A 2017-2019 végéig tartó időszakban világszerte elterjedt egy jól csengő fogalom a mobilpiacon, ez pedig nem volt más, mint a flagshipkiller. Ez a jelző olyan telefonokra vonatkozott, melyek nyers képességek terén(lapkakészlet teljesítménye,funkciókban bővelkedő kamerák, magas felbontású OLED, esetleg IPS panel) felvették a versenyt a prémium szegmens telefonjaival. Remek ár-érték arányuk annak volt köszönhető, hogy kevesebb ritkán kihasznált, vagy alig észrevehető funkciót(sztereó hangszórók, vezeték nélküli töltés,QHD felbontású HDR10+-os kijelző) kaptak és nem volt jellemző rájuk az IP tanúsítvány. Az eladási számok hamar igazolták ezen telefonok létjogosultságát, azonban néhány gyártó elkezdett gondolkozni, hogy mi lenne, ha azoknak is készítenének egy teljesen megfordított koncepción alapuló telefont, akik számára az Antutu és a Dxo pontszám másodlagos szempont, viszont szeretnék megtapasztalni a több százezer forintos telefonok minőségét és eleganciáját. Nézzük hát meg, lehet e jövője a Honor, a Redmi és a Realme márkáknak beintő telefonoknak, például az LG Velvetnek a Sony Xperia 10 II-nek és a TCL 10 Pronak.

   Érdemes először megnézni,hogy ebben a három, ár és külső tekintetében radikálisan eltérő készülékben mik az azonosságok. A legszembetűnőbb hasonlóság a letisztult, elegáns, de mégis modern dizájn, ami az avatatlan szemmel azonnal képes elhitetni, hogy egy csúcskészülékről van szó. A Velvet és a TCL 10 Pro például lekerekített formavilágával és egyedi kamerakialakításával hódít, míg az Xperia 10 II-t a keskenysége teszi vonzóvá. További fontos vonása mindhárom készüléknek a remek minőség. Bár a Sony modellje műanyag keretet kapott, azonban a Velvettel egyetemben vízálló ráadásul elől-hátul a megjelenésekor legerősebbnek számító Gorilla Glass 6-os üveggel van fedve. A TCL és az LG típusai sincsenek ilyen téren lemaradva, sőt itt még a keret is fémből van, így nem igen lehet ok a panaszra pláne a Velvet esetén, ahol még a MIL-STD-810-es törésállósági minősítés is erősíti a készülékbe vetett bizalmat. Ezen kívül közös még a minőségi FullHD+-os OLED kijelző is, valamint az NFC. Sajnos azonban a pozitívumok mellett a negatívumokon is osztoznak a telefonok. Ilyen például az árkategóriájukban maximum korrektnek, elfogadhatónak nevezhető chip és a semmiképpen sem kimagasló kamerák jelenléte(a TCL áll a legjobban talán ezen a téren, pedig az a legolcsóbb készülék).

  A hasonlóságok megállapítása után érdemes meglévő kategória hiányában(egyik készülék sem nevezhető flagshipkillernek, de a hagyományos értelembe vett középkategóriába sem igazán passzolnak) alkotni rájuk egy megnevezést. Az inverz flagshipkiller nem lenne teljesen pontos, a flagshipimitátor jelző pedig elég negatív hangzású, így talán a dizájn vagy dizájnertelefon megnevezés lenne a legtalálóbb ezekre a telefonokra. A megfelelő név azonban még nem ad választ az ezen telefonokkal kapcsolatos két legfőbb kérdésre: Van-e esélyük sikeressé válni és egy új trendet létrehozni, ha pedig igen, akkor mivel válhatnak még jobbá ezek a telefonok?

   Az első kérdésre a válasz szerintem egy határozott igen. A mobilpiac ugyanis telítve lett az elmúlt években egymásra nagyon hasonlító készülékekkel. A flagshipekre jellemző lett az ormótlan kamerasziget, ami néha kifejezetten csúnyára sikeredett(elég az iPhone 11 Pro, vagy az S20 Ultrára gondolni) és a minden eddiginél magasabb árak, a középkategóriát pedig ellepték a fantáziátlan, egy kaptafára gyártott, a csúcskészülékekre hajazó, de valahogy a prémium érzetet mégis nélkülöző modellek, amiknél a gyártók szeme előtt legtöbbször az lebeg, hogy  inkább legyen csúnya és kényelmetlen a telefon, de cserébe jók legyenek a fő specifikációi. Ezek után nem csoda, ha sok vásárló valami pénztárcakímélőbb, de mégsem unalmas telefonra vágyik, hiszen a legtöbb felhasználó életében nem futtat le teljesítménymérő programokat a telefonján és egy éjszakai képbe sem nagyít bele, hogy megnézze, hogy melyik telefon mossa el kevésbé az éleket. Ráadásul ezeknél a belső különbségeknél sokkal jobban látható funkció mondjuk a Velvet vezeték nélküli töltése. A fent említett igényű felhasználóknak tehát kitűnő választás lehet a 3 felsorolt telefon bármelyike, így megfelelő módszerekkel bizony könnyen slágertermék lehet a dizájntelefonokból.

  Itt jutunk el viszont a hogyanhoz, ami már nehezebb kérdés. A válasz első fele talán a marketing lehet. Ezeket a telefonokat ugyanis értelmetlen lenne a konkurenciájukhoz hasonlóan reklámozni, hiszen a TCL 10 Prot garantált, hogy senki sem fogja megvenni, ha a kampány arra épül, hogy a nem éppen mai Snapdragon 675 mennyire remekül áll helyt a készülékben és milyen vígan futtat le minden játékot. Ezen típusok esetén inkább egy az Apple-éhez hasonló módszer lehetne a nyerő, ahol ki van emelve, hogy milyen remek funkciók érhetők el a készüléken és mennyire megállja a helyét a mindennapokban, illetve milyen csodálatos kiegészítőként szolgálhat egy elegáns öltöny vagy épp egy estélyi mellé(nem véletlen, hogy a flaghsip telefonokat is ilyen settingben reklámozzák elég gyakran). Ha pedig esetleg összehasonlításra kerül a sor akkor a marketinges csapatnak mindenképp érdemes kiemelnie a prémium funkciók(vízállóság, hajlított kijelző, Always on Display) előnyeit.

  Végül pedig nézzük mi tehetné még jobbá ezt az újonnan formálódó kategóriát. Egyik ilyen opció a díszítés lenne. Például egy a gamer telefonoknál már megszokott, de persze sokkal vékonyabb, kevésbé hivalkodó led csík, vagy a Mi 9 Lite példáját követve egy világító márkanév sokat dobna ezeken a telefonokon. De akár a bőr hatású, vagy valódi bőr hátlap, esetleg egy finom fém díszítés is növelné a minőségi hatást. A kamerák számának csökkentése, ezzel együtt a fő szenzor minőségének a növelése is logikus döntés lenne, hiszen egy 64 megapixeles Sony kamera szinte minden helyzetben remekül teljesít ellentétben a fenti típusok közepes egységeivel, a fölösleges mélység, makró kamerák pedig csak növelik a kamerasziget méretét így vonva le a telefon esztétikai értékéből. Az egyedi kezelőfelület szintén nem lenne ördögtől való, hiszen a gamer telefonok bebizonyították, hogy egy a telefon tematikájához igazított, más készülékeken el nem érhető launcher(pl a ROG mobilok esetén) kifejezetten népszerű lehet, hiszen különlegesnek, limitált kiadásúnak érződik tőle a mobil, ami ráerősít a prémium hatásra. Fontos lenne még ezen kívül a névváltoztatás is. Az LG Velvet például szinte sikerre van ítélve a neve miatt, mivel megkülönböztethető, megjegyezhető és kis angol tudással még jelentéssel is bír, ami jellemzi a készüléket. A TCL és a Sony azonban rosszul állt a dolgokhoz hiszen mindkét gyártó készüléke jellegtelen elnevezést kapott, ami maximum abban segít, hogy az ember beazonosítsa a típus elődjét, vagy utódját, azonban "személyiséget" nem ad a telefonnak. Persze sok más módszer is alkalmas lenne a dizájntelefonok még jobbá tételére, de véleményem szerint ezek azok a megoldások, amik minimális plusz költség árán a legjobban segítenék értelmet adni ennek az újonnan formálódó kategóriának.