túl azonban nem lehet igazán haragudni az E7 Power-re sem, sőt a többségnek a nagyobb RAM és a kitartóbb akkumulátor által garantált jobb időtállóság fontosabb lehet, mint néhány szemrevaló fotó.

A Poco M3 riválisa: Moto G30

  A Xiaomi a Poco M3-al egy zseniális, minden szükséges tulajdonsággal felvértezett belépő szintű készüléket tett le az asztalra, melyre a konkurenciának reagálnia kellett. Ennek lett az egyik legjobban sikerült eredménye lett a Moto G30. A típus műanyag háza ellenére korrekt hatást kelt és bár mérete aránylag nagy, fogása kényelmes. Az első és talán egyetlen kellemetlen meglepetés a kijelző, ami bár 90hz-es, de csak HD+ felbontású, ez pedig a 6,5"-es képátlóval kombinálva nem túl optimális, ráadásul a brutálisan vastag alsó káva sem hat túl modernnek.

  A 63-70.000 forintos készülék negatívumainak sora azonban itt véget is ér nagyjából és következnek is a vonzó tulajdonságok. Például a típust hajtó Snapdragon 662, ami a hétköznapi feladatokra kiváló és a melegedésre sem túlzottan hajlamos, 6GB-nyi RAM és 128GB-nyi tárhely társaságában pedig vígan elduruzsol még pár évig. A visszafogott fogyasztású lapkát pedig nem kisebb, mint 5000 mAh-s telep látja el energiával, ami ráadásul kellemes, 20W-os gyorstöltéssel is tölthető. A típus legnagyobb dobása azonban egyáltalán nem ez, hiszen eddig simán gondolhatná bárki, hogy egy kicsit átvariált Poco M3 specifikációit olvassa.

  Ez az érzés akkor illan el teljesen, amikor a vásárló szembesül a G30 kameráival. A 13MP-es előlapi egységre még ugyan lehet azt mondani, hogy hétköznapi, sőt már-már unalmas, viszont nappali viszonyok között magabiztosan lehet vele szelfiket lőni, a videózást viszont érdemes kerülni. Más a helyzet a hátlapon, ahol bár csak a jelenlévő kamerák fele használható igazán(a kötelező 2MP-es duónak itt sem veszi senki valódi hasznát), a 8MP-es ultraszéles képalkotó egész korrekt eredménnyel működik, bár semmivel sem tud többet, mint bármely hasonló megoldás. Annál komolyabb meglepetés azonban a 64MP-es főszenzor, ami ebben az árkategóriában egyedülálló, és nem pusztán felbontása miatt, hisz a végeredmény az esetek jó részében a pixelbinning miatt "csak" 16MP-es, de a mérete is impozáns, 1/1,97", ami lehetővé teszi akár az éjszakai fotózást is.

  A G30 tehát az E7-hez hasonlóan a kamerák terén próbál újat mutatni, viszont olcsóbb rokonától eltérően az alapvetőbb specifikációk terén sem halmoz fel komoly lemaradást a konkurenciával szemben, egyedül a kis felbontású IPS miatt kesereghetnek néhányan, de figyelembe kell venni, hogy az ebben az árkategóriában nézelődők nagyja többre tartja a jó üzemidőt és a stabil működést, mint a tűéles kijelzőt.

Az 5G ára: Moto G50

  A G50 igazából felfogható a G30 kicsit drágább(75-80.000 forint közt alakul az ára), de sok téren kompromisszumos 5G-s verziójának. Ugyanaz a kijelző és akkumulátor kapott benne helyet, ugyanúgy képes az NFC-s fizetésre és a jack csatlakozó is rajta maradt. Kameraszigete miatt mégis egy teljesen más készüléknek tűnik és a megjelenésen túl is szembesülhet a felhasználó különbségekkel, bár ezek többsége nem pozitív.

  Érdemes a jó dolgokkal, pontosabban csak dologgal kezdeni, ami a 8nm-es Snapdragon 480 5G. A számozás alapján gyengébb chip ugyanis Antutun több mint másfélszer annyi pontot képes produkálni, mint a 662-es, ennek ellenére kevésbé energiaigényes, így a G50 még folyamatos 5G-vel is képes a G30-hoz hasonló üzemidőt produkálni, ami bizony nem kis fegyvertény. Ez a teljesítmény egyébként bőven elég a legtöbb játék mérsékelt grafikán történő gördülékeny futtatásához, esetleg multitaskinhoz is azonban ennél am pontnál kénytelenek vagyunk szembesülni az első kompromisszummal, ugyanis a G50 előnyei eddig tartottak a "kistesóval" szemben.

  A több alkalmazás párhuzamos futtatását ugyanis kissé megtorpedózza az, hogy míg a G30 még 6/128GB-os verzióban is beszerezhető a korábban említett áron, addig a G50-ből az alap verzió 4/64GB-os kiszerelésű, de a csúcsváltozatban is csak a tárhely mérete duplázódik. A RAM tehát megreked 4GB-on, ami egy 5G-s, tehát jövőálló, komoly felhasználásra alkalmas készülék esetén elég minimális érték. 

  Hasonló a helyzet a kamerák frontján is. Nyoma sincs ugyanis a G30 erős felhozatalának, hiszen egyedül a szelfi és a mélységszenzor maradt változatlan. A makró ugyan 2 helyett immáron 5MP-es, de autofókusz hiányában ugyanúgy a használhatatlanság határát súrolja, de minden más képalkotó terén lefelé kerekített a Motorola. Az ultraszéles látószögről konkrétan teljesen le kell mondani, de a főszenzor sem úszta meg így csak egy 48MP-es egység került a lencsék mögé, ami bár korántsem rossz, sőt az erősebb lapkának hála még talán jobban is szerepel bizonyos helyzetekben, de mégiscsak visszalépés szaga van a cserének.

  A G50 a sok negatívuma ellenére mégsem nevezhető rossz készüléknek, egyszerűen annyiról van szó, hogy ugyanezt a csomagot egy jobb kijelzővel a Redmi Note 10 5G is kínálja már, az 5G szükségessége pedig ilyen specifikációk mellett nehezen indokolható.

Erős mindenes: Moto G100

   A Motorola sok más gyártóhoz hasonlóan elég hamar rádöbbent, hogy a semmiből nem lehet elég bizalmat szerezni ahhoz, hogy az emberek az adott márka flagship készülékeiért azonnal tömött sorokban álljanak. Erre egyébként az erős, de semmiben sem a piac előtt járó, viszont vaskos árcédulával piacra dobott Edge+ mérsékelt sikere döbbentette rá a gyártót. A pofon viszont visszatekintve jól jött a cégnek, ugyanis talán éppen emiatt elkezdtek kacsintgatni a nézőponttól függően felső-közép, vagy flagshipkiller kategóriás típusok felé. Ennek egyik legjobb példája a 160-170.000 forintos áron beszerezhető G100.

  Külsőre sajnos a típus nem mutatja meg igazi valóját. A 6,7"-es kijelző körül ugyanis jól látható a káva, ráadásul a panel is csak egy FullHD+ felbontású 90hz-es IPS, így az ujjlenyomatolvasó is oldalra lett száműzve. Hangszóróból sem fogunk találni a készülék tetején egy másodikat, így a hangzás mono, valamint az IP tanúsítvány sem része a csomagnak. Hátul a kamerasziget szintén nem mutat újat, az üveg hátlapra négyzet alakba pakolt kvartett külsőre a kelleténél jobban hasonlít egy 100.000 forint alatti Huawei vagy Samsung készülék megoldásához. Szerencsére a Motorola úgy gondolta ennyi negatívum bőven elég, így a típusról a továbbiakban már csak jókat lehet mondani.

  A kijelző például a számok ellenére kellően minőségi, a kontraszt IPS-hez képest jó, akárcsak a fényerő, és a panelba fúrt két lyuk sem olyan zavaró mint egy notch vagy egy pirula alakú kivágás. Az ezekben helyet kapó kamerák közül pedig mindkettő használható, hiszen a 16MP-es egység jó minőséget garantál még rosszabb fényviszonyok közt is, míg a 8MP-es társa nem holmi haszontalan mélységérzékelő, hanem egy 118°-os látószögű ultraszéles modul, ami csoport és tájképekhez is ideális.

  A hátlapon is kifejezetten erős a felhozatal, bár ez nem a 2MP-es mélységszenzornak köszönhető, ami még a fölöslegesnél is fölöslegesebb, hiszen a típus 3D ToF szenzort is kapott. A lézeres autofókusszal felszerelt 64MP-es főegység már néhány fokkal érdekesebb, hiszen annak ellenére, hogy érezhetően nem az ultraprémium kategóriába lett szánva, korrekt eredménnyel dolgozik, sőt 6K-s videófelvételre is képes, ami jól mutatja, hogy a Motorola nem csak a kötelező minimumot kívánta a készülékbe pakolni. A kamerasziget csúcspontja azonban egyértelműen a 16MP-es ultraszéles képalkotó, ami ráadásul szintén kapott autofókuszt, így kiválóan alkalmas minőségi makrofotózásra is, ami ezen az árszinten nagyjából példátlan.

  Belül bár kevésbé tartogat meglepetéseket az eszköz, mégis elmondható, hogy parádés hardverrel lett felszerelve. A 8GB RAM mellé 128GB UFS 3.1-es, tehát a csúcskészülékekben is használt tárhely társul, a gördülékeny működést pedig egy Snapdragon 870-es lapka biztosítja, ami bár gyengébb mint a 888, de sokkal energiatakarékosabb és kevésbé melegszik, így sokan teljes joggal egy összességében szerethetőbb chipnek tartják. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy a G100 5000 mAh-s telepe gond nélkül tudná egy napon át etetni a 888-ast is, így, kevésbé falánk SoC-vel viszont a két napos üzemidő is elérhető, így talán könnyebb megbocsájtani, hogy a Samsung és az Apple mellett a Motorola sem feküdt rá túlságosan a gyorstöltésre, így a dobozban csak egy 20W-os adapter lapul, amivel bizony időbe telik 100%-ra tölteni az aksit.

  A G100 tehát egy remekül sikerült készülék, aminek nincs kirívó gyengesége, így bárkinek jó szívvel ajánlható, olyannyira, hogy ár-érték arányban kevés vetélytársa akad, hiszen még az olcsóbb, de tudás tekintetében hasonló szinten álló  Poco F3 is csúnyán elhasal vele szemben ha valakinek fontos a jó kamerás képesség.

 A flagshipkiller: Edge 20 Pro

  A már említett Edge+ ízig vérig flaghsip volt, de éppen ez volt a gyengéje is, hiszen nem tudott igazán kitűnni a többi, kisebb vagyonba kerülő készülék közül. Éppen ezért a Motorola úgy döntött, hogy az utód, az Edge 20 Pro egészen más koncepciót fog követni és visszafogottabb áron kínál majd csúcsteljesítményt mindössze 1-2 kompromisszum árán.

  Spoiler következik: A Motorolának sikerült is amit eltervezett, az új Edge ugyanis annak ellenére nyújt messze többet, mint elődje, hogy itt nem volt cél a maximalizmus. Például a név ellenére a kijelző sem kapott semmiféle lekerekítést, vastagabb kávái miatt ráadásul kevésbé modern készülék hatását is kelti, ez azonban csak a látszat, ugyanis a Gorilla Glass 5-ös üvegborítás mögött egy FullHD+ felbontású 6,7"-es FullHD+ felbontású 144(!)hz-es panel lapul, amit néhány gamer mobil is gond nélkül megirigyelhetne. A képernyőbe fúrt kamerára szintén nem lehet sok panasz, hiszen 32MP-es felbontása kellően nagy, ráadásul sok flagshippel ellentétben képes a 4K-s felvételekre is, bár csak 30fps-el.

  A hátlapon sem rosszabb, sőt jobb a helyzet. Itt ugyanis 3 kifejezetten komoly szenzorral találkozhat a felhasználó. A 108MP-es egység szépen szerepel éjjel és nappal egyaránt, még akkor is, ha valójában méret terén kisebb mint az előd hasonló felbontású képalkotója. Pixelszám terén nagy zuhanás a 16MP-es ultraszéles modul, amit azonban nem szabad lebecsülni, hiszen képes a makrófotózásra, amit a legtöbb gyártó még mindig filléres töltelékkamerákkal old meg. A harmadik szenzor azonban a legérdekesebb talán, ez ugyanis egy periszkópos zoom kamera, ami abszolút nem megszokott a kategóriában és 8MP-es látszólag alacsony felbontást 5x-ös optikai nagyítással kompenzálja és bár ez a megoldás már nem új a piacon flagshipkiller kategóriában eddig még meglehetősen ritka volt.

  A belsőségek terén hasonlóan kiváló a felhozatal. Adott a Snapdragon 870-es lapka, ami bár nem a csúcsok csúcsa, de ahogy a G100 esetén is említve lett bizonyos szempontból még jobb választásnak is nevezhető, a mellé társított akár 12/256GB-os RAM/tárhely kiszerelés(a csúcsverzió is mindössze 260.000 forintba kerül) pedig bármelyik csúcskészüléknek büszkeségére válna. Ehhez jön még egy, vezeték nélkül ugyan nem, de vezetékkel 30W-al tölthető 4500 mAh-s telep is, ami a Motorola remek optimalizációjának hála parádés üzemidőt garantál.

  Ha valaki mindenképpen hibát keresne az Edge 20 Pro-ban az ugyan felfedezhetné, hogy nincs sztereó hangzás, és a vízállóságot sem támasztja alá semmiféle IP tanúsítvány, de legyünk őszinték: 300.000 forint alatt manapság már a flagshipkiller piac királyai, a OnePlus, a Realme vagy épp a Xiaomi sem nagyon kínálnak az Edge 20 Prohoz hasonlóan korrekt csomagot.

  Ahogy az a fentiekből már világossá válhatott, a Motorola a minden várakozást felülmúlva felkészült arra, hogy harcba szálljon régi, a mostaninál jóval előkelőbb pozíciójáért. Ha pedig az elmúlt egy évben megjelentekhez hasonló készülékeket dob piacra a továbbiakban is, minden esélye is meg van a cégnek feljebb jutni a ranglétrán, hiszen nevük az európai és amerikai felhasználók számára még mindig jobban cseng, mint egy Xiaomi, a 30-50 éves korosztályban pedig egy ilyen régi szereplő visszatérése a nosztalgia netovábbja lehet, a marketing egyik alapja pedig, hogy két azonos árú termék közül mindig azt veszi meg a vásárló, amihez több érzelem köti. A Motorola tehát Lázárként támadt fel újra és mivel láthatóan kifejezetten jól kapja el a trendeket, hamarosan a "Hello Moto!" újra a köztudat része lehet.