A telefonok szerelmeseinek ismeretlenül is ismerősen csenghetnek az olyan nevek, mint az Oukitel, Ulefone, Elephone, Cubot, vagy éppen a mostani alany, az Umidigi. Ezen gyártók termékeire általában a "kínai vacak" megnevezést használják a legtöbben és sajnos sok esetben a vád igaz. Ezek a gyártók előszeretettel másolnak le híres telefonokat, a Cubot például P szériájával tagadhatatlanul a Huawei P és Mate termékeit akarja majmolni, de persze ezen cégek kedvelt célpontjai az iPhoneok és a Samsung S és Note telefonok is. 

   Azonban nem szabad elfelejteni, hogy sok gyártó kezdte hasonló módon. A mára már a legnagyobbak közé sorolható OnePlus, a Huawei és a Xiaomi sem szégyellt korábban másoktól dizájnt kölcsönvenni, utóbbi gyártó  pedig egy darabig nem is igazán jeleskedett a minőségben, pusztán a remek ár-érték aránynak köszönhette sikerét és profitját, amit aztán a minőség javításába öltek bele. Ezek után legalábbis pesszimista az, aki 100%-os bizonyossággal ki meri jelenteni, hogy ezeknek a kínai másoló cégeknek eredendően nincs esélyük a piacon. Példaként pedig álljon itt egy rövid összefoglaló a Umidigi jelenlegi kínálatáról, ami alapján eldöntheti mindenki, hogy valóban értéktelen vackokat kínál a cég, vagy elképzelhető, hogy érdemes bizalmat és pénzt fektetni az egyértelműen javuló tendenciát mutató vállalat telefonjaiba.

A3S: A legolcsóbb üveghátú

   A Umidigi A3S nem vállal sokat, de mégis mindent megtesz, hogy sikert érjen el. 20.000 forint alatti ára remek garancia arra, hogy bármilyen gond is legyen igazán nagyot nem bukhat az aki megveszi. 5,7"-es HD+ felbontású masszív kerettel határolt kijelzője és 5W-os töltője 2/16GB-os kiszerelése(a tárhely bővíthető akár 256GB-al is) és mindössze 2 Ghz-es MediaTek lapkája tipikusan hozza a kategóriában megszokott szintet, azonban a típusnak van pár ütőkártyája.

  Ezek egyike a hátlapi dupla kamera, ami a legtöbb hasonló telefontól eltérően működik is, a 16 megapixeles fő szenzor munkáját ténylegesen segíti az 5 megapixeles mélységszenzor, így a portréfotóknál az elmosás nem körkörös. Más téren még inkább remekel a készülék, szoftveresen például megkapta az Android 10-et, sőt működő, bár kicsit lassú arc és ujjlenyomat felismerést is kapott. Az utóbbiért felelős szenzor pedig a-kapaszkodj meg!- üveg hátlapon található, ami alatt egy a kategóriában nagynak számító 3950 mAh-es telep van. Végül pedig arról is szót kell ejteni, hogy a telefon kerete fémből van és ha ez a védelem nem lenne elég akkor a dobozban már ennél a típusnál is ott lapul a Umidigi méltán elismert a készülék mellé csomagolt bőr hatású kifejezetten prémiumnak ható(bár műanyag, de a többi gyártó átlátszó és pár hónap alatt sárguló átlátszó szilikontokja mellett bizony minőséginek hat) tokja.

A3X: A notch és a kompakt mobilok szerelmeseinek

    Bár az Apple által bevezetett termetes notch(az apró vízcseppnotchot már az Essential korábban bemutatta) okkal volt jelentős méretű, mégis megosztó lett és sokakat kifejezetten zavart, ennek ellenére a kínai gyártók szorgosan elkezdték másolni. Az Umidigi A3X is így tesz, pedig a 13 megapixeles kamera és a hangszóró nem igényel ekkora helyet és a készülékben lévő arcfelismerés is csak 2D-s. Ennek ellenére mégsem érdemes lenézni az A3S-nél nagyjából 5000 forinttal drágább, és csak 3300 mAh-es akkumulátorral szerelt telefont, ugyanis kellemes csalódás lehet ez a telefon is, hiszen a készülék telepe nem ok nélkül apró.

   A helyzet ugyanis, hogy maga a telefon sem túl nagy. 5,7" a képátlója, ami a viszonylag vaskos alsó káva ellenére is egy kifejezetten kompakt méretet jelent(a Samsung Galaxy S10e rendelkezik hasonló méretekkel), ami sokak számára komoly előny, ráadásul a magasabb ár +1GB RAM-ot is takar. Az A3X minden más téren megegyezik a gyengébb testvérével, azonban ezek az apró különbségek tökéletessé teszik arra, hogy az ember a gyerekének ilyen készüléket vegyen első telefonnak, hiszen minden megvan benne, ami kell. Adva van a "divatos" notch, a dupla kamera, az üveg hátlap, a 3GB RAM pedig már elég, hogy egynél több alkalmazás fusson a telefonon.

A5 Pro: A Huawei nyomdokain

   A Huawei jelenleg a világ 2. legnagyobb telefongyártója, igazi divatdiktátor a mobilok terén, így vitathatatlanul megéri másolni őket. Az Umidigi pedig tudta ezt és megtervezte az A5 Prot, ami hátulról egy P20 Pro egy ujjlenyomatolvasóval kiegészülve, szemből pedig egy P30. Tudásban persze egyik ihletőjével sem veszi fel a versenyt és a Pro jelző sem igazán illik a telefonra, azonban a telefon képességeit úgy kell nézni, hogy a készülék mindössze 33.000 forintért kapható. 

   Ezért az árért cserébe pedig a készülék elején kapunk egy 6,3"-os FullHD+ felbontású IPS LCD kijelzőt amit vékony kávák határolnak és csak egy 16 megapixeles előlapi kamera lóg bele. Szerencsére hátul sincs ok a panaszra itt ugyanis egy üveg hátlap fogad fekete vagy tipikus Huawei féle átmenetes színben, és nem kevesebb mint 3 kamera és egy vaku is elfért az ujjlenyomatolvasó mellé. A fő szenzor 16, a másodlagos, ultraszéles 8 a harmadik, mélységérzékelő pedig 5 megapixeles. A rossz hír, hogy a mélységszenzor csak dísz, a portréfotóknál a telefon csak körkörösen homályosít(sajnos a tavalyi évben a cég még nem mellőzte a kamu kamerák beépítését, amit a 2020-as modellekben már elhagytak), azonban a másik két egység működik és bár az ultraszéles képek minősége nagyon nem díjnyertes, a főkamera szépen helytáll az árkategórián belül.

   Belül szintén nem rémes a helyzet, a Helio P23-as chip 90.000 pont körül teljesít Antutun, a 4GB RAM és a 32GB bővíthető tárhely pedig bőven megfelel az alap szintű felhasználásra. Az akkumulátor szintén dicséretet érdemel, hiszen a 4150 mAh a rossz optimalizáltság ellenére is bőven elég egy teljes napra. Az A5 Pro tehát nem sokkal többért nyújt érezhetően többet mint az A3-as társai, egyetlen hátránya, hogy csak Android 9-et futtat és még érezhetően hordozza az Umidigi mostanra már nagyjából levetkőzött rossz szokásait, ennek ellenére nem rossz vétel, ha épp nem kapható a következő telefon.

A7 Pro: A belépőszintű Pro

   Az A7 Pro egy érdekes telefon, hiszen látszólag nem sokban tér el elődjétől az A5 Protól, azonban a megalkotásakor teljesen más szemlélet volt a mérnökök fejében, mint amit a Umidigitől megszokhatott az ember. A készülék ugyanis kiküszöbölt szinte minden tipikus hibát ami az elődöt jellemezte és minimális változásokkal is radikálisan új élményt nyújt.

   Az árcédula szerencsére nem sokat változott, 35 és 38.000 forint közt vihető el, de várhatóan később is elvihető lesz 32.000 forintért, mint a megjelenésekor. Ami változott, az a vastagabb káva(valójában nem igazán tér el, de most már a promóciós képeken nem vékonyítják le a kávákat photoshoppal), az USB-C töltő, a plusz egy 5 megapixeles makró kamera, a most már a mélységet valóban érzékelő mélységérzékelő, illetve a 32 helyett 64 vagy 128 GB-nyi tárhely. Illetve meg kell említeni, hogy a rendszer immáron Android 10 lett. 

   A valódi változás azonban a felhasználói élmény terén történik, ugyanis ez a telefon az A5 Pro-val ellentétben meglehetősen jól optimalizált, így az azonos chip immáron 120.000-et gurít 90.000 helyett, az erős melegedést szintén kiküszöbölték, az akkumulátor pedig 1 helyett másfél napig húzza és a fotózás terén is érezhető a különbség, bár a videókkal még mindig nem bánik jól az A széria. Az ujjlenyomatfelismerés szintén megbízhatóbb lett, bár nem gyorsult, de kevesebbszer hibázik mint az elődnél.

   Összegezve az A7 Pro a 40.000 forint alatt árkategóriában valóban professzionális, a tudása és a gyönyörű üveg-fém háza pedig magasan az egyébként szintén remek Redmi család fölé helyezi, a nagyobb gyártók ennyiért kínált telefonjait pedig nevetve nyomja le.

Power 3: Retteghet a Redmi Note széria

   Bár az A7 Pro olcsóbban, de később jelent meg, így a Power 3 az első Umidigi ami  igazán megmutatja a vállalat új hozzáállását a telefongyártáshoz. A Power 3 ugyanis piszok jó lett és az erőt nem csak a nevében hordozza. Kezdjük az árral rögtön. A legtöbb helyen 46-60.000 forint között mozog, amivel nagyjából a Redmi Note széria alá helyezkedik be az alsó és a középkategória határára. 

   Tudásban azonban máshova pozicionálja magát. Bár az Android 10, az NFC, a FullHD+ felbontású 6,53"-as LCD kijelző, a belefúrt 16 megapixeles szelfikamera, a 4/64GB-os kiszerelés, valamint a készülék ujjlenyomatolvasóval díszített műanyag hátlapja önmagában nem nagy fegyvertény, a tekintélyes kamerasziget bizony kellemes meglepetéseket rejt. Szám szerint pontosan 4-et, egy 48 megapixeles normál egységet, egy 13 megapixeles ultraszélest, illetve a mára már megszokott 5-5 megapixeles mélységszenzor-makró kombót. Az ezek által készített fotók szépen festenek, néhány esetben egyenesen jobbak mint a Redmi Note 8t esetén, azonban videózásban sajnos kissé elhasalnak, így akinek ez fontos szempont ne kacsingasson a Power 3 felé.

   Aki azonban hosszan tartó nagy teljesítményt szeretne az nyugodtan ruházzon be egy ilyen készülékre, hiszen a Helio P60-as lapka 170.000 pontra képes Antutun, ami összehasonlításképpen egy A51 szintje, a hátlap alatt pedig egy 6150 mAh-es akkumulátor lapul ami nem elég, hogy képes a 18W-os gyorstöltésre, de más telefonokat is képes tölteni akár 10W-al, így lényegében egy hordozható powerbank szerepét is betölti(talán innen a név).

X: A gyengített, de szépített Mi9

   Abszurd módon a másolásról híres cég X elnevezésű telefonja meg sem próbál hasonlítani az iPhone X-re. Az egyetlen hasonlóság a két telefon közt az, hogy mindkettő egy teljesen új dizájnt hozott a cég palettájába, bár jelen esetben ez kicsit furcsán sikerült. Az Umidigi X ugyanis megjelenésre kiköpött Mi 9, azonban fekete színben(a másik színvariáns a kék) a különleges vörös csíkokkal tarkított üveg hátlap miatt mérföldekkel szebb mint az egyébként minden téren jobb csúcstelefon. Mert bizony az X nem egy csúcskészülék, bárhogyan is állította róla megjelenése előtt a gyártó.

   Felső kategóriára maximum a képernyő alá épített, sajnos elég gyenge ujjlenyomatolvasó, a FullHD+ AMOLED kijelző(ami sajnos szeret beégni, így tanácsos beállítani, hogy a telefon képernyője magától elsötétüljön) illetve papíron a hátlapi kamerák(48+8+5 megapixel, ebből az utolsó nem sok szerepet kap, mivel a portrémód elég gyengécske) utalnak, de szerencsére ha meglátjuk, hogy a telefon mindössze 55.000 forint máris nem várjuk el a flagshipek tudását. 

  Szerencsére ha az ártól eltekintünk még akkor is azt mondhatjuk, hogy az optimalizálatlan, Android 9 alapú rendszeren kívül nincs sok ok a panaszra. A Helio P60 jól teljesít, a 4/128 GB-os kiszerelés bőven hozza a középkategóriától elvárhatót, a 4150mAh-es telep pedig egész korrekt üzemidőt biztosít. A kamerák szintén nem okoznak sok bajt, hozzák az elvárhatót és ez a 16 megapixeles előlapi egységre is igaz.

   Az X-ről tehát egy maximálisan korrekt telefon, azonban még mindig azok közé a Umidigik közé tartozik, amik megszenvedik a cég korábban mutatott lustaságát, így hosszú távon érződik rajta a kispórolt energia annak ellenére, hogy hardveresen messze megelőzi az árkategória valamennyi tagját.

F2: Jótól lopni nem bűn, az áldozat pedig a Honor

   A Umidigi F2 neve lehetne akár F20 is, hiszen a készülék olyan szinten másolja a sikeres Honor 20 és Honor 20 Pro telefonokat, hogy a reklámszlogenje is teljesen azonos lett. Azonban a  klónozás ténye és az elődnek számító F1 hibái együttesen sem tudják  rossz telefonná tenni az Android 10-et futtató F2-t.

   A készülék kívülről nézve igazából nem sokban tér el a többi üveg-fém-üveg kialakítású márkán belüli telefontól, hiszen 4 kamerát és kijelzőbe fúrt szelfiegységet is kaphatunk olcsóbban a márkán belül, azonban érdemes mégis megnézni, hogy mit is tud 63-68.000 forintért a gyártó egyik csúcsterméke és mik azok a pontok a külsőn kívül, ahol tetten érhető a másolás.

   Első, a Honor 20 esetén már látott elem a hátlapi kameranégyes, olyannyira, hogy a fő szenzor megapixelszámot tekintve ugyanúgy 48-as. Ultraszéles kamerában ellenben csak 13 megapixeles jutott, a Honor 16-osával szemben viszont itt a makró és a mélységérzékelő egyaránt 5 megapixeles. Persze a valóságban a Huawei leányvállalata mérhetetlenül jobb fotókat és videókat készít és ez igaz a felbontást tekintve szintén azonos 32 megapixeles szelfikamerára is. A kijelző típusa megint csak egyezik, hiszen mindkét telefon IPS panelt kapott, amivel semmi baj, hiszen a Umidigi X AMOLED panelje hajlamos volt a beégésre, ami az LCD kijelzők esetében nem jelentkezhet. A 6GB RAM, a 128GB tárhely és az USB-C csatlakozó sem tér el, és az ujjlenyomatolvasó is ugyanúgy a készülék oldalán kap helyet(bár közel sem olyan minőségi a szenzor mint a Honornál), azonban a hasonlóságoknak ezzel vége.

   Ami egyedi a készülékben az a hatalmas 5150 mAh-es telep 18W-os töltéssel, ami valljuk be kiemelkedő érték, még úgy is, hogy a 6,53-as képátlójával a telefon nem éppen apró. Ezen felül a Helio P70-es lapka is egy olyan dolog amire elismerően bólinthat az ember, hiszen a MediaTek egyik jobban sikerült lapkájáról van szó, ami a legtöbb játékot gond nélkül viszi és magabiztosan hozza a középkategóriás teljesítményt.

   Az F2 természetesen NFC képességgel is fel van ruházva és az Android 10 miatt egy kifejezetten sokoldalú telefon, ami messze jobb mint a kicsit olcsóbb X, azonban teljes szívvel mégsem ajánlható, hiszen kissé optimalizálatlan kamerás téren, a Honor 20 mellé téve pedig kifejezetten egy olcsó másolat hatását kelti, a Power 3-nál pedig  nem sokkal tud többet.

S5 Pro: A legerősebb Umidigi

   Ha a Umidigi idén képes lesz igazán felkelteni a vásárlók érdeklődését valamivel és így betörni a piacra, akkor az a valami az S5 Pro lesz. A készülék ugyanis bár a márkához képest drága 85.000 forintos árcédulával rendelkezik, tudásával megmutatja, hogy nem túlzó az érte kért összeg.

   Szemből már kapásból egy notch és kameralyuk mentes 6,39"-es AMOLED kijelző fogadja a vásárlót beépített ujjlenyomatolvasóval. Kamera persze itt is van, csak éppenséggel motorikus pop-up szenzorról van szó, a 16 megapixeles egység a szelfi módba lépve emelkedik ki a telefon testéből, ezzel teremtve meg a prémium érzetet. A hátlapra sem lehet panasz, a fekete vagy kék üvegfelületen csak a kamerasziget és a cég logója található, előbbi egy 48(normál), egy 16(ultraszéles) és két 5(mélység, makró) megapixeles kamerának biztosít helyet. Az ezekkel készült képek jó minőségűek, látszik rajtuk, hogy az egykor jogosan megvetett cég próbálta optimalizálni szoftveresen a képalkotó rendszert, ez pedig fényképezés terén jól, videózás terén mérsékelten(bár a 4K képesség bekerült a telefonba) sikerült.

   A telefon belseje szintén kellemes meglepetéseket hordoz, az akkumulátor ugyanis 4680 mAh kapacitású és 18W-al tölthető, ez a telep pedig nem holmi ócska lapkát hajt meg, hanem a Redmi Note 8 Pro-ból ismert MediaTek G90T-t amit joggal neveznek budget gamer chipnek, hiszen nyers erő terén bizony feladja a leckét a 2 évvel ezelőtti csúcshardvereknek. Így aztán az S5 Prot nyugodtan lehet nyüstölni a legdurvább címekkel is, nem fog megizzadni a vas, maximum picit melegedni.

   Többet nem igazán lehet mondani erről a típusról, maximum egy részletes teszt keretében(ami könnyen lehet, hogy megvalósul a közeljövőben) azt viszont ki lehet jelenteni, hogy az S5 Pro a Umidigi vitathatatlanul legjobb telefonja és az A7 Pro-val és a Power 3-al karöltve az első ami erős konkurenciája lehet bármilyen más gyártó hasonló árazású vagy 10-20.000 forinttal drágább készülékének, a kérdés már csak az, hogy a vásárlók hajlandók-e egy második esélyt adni a vitatható múltú cégnek.

A gyártó felsorolt modelljei az AliExpressen ide kattintva érhetőek el.