A  Nokia és a Samsung mint cég összehasonlíthatatlan a mobilpiac szempontjából, lévén a HMD Global által feltámasztott telefonmárka a hibás döntések okán évről évre gyengül, maradandót pedig nem nagyon tudnak alkotni, hiába büszkélkedhetnek rekordgyorsan megjelenő frissítésekkel, a Dél-Koreai gigavállalat pedig a mobilpiacon jelenleg is egyeduralkodó és ezt a címet Google nélkül mostanra már a Huawei sem veszélyezteti. A mérhetetlen különbségek ellenére azonban mindkét cég évről évre próbálkozik a középkategóriában hatékony és jól felszerelt mobilokat piacra dobni. Tavaly a Nokia piacra dobta a cégre nem jellemző remek minőségű 7.2-t, a Samsung pedig idén folytatta a tavalyi A50 szériát egy A51-el és bár a két telefon közt így egy elég nagy időbeli szakadék van jelen pillanatban az áraik szinte forintra pontosan egyeznek a hivatalos eladóknál, így érdemes eldönteni, hogy a 110.000 forintot telefonra szánó embereknek inkább a Samsung piacvezetősége, vagy a nosztalgikusan csengő Nokia márkanév felé jobb húznia fejben és/vagy szívben.

   Külsőre a két telefon két teljesen eltérő üzletpolitikát testesít meg. Szemből nézve a 7.2 a vastag alsó kávára írt márkanévvel és a csinosan ívelt notchal próbálja visszahozni a régi időket, amikor a dizájn még sok esetben a nyers számok felett állt(ez persze kisebb képernyő-test aránnyal jár), míg az A51 inkább a maximális kijelzőre hajt alig zavaró keretével és apró kameralyukával. A két kamera bár pixelszámban eltér nem mutat túl sok eltérést képek terén. Mindkét kamera korrekt módon teljesít, bár a Nokia megoldása kicsit kevesebb hibával dolgozik, viszont kevésbé jól érzékeli az éleket. Az előlapnál maradva a kijelzők technológiája is radikálisan eltér, a Nokia megmaradt a kellemes látványt nyújtó, színhű, de többet fogyasztó IPS mellett, míg a a Samsung inkább nevéhez hűen Super AMOLED-et használ ami bár egyeseknek zavaróan élénk és szaturált, de vitán felül jobb és modernebb megoldás.

   Megfordítva a telefont újabb különbségek jönnek elő, a 7.2 ugyanis egy nagyon kellemes tapintású üveg hátlapot kapott ami a Cyan green fantázianevű színben kifejezetten gyönyörű, addig az A51 esetében műanyagról beszélhetünk, ami bár látszatra szép és egészen üvegszerű sajnos az elődjéhez hasonló módon megint "klattyog", azaz megszorítva a telefont be lehet enyhén nyomni a hátlapot, ami ugyan a tényleges minőségen nem, de a minőség érzetén jelentősen ront. A keret mindkét esetben műanyag, de szerencsére nem a könnyen törő fajta, így a zsebünkben garantáltan biztonságban lesz a telefon. A hátlapon persze a szép színeken kívül más is található, kapásból 1-1 kamerasziget és a Nokia esetében még egy ujjlenyomatolvasó is, ami kevésbé elegáns mint a rivális rejtett megoldása, de cserébe össze sem hasonlíthatóan gyorsabb és megbízhatóbb(az A széria ujjlenyomatolvasója pont úgy sereghajtó idén is, mint tavaly). Ha pedig már szó esett a kameraszigetekről szót kell ejteni azok lakóiról is. A Nokia itt is a szépségre hajtott, középre helyezett kör alakú kitüremkedése kifejezetten vonzó látvány, a Zeiss felirat pedig valamiféle minőséget is ígér, a Samsung ezzel szemben a modernebb, téglalap alakú megoldást preferálta amiben látszólag teljesen koncepció nélkül L alakban helyezte el a kamerákat, amik számok terén jobban eltérnek mint minőségben.

   A fő szenzor mindkét telefon esetében egy 48 megapixeles egység, bár a jobb rekeszérték és a Zeiss lencsék miatt a 7.2 jobb képeket ígér és készít, ilyen téren az A51 kicsit lemarad. A hátrányt azonban rögtön be is hozza az 5 megapixeles makró szenzorral, amivel a Nokia nem rendelkezik, hiszen tavaly még nem volt akkora hatalmas sláger alacsony felbontású értékelhetetlen makróképeket készíteni és ezzel imitálni a rendes fényképezőgépek vagy épp a P30 Pro 20 megapixeles ultraközeli fotóit. A mélységszenzor szintén kötelező elem, mindkét esetben egy 5 megapixeleset kapunk, ami portrémódban jelenthet segítséget. Az utolsó kamera pedig egy ultraszéles látószögű egység, mely a 7.2 esetén 8, a riválisnál 12 megapixeles, és radikálisan eltérő eredményt produkálnak. A Samsung rekordszéles és élénk képeket készít, azonban nagy hibája, hogy a széleken nem tudja korrigálni a látószögből adódó hajlásokat, így halszem hatású minden így készült kép, ezzel szemben a Nokia kevésbé látványosan, de torzulás nélkül dolgozik. Videózásban a két telefon képessége hasonló ideális esetben, azonban a Samsung híresen jó a stabilizálás terén, ami itt is érzékelhető és a javára válik. A kamerák terén összességében egy hajszálnyival a Nokia teljesít jobban, amit a DxoMark is megerősít, hiszen a 7.2 azonos pontszámot kapott a tesztlabortól mint a jobb, 64 megapixeles szenzorral és hatékonyabb kameraszoftverrel felszerelt A71.

   A kamerák és a hátlap alatt, a telefon belsejében újabb eltérések vannak, a Samsung akkumulátora 500 mAh-el nagyobb kapacitású és bár ez ritka, gyorsabb a töltése mint a riválisé. Az A51 ugyanis 15W-ra képes a 7.2 viszont érthetetlen és védhetetlen módon csak 10W-ra amiből következtetni lehetne, hogy microUSB-ről van szó, de nem, USB-C-vel rendelkezik mindkét telefon. A telepek mellé persze egy jó lapka is kell, amiben a Nokia sajnos alulmarad ugyanis a nem túl friss Snapdragon 660-at használja ami kissé elavult 14nm-es technológiával készült. A Samsung ezzel szemben 10nm-es megoldáshoz nyúlt, sokak bánatára azonban házon belül így az ingadozó teljesítményükről híres Exynos chipek közül kapta meg a 9611-est az A51(a tavalyi A50 is ezt kapta, ami nem túl jó hír az A51 szempontjából). Így látszatra tehát óriási a különbség, azonban valódi teljesítményben még a híresen nagy számokkal dobálózó Antutu is csak 10.000 pontnyi különbséget fedezett fel, ami valódi használat során nem észrevehető. Egyetlen lényeges különbség a fogyasztás terén van a két chip közt, hisz a jobb technológia miatt az Exynos kevesebbet eszik. RAM és tárhely is van persze mindkét telefonban, utóbbiból 128GB ami bőségesen elég, előbbiből azonban a Noki jobban áll, ugyanis az kapásból 6GB RAM-mal rendelkezik hazánkban, míg az A51 csak ráfizetéssel kap 6GB-ot, a Nokiával azonos áron csak 4GB jár a vevőnek, ami hosszú távon nem biztos, hogy elég.

   A telefonok belsejében persze hangszórók is helyet kaptak, de mindkét telefon a jó közepes szintet hozza ilyen téren is, talán az A51 alig érzékelhetően jobban megbirkózik a mélyekkel, de ez még így is távol áll attól, hogy élvezhető legyen a kihangosított zene. Szerencsére erre ott van a jack csatlakozó vagy az 5.0-ás bluetooth, szóval a nagy tárhelynek hála Spotify nélkül is át lehet alakítani zenegéppé a telefont. Ha pedig mégsem lenne elég a 128GB a 2 SIM mellé a 3. foglalatba egy microSD is befér.

   A két telefon a fent említett okokból adódóan megjelenésük közti viszonylag nagy különbség ellenére méltó riválisa egymásnak és dönteni köztük csak úgy lehet, ha az ember mérlegeli mi számára a fontosabb. Ha te egy tipikus mobilfotós vagy, aki szeret minden emlékezetes dolgot megörökíteni és megosztani és egy elegáns telefonra vágysz, amit a baráti köröd megcsodál, vagy csak nem szeretnél jó értelembe vett tömegterméket venni, akkor a Nokia 7.2 jobban megéri, hiszen egy üde színfolt a sok ugyanúgy kinéző telefon között, ráadásul az Android One program miatt jóval tovább és hamarabb kap a készülék frissítéseket mint a rivális. Ha azonban egy játékra, videónézésre és filmezésre kihegyezett telefon az amire vágysz és bejön a kevéssé esztétikus, de feltűnő modern dizájn, akkor az A51 jobb választás lehet a nagy akkumulátor és az AMOLED miatt. Személy szerint én a Nokiát venném meg, mivel nálam kimagaslóan fontos a jó fotós képesség egy telefonnál és a tiszta Android élményt is jobban kedvelem, mint a One UI 2 funkciógazdag, de kevésbé átlátható felületét, de ahogy a legutóbbi Versus esetén, úgy most sem tudom kijelenteni, hogy a szemben álló telefon rosszabb döntés lenne.