A Umidigi meglehetősen rossz hírű gyártó volt sok éven keresztül, és valljuk be ez indokolt volt. Azonban a telefonos piacon minden gyártó megérdemel egy második esélyt(hiszen a Huawei és a Xiaomi is hasonlóan indult, az első iPhone pedig a bemutató napján egy bugos, alig működő kudarcnak tűnt és csak a csoda és a kemény munka mentette meg a kudarctól), ezért beszereztem a kínai cég legújabb belépőszintű és mégis Pro jelzővel ellátott telefonját, hogy megnézzem, hogy vajon a hangzatos név és a csábító specifikációk sokasága hogyan szerepel a gyakorlatban.

Külső:

  A legtöbb feltörekvő gyártó híján van a saját ötleteknek a megjelenés terén, és ez részben az A7 Pro megalkotójára is igaz, hiszen a készülék egyik jellegzetességét, a kameraszigetet egyértelműen a Samsung A szériája ihlette. És nagyjából ennyi dolog van a telefonon, amire azt lehet mondani, hogy másolva lett, ugyanis a telefon bár nem túl egyedi, de megismerhető és kategóriáján belül bizony jó értelemben meglepő látványt nyújt.

   Na persze nem szemből, az oldalt és felül vékony, alul kissé vaskos keret és a vízcsepp kialakításhoz képest tekintélyes notch(a promóciós képeken a szokástól eltérően a kávákat nem photoshopolta vékonyabbra a gyártó, de a notchon kicsit kozmetikázott) a belépő szinten nem meglepő, azonban megfordítva a telefont rögtön változik a helyzet.

   A Umidigi ugyanis láthatóan keményen odatette magát a telefon egyéb részeinél. A hátlap már első látásra egyértelműen üveg és bár fekete színben sem rossz, az óceánkék variánsban mutatkozik meg leginkább a befektetett energia. A kék színű hátlap ugyanis nem hivalkodó, de gyönyörű színátmenettel rendelkezik és az ezüstös színű kerettel kombinálva olyan pazar látványt nyújt, hogy a telefont alaposabban nem ismerők könnyedén aggathatják rá képzeletben a 80-150.000-es árcédulákat is.

   A külsőhöz kis pluszként megemlítendő az is, hogy a telefon vörös töltőkábellel és egy bőr hatású puha tokkal érkezik ami bár elrejti a készülék szépségét, de jóval minőségibb érzetet ad tapintásra és látványra egyaránt, mint egy átlátszó szilikon tok.

Minőség:

   A gyanúsan olcsó telefonoknál gyakori, hogy a gyártó nem igazán minőségi anyagokkal dolgozik és ezzel a papíron remek terméket azonnal el is rontja. Nos itt ez nem igaz. A készülék elől-hátul üveg, a kerete pedig fém, ami ráadásul nem is vékony(van is súlya  a telefonnak), legalábbis a hajlítással szembeni ellenállása erre utal.

   Persze nem minden tökéletes itt sem, az oldalsó gombok ugyanis meglehetően lötyögősek(körömmel kiszedni szerencsére nem lehet őket, mint a tízszer drágább Galaxy Note 9 esetén) és a gyári tok is kicsit lazának érződik néha(bár furcsa módon a használat során egyre jobban ráidomult a készülékre, ami furcsa, ugyanis általában pont, hogy lazulni szoktak a tokok a használat során), és természetesen vízállóság sincs, de legyünk őszinték, ez még így is kimagasló minőségnek nevezhető a maga kategóriájában.

Képernyő:

   Az olcsó telefonok egyik rákfenéje a rossz kijelző. Az A7 Pro árkategóriájában jellemzően a rossz betekintési szögű, gyenge fényerejű,HD felbontású IPS, vagy rosszabb esetben TFT panelekkel találkozhatunk. Itt azonban más a helyzet. Bár a fényerő itt sem a legerősebb(nyári napsütésen kívül mondjuk minden helyzetben tökéletesen látható), azonban minden más kimagasló. A betekintési szögek remekek, a felbontás FullHD+, a panel pedig IPS LCD. Bár a jelentős méretű notch kicsit elcsúfítja ezt a kategóriájához mérten nagyon erős kijelzőt, panasz nem igazán lehet ilyen téren az Umidigi munkájára.

Hangzás:

   A telefonhangszórók a méretükből adódóan nem igazán nyújtanak minőségi hangzást, a kevés kivétel pedig a csúcskategóriában van. Ez a tény azonban nem igazán érdekelte az Umidigi mérnökeit, ezért megpróbálták a maximumot kihozni ilyen téren is. Ez a törekvés sikerül is nekik, hiszen a sztereó hangzáson kívül minden van itt. A hangszóró nem igazán torzít, és bár a mély és a magas hangokat is tompítja minimálisan, de ezt abszolút nem dobozos hangzással teszi mint a legtöbb telefon, így egy kellemes közepes hangzásra lehet számítani a telefontól, ami maximálisan elég a hardcore tartalomfogyasztókon kívül mindenkinek. 

Teljesítmény:

   A MediaTek a közelmúltat leszámítva sosem az igazán hatékony chipjeiről volt híres, azonban olcsón adott elfogadható tudást így sok gyártóval együtt a Umidigi is a gyártó termékei közül szemezgetett, amikor az A7 Proba keresett lapkát. A választás végül a P23-ra esett, ami már az A5 Pro nevű elődben is szolgált, na meg még pár tucatnyi belépő szintű telefonban. Ebből következik, hogy nem szabad csúcsteljesítményre számítani. Kis optimalizáció ugyan történt, így az előd pontszámait felülmúlja, azonban még így is csak 120-130.000 pontot képes elérni Antutun. Ez a teljesítmény éppenhogy, de elég a 3D-s játékok futtatására, a mikrolaggok bevállalása esetén akár közepes részletességen is, azonban ilyen esetben jelentős melegedéssel kell számolni. Ennyi negatívum ellenére ezen a területen sem siralmas a telefon, hiszen bőven akad hasonló áron gyengébb rivális, sőt inkább ezek a jellemzőek. 

Szoftver:

   Az olcsó kínai telefonok rákfenéje mindig a bugos szoftver volt, és valljuk be az Umidigi is bőven tett azért korábban, hogy ez a sztereotípia kialakuljon. Most azonban úgy látszik próbálnak tenni azért, hogy ez a kép végérvényesen megszűnjön velük kapcsolatban. Ez mondjuk a telefon megjelenésekor nem igazán látszott, hiszen több grafikai és kamerahiba is megkeserítette a használatot, azonban enyhe felmentést ad ezen súlyos hiba alól két dolog is. Egyfelől ilyen hibákkal még a legnagyobb gyártóknál is szembesül az ember( elég az S20 Ultra fókuszhibájára, a Mi A3 rendszerfagyasztó frissítésére, vagy épp az A41 optimalizálatlanságból fakadó akadásaira gondolni), másfelől a megjelenés óta az A7 Pro összesen 3 komolyabb hibajavító illetve funkcióbővítő frissítést kapott, melyek látványos eredményt hoztak, ami nagyon nem jellemző a belépő szintű telefonoknál, így a gyártó igyekezete mindenképpen üdvözlendő fegyvertény. A rendszer egyébként egy minimálisan átvariált(sajnos a saját funkciók nem kaptak magyar fordítást sem) Android 10-es rendszer annak minden előnyével és hibájával együtt, szóval a gyártók által olyannyira erőltetett fölösleges előre telepített noname appoktól nem kell félni.

Akkumulátor:

   Az A7 Prot kézbe fogva az egyik első dolog ami szembetűnik, az a készülék tömege. Ez szerencsére nem holmi nehezék miatt van, hanem a nagy akkumulátor miatt. Szám szerint egy 4150-es telepről beszélhetünk, ami ráadásul USB-C töltővel érkezik. Erre igazából bárki elégedetten bólinthatna, hiszen ennyi pénzért nem ezt szoktuk meg, jellemzőbb a 3000-3500-as micro-USB-s megoldás a kategóriában, azonban mint olyan sokszor itt is tetszetősebb a specifikáció mint a valóság. A telefon ugyanis hiába kapta meg a modern csatlakozót, maximálisan ugyanúgy 10W-ot képes felvenni, mint a micros telefonok, szóval ez inkább csak az adatátvitel szempontjából jelent előnyt. Az impozáns kapacitással szintén nem stimmel minden, ugyanis itt is előjön az olcsó telefonok rákfenéje: a régi chip sokat fogyaszt, a rossz optimalizáció pedig még rá is tesz egy lapáttal erre, úgyhogy a telefonból maximum egy korrekt egy-másfél napos üzemidő hozható ki, de még ezzel az értékkel is felülmúl sok drágább modellt így ezen a téren sem vérzik el az Umidigi újdonsága.

Kamera:

   A mobilfotózásban egyre gyakoribb közhely, hogy a hardver az esetek jó részében másodlagos és a lényeg a szoftver. Ez nagyrészt igaz is, hiszen még mindig a nem túl combos szenzorral szerelt Pixel széria az egyik legjobb fotós telefon, ez a törvényszerűség pedig sok esetben tesz keresztbe a gyártóknak, elég csak a magapixelszám terén utolérhetetlen S20 Ultra középszerű kamerateljesítményére gondolni. Ezek után szinte borítékolt, hogy egy kisebb gyártónak esélye sincs olyan kameraszoftvert gyártani, ami elfogadható teljesítményre képes. A látszat azonban csal. Bár az Umidigi A7 Pro sosem lesz a DXOmark toplistán, a kategóriájában bizony az élen lesz. Ennek két fő oka van. Egyrészt a 16 megapixeles fő szenzor ami jó fényviszonyok mellett részletgazdag, HDR módban pedig jó dinamikatartományú képeket készít, melyek kinagyítva sem válnak értékelhetetlen pacává. A másik ok pedig a szintén 16 megapixeles és a kategóriától szokatlan módon a fő szenzorhoz hasonló színpalettával dolgozó ultraszéles egység, ami korrekt képeket készít minimális torzítással a széleken. Ezenkívül van még két alibikamera, ami ahogy az várható egy 5-5 megapixeles mélység és egy makrószenzor, de ahogy az várható mindkettő nélkülözhető lenne gond nélkül. Ami viszont nélkülözhetetlen, az a szelfi kamera ami megint csak 16 megapixeles és bár megváltást nem hoz, de a 50-70.000 forintos telefonokhoz méltó képeket készít, bár a bőrt és a hajat hajlamos kicsit átszínezni(ezen mondjuk utólag könnyen segít bármilyen képszerkesztő program.

  Videózás terén már nem ilyen fényes a helyzet itt ugyanis előfordulnak fókuszhibák, a 4K pedig csak szép álom, ahogy a stabilizálás is, még talán a szelfi videókkal a legjobb a helyzet, hiszen itt a fix fókusz miatt ne mfordul elő a hátlapon tapasztalható kissé zavaró probléma.

Extra funkciók:

   Az A7 Pro-ra nyugodtan mondhatnánk, hogy az egész telefon önmagában egy nagy extra az elvárásokhoz képest, azonban komolyra fordítva a szót, valóban nem kevés funkcióval bír az Umidigi pénztárcabarát típusa. Van ugyanis jack csatlakozó, bővíthető tárhely, gesztusvezérlés, korrekt ujjlenyomatolvasó, szinten nem a legrosszabbak közül való arcfelismerés és játék esetére egy DuraSpeed nevű menüpont ami a nem túl combos chipből hozza ki a maximumot az erőforrások optimális beosztásával. Sajnos két hiányosság is van azonban, ezek pedig az NFC és az Infra, amik kellemes meglepetésként szolgálhattak volna a készüléken mondjuk a két töltelékkamera helyett.

Ár/Érték arány:

   Ha a fenti pontokat átnézzük látható, hogy bár ez a telefon minden téren megállta a helyét, sehol sem volt hibátlan. Ennek azonban a fő oka, hogy nem volt még szó a telefon áráról, ami gyakorlatilag teljesen átértelmezi az eddigi információkat. Az A7 Pro ugyanis webáruháztól függően 29-34.000 forintnak megfelelő összegért vásárolható meg(+1000-2000 ft a szállítási költség), amivel árban például a Huawei Y5p és a Redmi 9A mellé helyezi magát és bizony nem hogy ilyen áron, de még 50.000 forint alatt sem igazán lehet találni számára méltó kihívót. Összegezve tehát a mobilpiac legolcsóbb Pro készüléke valamilyen szinten megérdemli az elsőre túlzónak tűnő jelzőt és bizony az olcsó telefonok híveinek a figyelmére is vitán felül méltó. Az A7 Pro ezek után méltán tekinthető egyfajta jelzésnek a gyártótól, hogy köszönik szépen, de megunták a klóntelefonok gyártását és kezdjen félni a Redmi és a Realme, mert ár-érték arány terén nem biztos, hogy sokáig maradnak bajnokok.

Külső: 9/10

Minőség: 9/10 

Képernyő: 9/10 

Hangzás: 9/10 

Teljesítmény: 7/10

Szoftver: 6/10 

Akkumulátor: 7/10 

Kamera: 8/10 

Extra funkciók: 8/10 

Ár/Érték arány: 10/10

Összesítve:82/100

Ajánlott megvenni!