2022. már 04.

P50 Pro teszt: A fotósok álma

írta: 1nsanat1
P50 Pro teszt: A fotósok álma

huawei-p50-pro-black-1_1.jpg

  A Huawei mozgalmas történelme során kifejezetten sok emlékezetes készüléket dobott piacra, elég csak visszaemlékezni a Mate 20 Pro-ra, a telefonra, ami minden téren felülkerekedett a rivális Galaxy Note 9-en, de összességében elmondható, hogy a hazai piacon inkább a mobilfotózás megreformálására tervezett P széria bizonyult sikeresnek. A híres sorozat karrierje a 30-as modellekig meredeken ívelt felfelé, azonban az amerikai szankciók hatására a P40 modellek brutális képességeik és ikonikus megjelenésük ellenére kudarcra voltak ítélve. Egy ilyen tragédia után egy kisebb gyártó nyilván lehúzta volna a rolót, azonban a Huawei nem így tett, hanem magasabbra emelte a lécet a Mate 40 Proval. Ekkor azonban jöttek az újabb szigorítások és végleg kicsúszott a talaj a Huawei alól. A gyártó viszont még ekkor sem adta fel, helyette komoly késéssel, de végül piacra dobta a P50 Pro-t, ami inkább egy emlékmű, mint egy sikerre szánt mobil. Egy emlékmű, mely bizonyítja, hogy a Huawei teljesen véletlenszerű, a korlátozások ellenére éppen elérhető alkatrészekből is képes létrehozni egy telefont, ami kamerás fronton minden riválisa előtt jár és más területen sem vall szégyent.

 

Külső:

  A P50 Pro, bár Huawei termék tökéletesen igaz rá az, ami az iPhone 11 Pro-ra és Pro Max-ra is igaz volt. Az Apple azon termékeit sok kritika érte az ocsmánynak mondott kamerasziget miatt, azonban az idő igazolta, hogy sok esetben a lényeg nem az, hogy azonnal vonzó legyen valami. Bőven elég, ha egy dizájn csak egyedi és ikonikus, idővel úgyis divat lesz belőle(A Mate 20 Pro négyzetes kameraszigetével ugyanez történt). Ezen elv alapján pedig gond nélkül megérthető, hogy a Huawei mérnökei miért gondolták, hogy jó ötlet, ha a kameraszigetet két koromfekete méretes körre bontják szét. Az, hogy ez az egész készüléket uraló elem szép, vagy sem az szubjektív dolog, az viszont biztos, hogy a fekete hátlap jelentősen szelídebbnek tünteti fel ezt a két "szemet", mint mondjuk a világos verziók.

   A sziget kinézetén túllépve igazából már semmi megosztót nem találunk a készüléken. A kijelző lekerekített, akárcsak a hátlap, ráadásul a mobil kifejezetten könnyű és kézreálló, gyakorlatilag felüdülés ilyen méretű flagshipet használni ha előtte valaki egy Pro Max-ról vagy egy Samsung, vagy Xiaomi által gyártott Ultra modellről vált át a P50 Prora. A kellemes méret azonban egy dolgot nem tud semmissé tenni, ez pedig a fényes hátlap. 2022-re ugyanis szinte minden gyártó rájött, hogy egy matt üveg hátlap sokkal kevésbé piszkolódik és a karcok is kevésbé láthatók rajta, így érthetetlen, hogy a P40 Pro gyönyörű matt ezüst színét miért kellett tükörként is használható, ujjlenyomatmágnes hátlapokra cserélni. 

 

Minőség:

   A Huawei, bár kifejezetten spórolós, másodvonalas gyártóként indult, hamar rájött, hogy a telefonjai minőségén rossz üzleti fogás volna spórolni, így a csúcskészülékeik kivétel nélkül masszív, jól összerakott eszközök. A P50 Pro sem lóg kis a sorból, a fogyókúra semmivel sem tette törékenyebbé a típust. Ugyanúgy minőségi, bár nem a Corning által gyártott üveg borítja elől-hátul, a keret pedig alumínium és persze adott az IP68-as vízállóság is, amit alátámaszt például, hogy a gombok képtelenek a lötyögésre, a SIM tálca pedig szokatlanul szorosan illeszkedik a telefonba a gumitömítés miatt. Persze jogosan lehetne mondani, hogy a P40 Pro+ például a kerámia hátlapjával egy magasabb minőséget képviselt, illetve a kijelző lekerekített szélei is hajlamosabbá teszik a típust a törésre, azonban ezek csak szőrszálhasogatások lennének, lévén a készülék tökéletesen illeszkedik az élmezőnybe mind anyaghasználat, mind összeszerelés tekintetében.

 

Képernyő:

   Kijelző fronton a Huawei általában mindig egy lépéssel le volt maradva a Samsung mögött, elég megnézni, hogy az S10 széria felbontás, az S20 modellek pedig felbontás, fényerő és képfrissítés terén is az aktuális P modell előtt jártak(más kérdés, hogy az S20 szériánál jelentkező zöldüléstől teljesen mentes volt például a P40 Pro). Furcsa módon azonban a gyártó a legnehezebb időszakban döntött úgy, hogy változtat a dolgon, így a P50 Pro már egy majdnem QHD+ felbontású, 6,6"-es 120hz-es OLED kijelzőt kapott, ami bár továbbra sem a legfényesebb a piacon, de 300hz-es érintésérzékenysége élvonalbelivé teszi, az pedig, hogy egy 10 bites panelről van szó, kiemeli a mezőnyből, hiszen 16 millió helyett így 1,07 milliárd színt ismer és jelenít meg, ami miatt szinte lehetetlen olyan képet találni, amin szabad szemmel is észlelhetőek az árnyalatok különbözőségéből fakadó csíkok a P50 Pro kijelzőjén.

  Itt is érvényes persze, hogy bele lehet kötni apróbb hibákba, például abba, hogy nem LTPO technológián alapul, a megjelenítő, így nem képes 10hz-es értékig lemenni, de azért 120 és 60hz közt gond nélkül vált dinamikus mód esetén, tehát abszolút nem nevezhető kimagasló étvágyúnak a képernyő, úgyhogy elmondható, hogy a Huawei, ha az utolsó utáni pillanatban is, de végre nem csak jó, de kimagasló teljesítményt nyújt ezen a meglehetősen fontos területen is.

 

 Hangzás:

   A P30 Pro és a P40 Pro esetén sokak szemét szúrta teljesen jogosan, hogy nem voltak képesek a sztereó hangzásra, mivel a gyártó a beszédhangszórót teljesen lehagyta és inkább a képernyő rezgetésével keltett hangokat használt a telefonhívások bonyolításakor, külön fölső hangszórót pedig valami okból nem szerelt ezen típusokra. Az 50-es számhoz érve azonban úgy tűnik, észbe kaptak a mérnökök és immáron valódi, szimmetrikus(van külön felső hangszóró, nem a gyengébb beszédhangszóró látja el a szerepet) sztereóban szól a P széria legújabb tagja, ráadásul nem is akárhogy. Méretéből fakadóan ugyan nem éri el egy iPhone 13 Pro Max, vagy egy ROG Phone 5 szintjét, hiszen a kisebb belső terület kevesebb teret hagy a hangok képződésére, de saját mezőnyében tökéletesen hozza az elvárható hangerőt és tisztaságot és az elsőre láthatatlan beszédhangszóró is sokkal jobban szerepel, mint az elődök újító, de valódi előrelépést nem hozó megoldása.

 

Teljesítmény:

   Merész húzás volt a Huawei részéről 2022-re tenni a P50 Pro nemzetközi premierjét azok után, hogy december folyamán már szembesülhetett a világ a legelső Snapdragon 8 Gen 1-es mobillal, a Motorola Edge X30-al, hiszen a Kínában már az év közepén leleplezett telefon még mindig a Snapdragon 888 által van hajtva, ráadásul annak is csak a 4G-s verziójával, tehát az 5G-s hálózatokról le kell mondani. A vállalat szerencséjére és a felhasználók szerencsétlenségére azonban az előzetes tesztek azt sugallják, hogy a 8 Gen 1 és az Exynos 2200 egyaránt részesült a "Samsung átokból", azaz alig észlelhető teljesítménytöbblet ellenére hatalmas étvággyal rendelkeznek és a melegedésre is fokozottan hajlamosak, egyetlen komoly előnyük, a jelentős GPU-s fejlődés pedig jelen pillanatban kihasználhatatlan, hiszen a tavalyi chipeknek sem akad gondja egyetlen jelenlegi játékkal sem, ráadásul a melegedés hatására akár fél óra alatt játék után is radikálisan visszafoghatják magukat a jelenlegi csúcskészülékek.

  Éppen emiatt a mindennapokban a P50 Prora nem lehet panasz, mindent gond nélkül futtat, szaggatásra abszolút nem hajlamos, még úgy sem, hogy alapvetően a Huawei és a Snapdragon nem túl összeszokott, kényszerből alakult páros. A 8/256GB-os alapkiszerelés nem különben megfelelő és bár páran hiányolhatják a nagyobb tárhelyopciót, sajnos jelen helyzetben teljesen ésszerű lépés a gyártótól, hogy nem jelentet meg különböző variánsokat. 

   Akad azonban panaszra is ok, a készülék ára ugyanis elég borsos emiatt a vásárlók egy része jogosan sérelmezte, hogy az energiatakarékosabb és jobban optimalizált Kirin 9000 helyett a nemzetközi piac Snapdragonnal juthat csak a P50 Prohoz, ami egy jogos kritika, hiszen a két chip közt melegedés és fogyasztás terén olyan különbség van a Kirin javára, mint az S21 szériánál a Snapdragon és az Exynos közt a Snapdragon javára. A dologhoz azért azt is hozzá kell tenni, hogy a P50 Pro még így is az egyik leghűvösebb 888-al szerelt készülék, ennek hátterében azonban az áll, hogy teljesítmény mód nélkül a mobil igyekszik nem a maximumon pörgetni a lapkát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a mobilos gamereknek nem ez lesz az év telefonja.

 

Szoftver:

   Hiába teltek már el szó szerint évek az embargó óta, még mindig elmondható, hogy a Huawei nem talált teljesen magára és nem volt képes teljesen pótolni a Google elvesztését. A helyzet azonban korántsem olyan siralmas már, mint a Mate 30 Pro megjelenésekor. Mostanra ugyanis a legújabb EMUI és HarmonyOS verziók(érdekes módon a P50 Pro EMUI 12-t futtat, miközben a gyártó órái, tabletjei már HarmonyOS-re álltak át) már korántsem tűnnek olyan hiányos fércműnek, hiszen az olyan saját megoldások, mint a Petal Maps, a Petal kereső, vagy éppen a Huawei eszközök együttműködését a végletekig tökéletesítő Device+ jól működnek, és a folyamatos frissítések miatt az az érzése támad az embernek, hogy ha hardveres fronton ki tudja húzni a gyártó még 2 évig, akkor a szoftveres lemaradás akár behozhatóvá is válik. Ehhez persze az kellene, hogy az AppGallerybe sorra kerüljenek be a nemzetközi viszonylatban népszerű applikációk, ami fokozatosan meg is történik, csak éppen nem olyan tempóban, ahogy a gyártó sajátapplikációi fejlődnek.

 

Akkumulátor:

   A P50 Pro eredeti, Kirines verziója a dinamikus kijelző, a jó optimalizáció és az okos szoftveres megoldások miatt igazi üzemidőbajnok, a legtöbb akkumulátorteszten az aránylag mérsékelt kapacitású, 4360 mAh-s telepen képes lenyomni a Mi 11 Ultrát vagy az S21 Ultrát is és egyedül az iPhone 13 Pro Max-szal nem képes versenyre kelni. Ugyanez sajnos nem mondható el a Snapdragonos verzióról. A hazánkban is kapható P50 Pro ugyanis elég felemás eredményeket produkál. Egyfelől remekel, hiszen 66W-os vezetékes és 50W-os vezeték nélküli töltése kimagaslónak számít, valamint készenléti időben is remekel, de fel lehetne hozni, hogy telefonhívásokkal is elég nehéz lemeríteni. Van a dolognak azonban egy másik oldala, nevezetesen az, hogy valószínűleg szoftveres oknál fogva a böngészés, kifejezetten gyorsan nullázza le az aksit.

   Ez a kettősség egyébként bíztató jel is lehet, hiszen arra utal, hogy a túlzott energiaigénynek szoftveres okai vannak, így frissítésekkel alaposan mérsékelhető lesz a későbbiekben, ráadásul ez a "gyenge" üzemidő is mindössze annyit jelent, hogy nem másfél-kettő, hanem tipikus egynapos készülékről van szó, ami simán produkál 5-6 órás képernyőidőket, a gond itt tehát nem a számokban keresendő. Sokkal inkább abban, hogy a kínai verzió a Kirin 9000-es lapkával 7-8 órás képrenyőidőket képes produkálni, ráadásul a töltés terén is gyorsabb, mivel bár azonos az adapter és a kábel, a házon belüli chip hűvösebb mivolta miatt kevésbé kell visszafognia magát a telefonnak a töltés utolsó szakaszában, ahol a magas hőmérséklet súlyos károkat okozhatna az akkumulátorban.

 

Kamera:

   Fölösleges köntörfalazni, a P50 Pro egyértelműen egy fotózásra alkotott mobil. Ez olyannyira igaz, hogy objektívan nézve a jelenlegi mezőnyből a Mi 11 Ultra kivételével nincs telefon, mely hasonló szintű fotós képességekkel rendelkezne.

   Ott van kapásból a szelfi kamera, ami első ránézésre kifejezetten gyengécskének hat. A 13 MP nem túl kiemelkedő felbontás, és az autofókusz kivételével nem nagyon talál az ember első ránézésre semmi bíztatót a specifikációk terén. Aztán persze használat közben rájön, hogy a Huawei egy ultraszéles látószögű egységet pakolt a kijelzőbe, ami gyakorlatilag fölöslegessé teszi a szelfibotot és bár normál(tehát jelen esetben digitálisan kivágott) látószögben részletgazdagság terén elmarad az ezen a téren még mindig etalonnak számító a P40 Protól, de a remek színhűség és a hatalmas látótér(amit a panoráma mód még tovább képes fokozni) olyan fegyvertények, melyek miatt a P50 Prora egyedül a hátlapi kijelzővel, vagy átforduló kamerával(Asus Zenfone-ok) megáldott mobilok képesek rálicitálni. A teljesség érdekében érdemes megemlíteni azért azt, hogy a készülék fényes hátlapja szinte torzításmentesen tükröz, így akárcsak a Vivo X70 Pro+ esetén, itt sem lehetetlen a hátlapi kamerákkal szelfiket készíteni, ami bizony garancia a kiváló minőségre.

  Videós fronton sem vall szégyent az előlapi szenzor, hiszen a nagyobb látószög miatt több helye van az elektronikus stabilizátornak mérsékelni a rázkódásokat, bár néha előfordul, hogy a kelleténél erőszakosabban rántja vissza a képet az algoritmus, így apró rángások megfigyelhetők a végeredményben.

   A telefont megfordítva egy egészen más világ tárul az ember szeme elé, a hátlapon ugyanis nem egy aprócska lyuk, hanem két hatalmas kör található, melyeken 4 kamera és 2 további érzékelő figyelhető meg. Adva van egy 50MP-es főszenzor, egy 13MP-es 120°-os ultraszéles, egy 40MP-es monokróm egy 64MP-es 3,5x-ös nagyítású, de 7x-es veszteségmentes és 10x-es hibrid zoomra képes telefotó kamera, de helyet kapott egy, a fókuszálást segítő lézeres modul, valamint egy Chroma szenzor, ami a tökéletes színekért felelős.

  Egy mobil fotós képességeit persze nem az érzékelők száma határozza meg, de szerencsére a P50 Pronál mindennek fontos és jól érzékelhető funkciója van, melyre a gyártó a Dual-Matrix jelzőt találta ki, mely egyszerre vonatkozik a két méretes körre és a bennük található érzékelőkre. Az egyik ilyen "mátrix" középpontja a főszenzor, mely egy a P40 Proban találhatónál kisebb méretű egység, ráadásul még csak nem is Sony, viszont vitathatatlanul jobb eredménnyel dolgozik, gyakorlatilag bármilyen fényviszonyban megállja a helyét, a legtöbb esetben pedig új normát állít fel a mobilfotózás színterén. Ennek oka viszont nem csak magában a szezorban, vagy az algoritmusokban keresendő, hanem abban is, hogy konkrétan 3 különböző hardveres segítője is akad. A leginkább szembetűnő a páratlan fekete-fehér képeket készítő 40MP-es monokróm, éppen ezért jóval több fényt beengedő egység, mely rossz fényviszonyok közt készülő képeknél és a helyes kontraszt beállításában egyaránt segít. Kevésbé látványos már a fekete körben teljesen láthatatlan lézeres érzékelő, mely a fókuszálást segíti, de az úgynevezett chroma-szenzor megtalálása is külön fejtörő, hiszen első ránézésre egy, a körökön kívülre száműzött másodlagos vaku látszatát kelti, pedig feladata egészen eltérő, konkrétan a megfelelő színhelyességért felel, ennek hála a különböző kamerák által készített felvételeknél színek terén az iPhoneoknál tapasztalt egység áll fenn.

  A második egység már kevésbé komplex, viszont ugyanilyen fontos, ez ugyanis a zoom mátrixa. Ide tartozik a 13MP-es képminőségben egyértelműen a leggyengébb tag, az ultraszéles kamera, mely még így is élvonalbeli felvételeket készít és elődjéhez képest sokkal nagyobb látótérrel rendelkezik. Az sem utolsó szempont, hogy autofókuszra is képes, ezáltal már 2,5 cm-ről élesen lát, tehát ideális makrófotózáshoz, ami a P40 Pro számára a szűkebb látószög és a nagy szenzor miatt problémát jelentett. A csapat másik tagja, a telefotó egység első ránézésre visszalépésnek tűnhet, hiszen 3,5x-ös zoom értéke nem csak a házon belüli P és Mate 40 Pro+, valamit a Galaxy S21 Ultra 10x-es értékétől marad el, de még a P40 Pro 5x-ös nagyítását is alulmúlja...papíron. A valóság ugyanis az, hogy a periszkóp végén egy aránylag nagy, 64MP-es szenzor foglal helyet, ami a nagyobb felülete és a jobb rekeszértéke miatt több fényt képes befogadni mint riválisai, ennek hála pedig nem csak 3,5x-ös és a nagy felbontásból adódóan veszteségmentes 7x-es értéken, de konkrétan 10x-es hibrid nagyítás esetén is szebben dolgozik, mint akár az S22 Ultra, egyedüli kihívója pedig a Mi 11 Ultra, ahol a hasonlóan kiváló érzékelőt 5x-ös nagyítást garantáló optika mögé sikerült betuszkolni.

  Fotózás terén tehát a piac jelen állása szerint gyakorlatilag verhetetlenre sikerült a P50 Pro, egyedül a videózás terén akad 1-2 kihívója, ami egyfelől elvárható is volt a Huawei eddigi történelme alapján, de mégis meglepő a céget érő súlyos csapások tekintetében.

 

Extra funkciók:

   A Huawei sosem spórolta ki készülékeiből az ötletes extrákat, legyen szó testreszabhatóságról, hardveres apróságokról, vagy az ökoszisztéma létrehozásakor hasznos dolgokról. A P50 Pro is érezhetően követi ilyen téren az elődöket, hiszen adva vannak az olyan nem mindennapos extrák, mint az infraport, a fordított vezetéknélküli töltés, az NFC, a Huawei eszközök esetén nagyon hasznos Device+, vagy akár a Samsung készülékeket kivéve nagyon hanyagolt asztali mód, mellyel a mobil egy monitorhoz csatlakoztatva számítógéppé válik, a kijelző pedig érintőfelületté alakul és átveszi az egér szerepét.

  Fontos kiemelni még a rengeteg gesztust, melyek megkönnyítik a telefon használatát. Például emeléssel vehetjük fel, halkíthatjuk le a bejövő hívásokat, átfordítással némíthatjuk le a csengést, de az akkumulátort érintő ötletes megoldások is jól tudnak jönni, például van opció arra, hogy csökkentsük az akkumulátor maximális kapacitását, ami elsőre ostobaság, viszont hosszú távon mindenképpen hasznos, ha a telep sosem éri el a 100%-os, az élettartamot jelentősen csökkentő töltöttségi szintet. 

  A gyártó tehát hozta a formáját és alaposan megpakolta a csúcskészülékét a prémium felhasználói élményhez szükséges extrákkal, nagy kár, hogy a leghasznosabb extra, a Google ökoszisztéma tőlük független okokból kimaradt. 

 

Ár/Érték arány:

   Nem nehéz kijelenteni kapásból, hogy 450.000 forintért a P50 Pro nem éri meg. A dolog azonban hiába ilyen egyértelmű mégsem fekete fehér érdemes tehát alaposan megvizsgálni, hogy mik a leggyakoribb ellenérvek a P50 Pro kapcsán és mennyire igazak. Gyakran felhozzák, hogy tavalyi hardver, így semmiképpen sem ér meg ennyit. Ezzel nehéz lenne vitatkozni azonban érdemes megnézni, hogy például a Snapdragon 8 Gen 1 a mindennapok során alig erősebb, mint a 888, egyedül grafikai teljesítménye jobb, azonban jelenleg még a P50 Proban lévő lapka sem igazán izzasztható meg a leginkább grafikaigényes játékok által sem, ráadásul a Qualcomm új lapkája többet is fogyaszt és jobban melegszik, így nehéz őszintén kijelenteni, hogy a 8 Gen 1 egy jobb lapka lenne, mint a 888.

  A képet tovább árnyalja, hogy a Huawei az előrendelési időszakon túl is ad a telefon mellé egy alapból 100.000 forintos okosórát, a Watch GT 3-at, míg a legtöbb rivális mellé vagy semmi, vagy maximum egy TWS fülhallgató jár, de kizárólag az előrendelőknek. Ráadásként az sem elhanyagolható szempont, hogy mint direkt fotózásra tervezett telefon elég kevés valódi kihívóval rendelkezik. A Mi 11 Ultra például már nagyjából beszerezhetetlen, az S22 Ultra Exynosos verziója idén is komoly hátránnyal indul a képfeldolgozás terén a Snapdragonos verzióhoz, így pedig a P50 Prohoz képest is, az iPhone 13 Pro verziói pedig zoomképesség terén még mindig alaposan le vannak maradva a periszkóppal felszerelt konkurensekkel szemben. Van tehát az a réteg, akinek a kompromisszumok és a riasztó ár ellenére gond nélkül megérheti a P50 Pro, az ilyen, hobbifotósok számára pedig gond nélkül kijelenthető, hogy a Huawei új csúcskészüléke az egyik, ha nem a legjobb választás a piacon.

 

Külső: 8/10

Minőség: 10/10 

Képernyő: 10/10 

Hangzás: 9/10 

Teljesítmény: 8/10

Szoftver: 7/10 

Akkumulátor: 7/10 

Kamera: 10/10 

Extra funkciók: 9/10 

Ár/Érték arány: 6/10

Összesítve:84/100

80-89:Ajánlott megvenni!

Szólj hozzá

Teszt Huawei Flagship