A Umidigi névre hallgató kínai mobilgyártó sosem örvendett igazán jó hírnévnek, mivel minden készülékükre jellemző volt a durván elavult chipek használata és a rossz optimalizálás, ami együttesen semmissé tette a vonzó árazást és a papíron meggyőző és az adott kategóriából inkább fölfelé kilógó egyéb specifikációkat. Ez volt többek közt  a probléma az egyébként korrekt A7 Pro és A9 Pro modellekkel is, ahol a Helio P szériás lapkák gondoskodtak arról, hogy egyik típus se legyen abszolút közönségkedvenc. A Umidigi azonban úgy látszik, tanult a hibákból, kicsit megmetszette a kamerás szekciót, minimálisan emelt az áron, de cserébe egy szintén belépő kategóriás, de jóval korszerűbb chippel szerelte föl az immáron mérete miatt az A11 Pro Max néven emlegetett modellt.

  Már a külső is előrevetíti, hogy a Umidigi, de legalábbis az A széria megváltozott. Első ránézésre egy teljesen új és két, már a sima A11 által bevezetett változás figyelhető meg. A előre nem látott újdonság a készülék mérete. Az A széria tegjai eddig sem voltak aprócskák, azonban a képátlójuk maximum elérte, de sosem haladta meg a populárisabb típusokét, most azonban 6,8"-el kell számolni, így egy igazi tepsivel van dolgunk. A kényelmes fogást sajnos az iPhone 12-es sorozatról lemásolt szögletes, dobozszerű kialakítás sem segít, hiszen ekora méretnél már zavaróak tudnak lenni a makráns élek. Szerencsére az anyaghasználattal nincs gond, a hatalmas elő és hátlapi felületek üveg borítást kaptak, míg a keret alumíniumból készült. Napjaink divatját követve a hátoldal matt hatású és itt található az utolsó jól látható, szokatlan elem, nevezetesen a méretes szlogen, mely szerint a készülék, vagy a cég, esetleg mindkettő túl van az álmokon. Ha azokon túl is van, sajnos a hivatalos IP tanúsítványokhoz szükséges teszteken bizony nincs túl, így csak reménykedhet a vásárló abban, hogy az A11 Pro Max legalább egy felhőszakadást túlél gond nélkül.

   A kijelző méretéről már eset szó, azonban érdemes még kicsit elidőzni ezen a területen. A panel ugyanis teljesen hagyományosnak mondható, 60hz-es IPS megfelelő fényerővel és korrekt betekintési szögekkel,ami elsőre nem túl meggyőző, de ha hozzávesszük, hogy a típus még a mostani, szigorúbb helyzetben, adókkal együtt is 50.000 forint körüli árral rendelkezik, rögtön szimpatikusabb a dolog, főleg hogy a kávák sem túl vastagok az alsó részt kivéve, ráadásul a szelfikamera is egy modern kialakítást kapott a középen felülre fúrt elhelyezkedésével, 24MP-es felbontása pedig kifejezetten magasnak számít, ha azt nézzük, hogy a legnagyobbnak tekinthető Poco M3 mindössze 8MP-es szenzort kapott. A felbontás persze nem minden, de a tapasztalatok alapján az A7 széria óta a Umidigi már fordít annyi energiát a kamerás képességekre, hogy belépő szinten elfogadhatók legyenek képességeik.

   A hátlapon szintén elég erős a mezőny, bár az A9 Prohoz képest hardveres fronton visszalépés érezhető. Bár a korrekt képeket készítő 48MP-es Sony főszenzor maradt a régi, így továbbra is magabiztosan, de komoly fejlődéstől mentesen hozza az elvárható szintet. Az ultraszéles egység sem változott és továbbra is kellemes élmény egy belépő szintű telefonon 16MP-es felbontással találkozni, miközben gyártók tömege nem tud elszakadni a 8MP-es értéktől még 150.000 forintos árcédulánál sem. A visszalépés viszont a 2MP-es makrókameránál arcon csapja a vásárlót. Az előd ugyanis 5MP-t kínált, ráadásul dísznek egy másik, hasonló pixelszámmal dolgozó mélységszenzort is kapott, itt viszont be kell érnünk kevesebbel. Na de álljunk csak meg, van még  egy karika azon a kameraszigeten, ami jól láthatóan nem a vaku. Nos, igen a Umidigi ugyanis szokásához híven most is felszerelte készülékét infravörös hőmérővel, a harmadvonalas kínai telefonok új slágerkellékével.

  Nem érdemes azonban sokáig a kamerák megfogyatkozott számán keseregni, ugyanis ha az ember a telefon belső tulajdonságait kezdi el vizsgálni hamar rájöhet, hogy a gyártó a fölösleges extrák mellőzésével próbálta elérni azt, hogy komoly áremelkedés nélkül legyen képes végre kukába dobni a 2021-re már vállalhatatlannak számító Helio P szériás lapkakészletek valamelyikét. A próbálkozást pedig siker koronázta. Az A9 Pro P60-as lapkája helyett az A11 Pro Max már egy Helio G80-as egységet kapott, ami szintén nem egy erőgép, ráadásul az erősebb magok teljesítménye is magmaradt 2,0 Ghz-en, viszont összességében elmondható, hogy sokkal magabiztosabban, zökkenőmentesebben nyújtja az elvárható teljesítményt. Az sem hátrány, hogy a Umidigi  még az Apple előtt meglépte azt, hogy végleg száműzte fő szériájából a 64GB-os opciót, a fixen 128GB mellé pedig 4 vagy 8GB RAM-ot biztosít. Ezek a számok persze abszolút távol állnak attól, hogy bármilyen sikeresebb középkategóriás készülékkel egy lapra helyezzék a típust a gyakorlatban, azonban mindennapi feladatokhoz bőven elégségesek és a kisebb játékok futtatása sem változtatja a készülékházat hősugárzóvá, ami a régebbi Umidigik állandó jellemzője volt.

  Fontos még szót ejteni a készülék azon tulajdonságáról, amely a nagy méretéből fakad, ez pedig az akkumulátor. A Telep konkrétan 5150mAh-s, ami a visszafogott chipnek hála még a Umidigi gyengécske optimalizációja ellenére is brutális üzemidőt szavatol a készüléknek, így egy nap alatt igazi művészet lemeríteni.Sajnos az alacsony ár azonban itt is visszaköszön, ugyanis hiába tölthető a mobil USB-C kábellel a maximális teljesítmény mindössze 10W, ami már a korábbi, 4150mAh-s aksiknál is lassú volt, egy majdnem ötödével nagyobb kapacitás megtöltéséhez pedig reménytelenül gyenge.

  Ha pedig Umidigi, nem szabad megfeledkezni az extrákról sem, ugyanis van itt arcfelismerés, oldalsó ujjlenyomatolvasó, azonban az igazi meglepetések a dobozban vannak, hiszen ez a gyártó hosszú időn át híres volt a remek kicsomagolásélményekről. Idén sajnos ez elmarad, ugyanis a doboz már nem tűnik prémiumnak, helyette a végtelen letisztultság jellemzi, az ajándék tok pedig bár kellemes ajándék, de messze elmarad a régebben mellékelt bőr textúrával ellátott fekete toktól. A spórolás tehát nem csak a kamerák vagy éppen a töltés terén figyelhető meg. Jó hír azonban, hogy ezeknek a kompromisszumoknak hála a típus áfával együtt 46-60.000 forintért már beszerezhető webshopokból, ezzel pedig bőven a korrektebb vételek közé tartozik, ha azt vesszük, hogy 40-50.000 forintos áron a legtöbb esetben a harmatgyenge Helio P22-es lapkát és a sokéves kameraszenzorokat filléres műanyag ház takarja be.