Az utóbbi években a Nokia meg sem próbált hardveresen vonzó alternatívát kínálni a vásárlóinak, cserébe hűen tartották magukat ahhoz, hogy közvetlenül a Google Pixel mobilok után kapják meg a legújabb Android verziókat és a biztonsági frissítéseket is, így vállalati mobilnak ideálisak voltak. A helyzet azonban változott, ugyanis a Samsung idén a középkategóriában végre odafigyelt az ár-érték arányra, ráadásul a frissítési élettartamot is kitolta egy évvel, így kínálva vonzó alternatívát a Nokiák helyett. Érdemes tehát megnézni, hogy a Nokia friss "csúcskészüléke", az X20 képes-e bármit felmutatni a színtiszta Android élményen túl az idei év egyik legbarátibb 5G-s mobilja, a Galaxy A52 5G ellen.

  Bár a középkategóriában jellemzően nem fontos a prémium megjelenés érdemes a külsővel kezdeni az összevetést, ami eléggé kiegyenlített eredményt hoz a méretet leszámítva. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az A52 5G sem nevezhető apróságnak és igazából a közel 190 grammjával is maximum közepesen könnyű, de az X20 méretezésénél a Nokia nem ismert határokat. A kerekítve 170x80x9mm-es monstrum ugyanis 220 grammos tömegével a rozsdamentes acélkeretes iPhone 12 Pro Maxot idézi, itt azonban szó sincs ilyen prémium anyaghasználatról, pusztán műanyagról, ami viszont kifejezetten kellemes megjelenést és tapintást kapott. Olyannyira, hogy a Samsung e téren messze le is marad, ugyanis a kéznek kellemes, de a szemnek nagyon fapados élményt kínál. A hátlapi  dizájn már kevésbé egyértelmű, hiszen a Nokia kör alakú kameraszigete egyedibb és érdekesebb, viszont a Samsung téglalapja sokkal jobban belesimul a készülékházba, így embere válogatja, ki melyikre szavaz, mindenesetre asztalon billegés szempontjából kedvezőbb az X20 kialakítása. Az előlapon ezzel szemben a Galaxy tarol a jóval vékonyabb és márkanévtől mentes kávák miatt.

  A látványon túl a tartalom is sokkal kedvezőbb a dél-koreai cég termékén, hiszen a kisebb méret ellenére az A52 5G IPS helyett Super AMOLED-ed panelt kapott és képfrissítésben is bárhogyan számoljuk a 120 pont kétszerese az X20 60hz-es értékének. Ehhez képest jelentéktelen előny, hogy a Nokián a nagyobb kijelzőméret miatt jobban elveszik az aprócska kameralyuk, hiszen még így is sokkal rosszabb kijelző-test arányt produkál a Nokia feliratú toka okán. Hozzá kell tenni azért, hogy az X20 megjelenítője abszolút nem vállalhatatlan, fényerő és színhelyesség szempontjából is korrekt, sőt garantáltan lesz olyan akinek a minőségi IPS lágyabb színvilága szimpatikusabb is lesz, de ez önmagában nem teszi semmissé a két panel közt tátongó szakadékot. 

  Szerencsére a képernyőbe fúrt szelfiegységek terén nincs ilyen ordító különbség. Itt ugyanis mindkét készüléknél 32MP-el kell számolni. A magas felbontású kamerák persze egészen máshogy közelítik meg a feladatukat, hiszen amíg a Samsung a dinamikatartományra és a látványos, szaturált megjelenésre, addig a Nokia bár kevésbé birkózik meg az extrém fényviszonyokkal, de cserébe lágyabb, természetesebb képeket kínál. Az egyetlen lényegi eltérés a videók terén figyelhető meg, itt ugyanis az X20-nál meg kell elégednünk a FullHD/30fps-el a rivális 4K-s mozgóképeivel szemben, ami sokaknál döntő szempont lehet.

  Bár jól látható, hogy a Nokia az előlapi képalkotó terén sem képes igazán behozni a riválisát a hátlapra, pontosabban a kameraszigetre tekintve a lemaradása minden korábbinál egyértelműbb lesz. Az A52 5G ugyanis egy minden helyzetben remekül helytálló négyessel rendelkezik, melyből a 64MP-es fő egység optikai stabilizációt is kapott, a 12MP-es ultraszéles egység pedig átlagon felüli fotós és teljesen átlagos videós teljesítményt hoz. Van persze még két 5MP-es kiegészítő modul is, melyek közül azért a makró jó fényviszonyok közt egészen elfogadhatóan szerepel. Ezzel szemben az X20 mindösszesen annyival képes ringbe szállni, hogy a fő szenzor itt is hasonlóan magas felbontáson dolgozik, csak éppen stabilizálás nélkül, azonban így is bőven hozza az elvárhatót. Ez viszont nem mondható el a szégyentrióra, nevezetesen az 5MP-es ultraszéles, a 2MP-es makró és a szintén 2MP-es mélység kamerára. Ilyen gyenge számokat szinte kizárólag belépő szintű készülékeken lehet látni és sajnos a gyakorlat sem cáfol rá a specifikációkra, a fő képalkotón kívül az összes többi a használhatatlanság határán mozog.

   Aki arra számít, hogy legalább teljesítmény terén szűkül a szakadék, az csalódni fog. Bár a tárhely és a RAM mennyisége terén még egyenlőség van a két típus között azonban a Qualcomm elnevezéseit ismerők számára árulkodó lehet, hogy a Nokia lapkájának típusszáma 4-essel(Snapdragon 480 5G), míg a Samsungé 7-essel(Snapdragon 750G) kezdődik. Ez az eltérés egyébként Antutun még annyira nem is jelentkezik, azonban grafikai teljesítményben már annál inkább. Öröm a ürömben, hogy legalább mindkét SoC 8nm-es eljárással készül, tehát kellően modernnek számít ebben a kategóriában. Az is elmondható, hogy hobbi szintű játékra azért bőven alkalmas mindkét eszköz, sőt a Samsung magasabb képfrissítése értelemszerűen több számítási kapacitást is igényel, viszont értelemszerű, hogy a Nokia kevésbé lesz időtálló.

  A specifikációkat elnézve azt gondolhatnánk, hogy ha van terület, ahol az X20 előnyre tehet szert, akkor az az akkumulátor szekció. Ennek a feltételezésnek főként az lehet az oka, hogy az alig kisebb telepre egy kevésbé energiaigényes lapkakészlet és alacsonyabb képfrissítés jut. Ebben van is igazságalap, hiszen a Nokia valóban energiatakarékosabb, de itt visszaüt a doboz kibontásakor érkező meglepetés: Míg az A52 5G mellett ott csücsül a 25W-os tégla, addig a Nokia feliratú dobozban hiába keressük a várt 18W-os adaptert, hisz a gyártó környezetvédelmi okokból kihagyta azt.

  A két típus tehát semmilyen téren nem említhető egy ligában, mert míg az A52 5G egy nem csak a Samsunghoz, de az egész piachoz képest jó ár-érték arányú modell lett, addig az X20-al a Nokia jól láthatóan egy alsó-középkategóriás eszközt próbál egy jóval minőségibb telefonként eladni. Nincs tehát nehéz dolga annak, aki valami furcsa okból csak ezt a két készüléket vizsgálja, hiszen nem fog találni épkézláb érvet amellett, hogy az X20-at vigye végül haza.