2020. ápr 29.

Teszt: P40 Lite

írta: 1nsanat1
Teszt: P40 Lite

Ár-érték bajnok ésszerű kompromisszumokkal

huawei-p40-lite-ufficiale-1280x720.png

   Egy évvel ezelőtt jelent meg a P30 Lite, ami furcsa készülék volt. Papíron csak kamerás téren sikerült felülmúlnia nagy riválisát, az A50-et, ennek ellenére szép dizájnja könnyű kezelhetősége miatt meglepően kelendő lett, főleg miután ára a Google botrány miatt bezuhant. Az azonban a siker ellenére is érezhető volt, hogy ennél idén bizony több kell ennél a sikerhez. Nézzük hogy fogadta a kínai vállalat tervezőgárdája a kihívásokat.

   Először is érdemes tisztázni, hogy ez valójában nem egy új készülék, hiszen Kínában a telefon Nova 6SE néven már egy ideje kapható volt, ráadásul kelendőnek is bizonyult, emiatt merték átnevezni és piacra dobni a P40 széria tagjaként a radikálisan eltérő külső ellenére.

Külső:

  A P40 a mai divatnak megfelelően jó nagy méretű lett, ráadásul túlzottan vékonynak sem mondható, bár jó okkal. Méreteit tekintve 159.2 x 76.3 x 8.7 mm, tömege pedig 183g. Ennek ellenére a mostani átlaghoz képest egész kényelmesen fekszik a kézbe, az ujjlenyomat olvasó/bekapcsoló gomb pedig jobb oldalt, megfelelő magasságban található akárcsak a hangerőszabályzó. A kávák mérete felül és oldalt megfelelő, azonban láttunk már vékonyabbat is, tokája pedig nincs mit szépíteni, bőven van a készüléknek. Hátul egyetlen látnivaló van a készüléken, a elég tekintélyes kamerasziget, ami valahol a Mate 20 Pro és az iPhone 11 Pro megoldása közt van félúton, ami a kinézetét illeti. Színek terén a Huawei szokása szerint ízlésesen válogatott, kapható ugyanis fekete, színátmenetes rózsaszín-világoskék és egészen gyönyörű smaragzöld változatban, melyek közül mind elég üveghatásúra sikeredett.

Minőség:

   Összeszerelési minőséget tekintve a Huaweire sosem volt sok panasz, a híres telefongyötrő youtuber, Jerryrigeverything általában nem sok kárt tud tenni a kínai gyártó készülékeiben, és a P40 Lite sem okozna csalódást neki. Bár hátlapja és oldala műanyag, nem jellemző rá a például A70-nél jelentkező benyomható hátlap és kézbe véve nem érzi azt az ember, hogy finoman kellene bánnia vele, legalábbis a teszt alatt én minden félelem nélkül rakosgattam le bárhova tok nélkül és meg is szorongattam párszor, de semmiféle recsegő "műanyaghang" nem hagyta el a telefont. Talán a készülék pereme az amin kicsit érződik azért, hogy nem fémből van, bár ez főleg a fekete verziónál szembeötlő, a másik két színnél jó munkát végeztek a színekkel.

IP tanúsítványt nem meglepő módon ez a készülék sem kapott, de a jó összeszerelés miatt egy komolyabb esőtől sem kell megijedni, ha sértetlen a telefon nem fog beszivárogni a fröccsenő víz.

Képernyő:

   A Huawei egyik kedvenc kompromisszuma itt is megtalálható, ugyanis a spórolás miatt ez a telefon sem kapott OLED panelt, így be kell érni az LCDvel. Szerencsére a felbontás maradt a tavalyi FullHD+ 6,4"-os mérettel, ami 398 ppi sűrűséget garantál, tehát különálló pixeleket nem fogunk látni soha. Viszont minden egyebet igen, ugyanis a fényerő teljesen jó lett, fényes nappal is minden látható és bár kevésbé látványos képet ad mint egy OLED, természetjáróként hálás voltam annak, hogy az OLED kijelzős flagship telefonomhoz képest élethűbb színeket adott vissza a P40 Lite, főleg zöld és pirosas színek esetén. 

Az amúgy jó, de nem kiemelkedő kijelzőt mindössze két dolog csúfítja, a korábban már említett káva illetve egy kameralyuk, ami ugyan nagyobb, mint a rivális A51 esetében, de nem sokkal zavaróbb, lévén a kijelző sarkába került, így videónézéskor fektetett nézetben sokkal kevésbé látványos mint egy középre helyezett notch vagy lyuk.

Hangzás:

   Hangok terén szintén nem hoz forradalmat a készülék. Sztereó hangzásnak nyoma sincs, és bár a hangszóró kellően hangos és nem hajlamos torzításra, nem ér föl föl a nagytesók szintjéhez, cserébe hívásminőség terén remekül szerepel a készülék. Tisztán hallható hangot ad le az ember fülébe, és a mikrofonjai is minőségi hangot rögzítenek. Ráadásul a jack csatlakozó sem maradt le a telefonról, így nem kell lemondani a jobb ár-hangminőség arányú vezetékes fülhallgatókról sem. Sajnos mint szinte kivétel nélkül minden telefon, ez sem rendelkezik az LG telefonokhoz hasonló különálló audio chippel, és a beállításokon belül komplex szabályzófelülettel, azonban ez nem elviselhetetlen hiányosság.

Teljesítmény:

   Ha van valami, ami óriási meglepetést okoz a P40 Lite esetén, akkor az a teljesítmény, ugyanis a Huawei telefonok általában nem a kimagasló Antutu pontokról ismertek, hanem arról, hogy teljesítményüket stabilan, hosszú idő után is tartani tudják melegedés nélkül. Melegedést persze a P40 Lite esetében sem nagyon kell keresni, egy A71-el történő összevetés során már 15 perc után egyértelművé vált, hogy mennyivel okosabban bánik az erejével a Huawei mobilja. A csattanó viszont az, hogy az idei készülék Antutun is remekel és minden gond nélkül kipörget magából 320.000 pont fölötti értéket is, amivel nem csak a közvetlen konkurenciát, de a más említett A71-et is lenyomja nyers erő terén. Ez a számítási kapacitás pedig a Kirin 810-nek köszönhető, ami bár gyengébb mint a nemrég debütált 820, de még így is egyenlő félként szállhat szembe a Snapdragon 765-el, csak épp 5G nélkül. További fegyverténye a chipnek, hogy 7nm-es technológiával lett legyártva, ami miatt a fogyasztása is remek.

A P40 Lite a fentiekből következően tehát minden appot gond nélkül futtat, a legtöbb játékkal még maximális grafikán sem gyűlik meg a baja és a teszt alatt a Youtube-Google Maps navigáció híresen erőigényes párosa alatt sem döccent meg. Ami persze a 6 GB RAM-nak is köszönhető, ami méretéből adódóan több évnyi élettartamot biztosít a telefonnak, hiszen ez a mennyiségű memória még csúcskészülékek esetén is elégnek mutatkozik. A tárhely szintén megfelel a mai kívánalmaknak, ugyanis 128 GB-ról beszélhetünk, ami az idei flagshipek alapkiszerelésével egyezik.

Szoftver:

   Ezen a téren a P40 Lite felemás módon teljesít. Egyfelől egy jól optimalizált EMUI 10-es felületet kapunk, ami minden valószínűség szerint megkapja a következő 2 főverziót, másfelől ott vannak a korlátozások, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Ha nem lenne a tiltás a P40 Lite felülete tökéletes lenne. A Huawei kezelőfelületét eddig is az átláthatóság és az egyszerűség jellemezte, ami abból adódik, hogy nem törekedtek kínosan a többiektől való eltérésre, így egy remek hibridet raktak össze. Az EMUI verziók ugyanis egyre inkább olvasztják magukba a konkurencia jó tulajdonságait azok gyengeségeit kikerülve, így lopásról beszélő kritikák ide, vagy oda a végeredmény jó, a felhasználók 99%-át meg nem veri földhöz az, hogy egy-egy gyári app vagy dizájnelem hasonlít az iOS vagy a One UI megoldásaira. Persze ahogy más gyártóknál is, hiányzik pár funkció, ami az aktuális flagshipbe, mondjuk a P40 Proba bekerült, de egyik sem nagy érvágás.

Ez tehát szép és jó azonban a gondok akkor vannak ha az ember a jól megszokott korábbi telefonját próbálja "viszontlátni" a P40 Liteban. A korlátozások miatt ugyanis itt a Google fiókos dolgok teljesen felejtősek, sok weboldalon például a térkép kapásból a maps applikációba akar átdobni, ami ugyebár itt lehetetlen. Még akkor is komoly a baj, ha az AppGalleryből amúgy ingyen letölthető MoreApps app segítségével az ember a fontosabb hiányzó alkalmazásokat gond nélkül föltelepítheti, mert ez ugye időbe kerül, meg igényel minimális szakértelmet is így sokak számára riasztó lehet. Azt is fontos megemlíteni, hogy a Huawei azért igyekszik alternatívákat felmutatni, a Huawei Assistant például pár eltéréstől eltekintve egy Google Assistant, a Huawei Browser pedig egy maximálisan letisztult és kiforrott böngésző, ami több olyan funkcióval bír, ami miatt még a Google kompatibilis telefonok esetén is indokolja a Chrome leváltását.

Akkumulátor:

   A készülék ezen aspektusból olyan szinten áll a konkurencia felett, hogy kár lenne összehasonlítgatni. Megkapta egy az egyben a P30 Pro 4200-as telepét, és bár az LCD többletfogyasztással jár az OLEDhez képest ezt a visszafogott lapka kompenzálja, így a telefon például a 6000 mAh kapacitású teleppel szerelt Samsung M30s üzemidejével vetekszik a tesztek szerint. Két napot a legtöbb esetben gond nélkül átvészel a P40 Lite, egyszerűbb használat mellett pedig a 2,5 nap sem lehetetlen. 

Mit ér azonban egy nagy aksi, ha órákig tart tölteni. A készülék válasza erre az, hogy 40W. Ugyanis ilyen teljesítményű töltőt mellékelt a Huawei a dobozban, ami felülmúlja a P40 22,5 W-os  és az S20+ 25W-os töltését is, pedig ezek olyan telefonok melyek kb 3-szoros áron startoltak. Ez a sebesség 30 perc alatt akár 70%-ra is feltölti a telefont, így pedig még az sem túl nagy gond, hogy a vezeték nélküli töltés teljesen kimaradt(bár ebben az árkategóriában ez teljesen szokásos).

Kamera:

   Ha van a Huawei telefonoknak erőssége, akkor az a kamera. Mind hardver, mind szoftver téren az élvonalat képviselik újabb modelljeik, és ez részben jelen esetben is igaz. A részben szó azt igazolja, hogy sajnos videózás terén a P40 Lite elmarad a konkurenciától. Nem csak, hogy nem képes 4K felvételekre, de még a 1080p 60fps-re sem, de még rendes stabilizálással sem rendelkezik, ami azért kínos, mivel már a P30 Lite is rendelkezett egy egész korrekt szoftveres stabilizálással. Ez a hiányosság elég érthetetlen és védhetetlen. Azért a helyzet szerencsére nem vállalhatatlan, egyszerűbb videózásra alkalmas így is, és a kameraszögek is változtathatók videózás közben is.

A fotók terén már más a helyzet. Itt ugyanis a P40 Lite remekel. Nappal hozza az elvárható remek minőséget, ráadásul ilyenkor még a 8 megapixeles ultraszéles kamera is jól szerepel hála a remek kameraszoftvernek. Ennél kicsit haszontalanabb a 2MP-es bokeh és a hasonló megapixelszámmal dolgozó makró, ami bár egy ideig jó szórakozást nyújt, meg sem közelíti a P30 16, vagy a P30 Pro 20 megapixeles makró fotóit, így hamar beleunhat bárki a pixeles ultraközelikbe. A főfogás még hátra van, az ugyanis a Honor 20 szériában is lévő 48MP-es kamera, ami teljes felbontásban akár óriásplakátnak való képeket is képes készíteni, azonban igazi erejét 12MP-en mutatja meg, ilyenkor ugyanis remek dinamikatartomány, jó színkezelés és a kategóriában szokatlannak számító megfelelő fehéregyensúly jellemzi az elkészült képeket. Persze a zoomolás sem marad ki, bár telefotó híján ez a nagy megapixelszámnak köszönhetően lényegében digitálisan történik, de idén erre a megoldásra már a Samsung csont nélkül ráaggatta a megtévesztő "veszteségmentes hibrid digitális zoom" kifejezést(van valami bája ezeknek az esetlenül hosszú marketingszövegeknek), de legyünk reálisak, ez azért nem az igazi optikai zoom. 

A P40 Lite kamerái azonban rejtegetnek még egy kis apróságot, nevezetesen az éjszakai módot. A telefon ugyanis a nagy szenzornak köszönhetően stabilan kézben tartva is képes remek fotókat készíteni, olyanokat, melyeket egyetlen másik hasonló árú telefon sem képes reprodukálni. Állványon még megdöbbentőbb a helyzet, egy 1-2000 forintos tripod segítségével éjjel is készíthetők olyan képek, melyekről nem fogja senki megmondani, hogy nem egy aktuális flagship készítette őket. Persze azért a nagytesótól, a P40 Protól azért jelentős távolság választja el ilyen téren is, ez azonban csak akkor tűnt fel, amikor egymás mellett próbáltam ki a két telefont. További gyengesége még, hogy éjszakai fotóknál az oldalról, vagy szemből jövő fény, esetleg a Budapesti mértékű fényszennyezés néha tönkre teheti a képet azzal, hogy túlfényesített pacává teszi azt.

A szelfi kameráról még nem esett szó, de igazából nem is lehet sokat beszélni róla. Megapixelszám terén visszalépés a P30 Litehoz képest ez azonban szerencsére a jobb fotós algoritmusoknak köszönhetően nem nagyon érződik, azonban sajnos javulás sem. Ez tehát megintcsak egy kompromisszum a gyártó részéről, amit meg lehet érteni, de örülni neki nem igazán lehet, hiszen az előd sem volt híresen remek szelfiző telefon, és itt is jellemző, hogy a dinamikatartománnyal nem ideális megvilágítás esetén nem jól boldogul és kiég a háttér világosabb része. Este szerencsére jobb a helyzet ugyanis a P30 szériához utólag, frissítéssel adott éjszakai szelfi mód itt is működik, ami abból áll, hogy a képernyő egy részét fehérre változtatja és csak egy kisebb részen látjuk a készülő képet, így az arcunk az AI által szabályozott mértékű fényt kap az ideális kép érdekében, és nem egy felvillanó vaku süti ki a szemünket.

Extra funkciók:

   Extrák terén nem bővelkedik a telefon, ugyanis se infra, se NFC nem került bele(utóbbi néhol használható, de a hazánkban kapható verzióból kimaradt),a tárhely pedig bár bővíthető, csakis a Huawei saját Nanomemory kártyája az amit képes befogadni egy nanoSIM mellé, de ahogy az sejthető, a gyári kártya jóval drágább mint egy külső cég által gyártott, kérdéses élettartamú microSD. Azonban a jack megmaradt az ujjlenyomat olvasó pedig hátulról oldalra került, ami mindenképp pozitívum. Ha pedig már erről a szenzorról beszélünk érdemes megemlíteni, hogy ez bizony a Honor 20-ban debütált elem, amiről érdemes tudni, hogy több teszt alapján is a jelenlegi leggyorsabb és legmegbízhatóbb ujjlenyomatolvasó a piacon, szóval az azonosítással itt se lesz gond, így a kevésbé biztonságos ráadásul nem kiemelkedő 2D-s arcfelismerő rendszerről különösebben meg sem kell emlékeznünk, mivel használva úgysem lesz.

Ár-érték arány:

   Mennyi az annyi? Nos a P40 Lite forgalmazói úgy döntöttek, hogy ne legyen túl sok az annyi, ugyanis amíg a P40 család profibb verziói eladják magukat a kameráikkal a Huawei fanatikusoknak és a fotómániásoknak, addig a Lite-nál más stratégia kell. Nevezetesen remek ár-érték arány kell, hogy a HMS-t nem ismerő Googlehöz szokott átlag felhasználó lemondjon pár szoftveres megkötésről a telefon specifikációit meglátva. Az értékelések pedig a forgalmazót maximálisan igazolják, ugyanis 99.900 forinton nyitott a P40 Lite, mostanra pedig már előfordulnak 80.000 forintos árcímkék is a Huawei hivatalos partnerinél, ilyen áron pedig egyszerűen vitán felül remek telefon a teszt alanya. Igaz, hogy hasonló áron a Xiaomi már Oledet ad és üveghátlapot, azonban az ilyen szemnek szóló extrák, nem tudják felülírni a hatalmas aksi, remek chip, a kitűnő kamera  és a 40W-os töltés által biztosított prémiumérzetet.

Ha telefon vásárlás előtt állsz és 100.000 forint a felső határ mindenképp próbáld ki élesben a P40 Liteot és ha úgy érzed, hogy a Google hiányát meg tudod oldani egy kis utánajárással, akkor mindenképpen érdemes megvenned, mert ennyiért kevés jobb ajánlat van.

 

Külső: 8/10

Minőség: 7/10 

Képernyő: 7/10 

Hangzás: 8/10 

Teljesítmény: 10/10

Szoftver: 6/10 

Akkumulátor: 10/10 

Kamera: 8/10 

Extra funkciók: 6/10 

Ár/Érték arány: 10/10

Összesítve:80/100

Ajánlott megvenni!

Szólj hozzá

Teszt Huawei Midrange