A mobiliparban, akárcsak minden más elektronikai cikkekkel kapcsolatos ágazatban, kötelező a fejlődés. Egy adott széria esetén a vevő jogosan várja el, hogy az egymást követő termékek közt dizájnban különbség, tudásban pedig fejlődés következzen be, ezt a szabályt pedig a telefongyártók általában be is tartják. Ezt a törvényt látszólag nagyon könnyű betartani, de vajon mi a helyzet, ha egy mobilcsalád két készülékének megjelenése közt mindössze fél év telik el, az árazáson meg nem kívánnak felfelé módosítani? A méltán híres és szeretett Redmi széria két belépő kategóriás termékének összehasonlításból kiderül. 

  A jó ár-érték arányú készülékekről ismert cég két telefonja külsőre úgy tér el egymástól, hogy mégis érezhető rajta, hogy közeli rokonok. Ez természetesen nem dicséri egyik készüléket sem, inkább a gyártó következetességéről árulkodik. A 8A még a régebbi iskola diákja, hiszen korrekt, majdhogynem kompakt méretekkel rendelkezik a 6,22"-es kijelző miatt, szimmetrikus hátlapjával és lekerekített notchos keretével kifejezetten szépnek mondható annak ellenére, hogy a kijelző alatt tekintélyes toka található a fölösleges Redmi felirattal. Ezzel szemben az utód már egy igazi phablet, nagy képernyővel, vékonyabb testtel és kávákkal,viszont  aszimmetrikus hátlappal. A korábban említett hasonlóság abból adódik, hogy a két modell kameraszigete egyaránt egy fényes és sima csíkban kapott helyet, míg a felület további része egy egyszerre kellemes, és olcsóságot sugárzó recésre csíkozott műanyag, ami megosztó lehet.

   A méreten túl akad még kívülről is feltűnő különbség a két készülék közt. A telefonok alján például jól láthatóan eltér a csatlakozó, abszurd módon nem az újabb típus javára, ugyanis míg a 8A 18W-os töltést fogadó USB-C foglalat van, addig a 9A-nak be kell érnie a minden szempontból gyengébb és csak 10W-ot elbíró micro USB-vel. A kamerák is eltérnek, bár ez szabad szemmel nem igazán vehető észre és be kell vallani a 9A-nak addig van szerencséje, amíg a vásárló elsiklik az ezen a téren jelentkező különbségek mellett. A hátlapi egységnél még az avatatlan szem örülhet is, hiszen itt a 12 megapixeles szenzort egy 13-as váltotta, azonban ez valójában visszalépés a kisebb rekeszérték miatt, így az előd érezhetően jobban muzsikál fotózás terén, de még videózásban is szebb végeredményt hoz össze a 60fps hiánya ellenére. Az szelfikameráknál pedig még durvább az eltérés, itt ugyanis még a számok sem palástolják a visszalépést, hiszen a 8 megapixel és az f/2.0 kombináció sokkal jobban hangzik mint az 5 megapixel f/2.2-es értékkel kombinálva. A gyakorlat pedig hozza  a papírformát, az 5 megapixel annyira alacsony felbontás, hogy még ideális körülmények közt is nehezére esik bármi használhatót felmutatnia, ezzel szemben a 8A képei teljesen megfelelnek a számok alapján támasztott követelményeknek.

   Természetesen a kamera még nem minden, hiszen egy telefonnak sok más alkatrésze is van. Például egy képernyő. Ezen a téren kiélezettebb verseny alig képzelhető el, hiszen mindkét panel IPS és 400nit-es fénysűrűséget tud produkálni, a felbontásuk pedig csak az eltérő képarány miatt nem azonos. Van még természetesen akkumulátor is mindkét típusban, amik között még ennyi különbség sincs, 5000 mAh a kapacitást kapunk, bármelyik telefont is válasszuk. RAM és tárhely tekintetében is azonosság figyelhető meg a legkisebb kiszerelések esetén(2/32GB), a gond csupán, hogy a 8A feltornázható 4/64GB-ig kis ráfizetéssel, a 9A viszont nem kapható más változatban ami 2020-ban már elég megkérdőjelezhető döntés, pláne, hogy a frissebb, MIUI 12-es rendszer még inkább igényelné a 64GB helyet, mint az előd MIUI 11-e.

    Ha eddig túl kevés embert riasztott volna el a vásárlástól a Redmi 9A specifikációs listája, akkor itt egy újabb fekete pont: A 8A a sikerét részben annak köszönhette, hogy bár nem emelkedett ki jelentősen a mezőnyből, de egy megbízható és modern, belépő kategóriás Snapdragon processzort kapott, ami mérsékelt teljesítményét minden helyzetben magabiztosan hozta, még úgy is, hogy az Antutu teszteken nem igazán akarta átlépni a bűvös 100.000 pontos határt. Az utódnak ez néhanapján sikerül, viszont ennek nem egy erős chip az oka, hanem a Mediatek nem túl sportszerű húzása, ami kikapcsolja a lapkákban a biztonsági korlátozásokat teljesítménymérő alkalmazások esetén. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Helio G25 valójában gyengébb, ráadásul ingadozóbb teljesítményű, mint a Snapdragon 439, de jóval olcsóbb és kicsit szebb értékeket mutat, csak hogy el lehessen hitetni a vásárlókkal, hogy megéri az újabb mobil, hiszen akár 5000 pontos különbség is megfigyelhető, ami nyilván aprócska ár a jóval magasabb fogyasztásért.

   A két telefont ezek után nem érdemes tovább hasonlítgatni egymáshoz, hiszen minden egyes apróság(a 8A Gorilla Glass előlapot kapott, a 9A üvegének típusa nem ismert) az elődmodell felé billenti a mérleget. Egyetlen dolog menthetné meg a kifejezetten gyengén muzsikáló belépő szintű Redmit, ez pedig az ára. Csak sajnos ezen a téren túl kicsi az eltérés. Négy, maximum 5000 forinttal drágább a Redmi 8A, mint fiatalabb testvére, ez a felár pedig már csak a kamerákat nézve megtérül sokszorosan, tehát kijelenthető, hogy a Xiaomiból kivált gyártó most egy komoly mellélépést követett el és a telefonok történelmében szinte először visszafejlődést mutatott be egy szérián belül. Fölösleges tehát leírni, de mégis illendő megtenni: Ha valaki 40.000 forint alatt keres egy korrekt képességű készüléket, akkor messziről kerülje el a Redmi 9A-t és vagy mellette, vagy a kiállítópult túloldalán keresse meg a 8A névre hallgató elődöt!