2020. júl 06.

Van-e értelme a sokkamerás mobiloknak?

írta: 1nsanat1
Van-e értelme a sokkamerás mobiloknak?

A több egyértelműen jobb is?

hipertextual-tres-versiones-huawei-p40-pro-ceramica-con-mejores-caracteristicas-insinua-2020667626.jpg

    Idén, 2020-ban a telefonpiac elérkezett egy olyan pontra, amire egy 2 évvel ezelőtt gondolni sem mert volna senki. Feltűntek ugyanis olyan telefonok, amik az előlapi szenzorokat beleértve 6-7 kamerát foglalnak magukba. Természetesen a gyártók hatalmas reklámkampányokban részletezik minden esetben, hogy mégis miért olyan fontos az a 4.-5. kamera a hátlapra, azonban egyre többekben merül fel, hogy a sok másodlagos szenzor helyett jobb lenne egy megfizethetőbb árcédula. Bár egyértelmű, hogy ahogyan oly sok minden ez a téma is borzasztóan szubjektív, azonban mégis érdemes feltenni a kérdést: van-e értelmes a sok szenzornak és ha igen, akkor megéri-e?

   Rengeteg érv szól a sok kamera mellett és ellen is, ennek részben az az oka, hogy ezek a szenzorok meglehetősen sokszínűek, így érdemes először megnézni a különböző másodlagos kamerák képességeit, előnyeit és hátrányait, mielőtt még összefoglaló ítéletet mondanánk. A főbb kiegészítő szenzorok a következők: mélységérzékelő, ultraszéles látószögű, telefotó, makró, ToF, monokróm, színszűrő.

Mélységérzékelő:  

   Ezeket a szenzorokat már sok negatív kritika érte a megjelenésük óta, melynek oka az egyes gyártók által tanúsított lustaság, illetve az érzékelők munkájának észrevétlensége, ugyanis a legtöbbször 2, vagy 5 megapixeles egységek által készített képek nem kerülnek a galériába, hiszen szerepük pusztán a kép rétegeinek elkülönítésében merül ki. Ez egyébként pár éve még  nagyon fontos feladat volt, hiszen ekkoriban nem volt még kellő számítási kapacitás a telefonok chipjeiben ahhoz, hogy mesterséges intelligencia segítségével hardveres segítség nélkül képes legyen elvégezni a háttérelmosást a portrék esetén.

   Mára azonban megváltoztak a technológiai viszonyok és még az olcsóbb telefonok is 8 magos lapkákkal vannak felszerelve amik bőven megfelelnek arra, hogy besegítsenek a képalkotásba és fölöslegesség tegyék az egykor fontos mélységszenzorokat. Az sem javít az ilyen kamerák hírnevén, hogy rengeteg kínai gyártó szerelte fel ezeket a kamerákat dísznek a telefonjaikra, hiszen pár éve a "duál kamera" remek reklámszöveg volt.

   Sajnos a legtöbb gyártó még ma sem igazán ismeri el ezen egységek haszontalanságát és egy jobb kameraszoftver megalkotása helyett inkább odaszúrnak egy filléres mélységérzékelőt a hátlapra, hogy ne maradjanak le a riválisoktól számok terén.

Ultraszéles látószögű:

   Gyakori probléma a mobilos fotózásnál, hogy a kamera csak egy viszonylag szűk területet lát be, így előfordulhat, hogy a hátunk mögött lévő falig araszolva még mindig nem fér bele a képbe minden, amit benne szeretnénk látni. Erre találták fel korábban a panoráma módot, ami azonban csak egy irányba tágítja a képet, így egy épületen belül nem feltétlenül hoz jó eredményt. Az ultraszéles látószögű kamerák erre kínálnak megoldást, ugyanis általában 120°-os látószögüknek hála minden irányba kitágítják a teret bizonyos gyengeségek árán. Ezen kompromisszumok közé tartozik az olcsóbb modelleknél előforduló hajlított tér, avagy halszem effektus, ami a szoftver gyengeségéből ered, a gyengébb képminőség és az, hogy már szürkületben is súlyos gondokkal küzdenek a látószöget kitágító lencsékkel felszerelt szenzorok.

   Ezen hibák kiküszöbölésére természetesen többen is kísérletet tettek már, a Huawei 40 és az Oppo, illetve a OnePlus 48 megapixeles ultraszéles szenzora már sokkal jobb eredményt produkál, ezért cserébe viszont alig látnak be több teret, mint a fő kamera, tehát a minőség oltárán részben feláldozták az eredeti funkciót. Ezek után indokolt a kérdés, hogy van-e értelme ezeknek a kameráknak.

   A válasz pedig az, hogy egyes esetekben igen, de főként olyan készülékek esetén, ahol nem egy satnya 5-8 megapixeles szenzorról van szó, hanem valódi, minőségi eredményt produkáló modern és szükségszerűen drága kameráról.

Telefotó:

   Bár a Huawei már bejegyzett egy szabadalmat, ami egy mechanikusan zoomoló kamerával felszerelt telefont foglal magába, a Samsung pedig egykoron K Zoom néven piacra is dobott egy telefonra nyomokban hasonlító fényképezőgépet, azonban a nagy helyigényű megoldások helyett a gyártók mára már teljesen átálltak a telefotó kamerák használatára, amik optikai zoomot kínálnak fel. Többségében ez 2-szeres nagyítást jelent, de a legtöbb gyártó rájött, hogy ez nem elég, így átálltak a 3-szoroos, 4-szeres 5-szörös, vagy a  P40 Pro+ esetén 10-szeres megoldásokra, amik érezhetően közelebb hozzák az emberhez a távoli objektumokat, azonban  nem szabad elfelejteni, hogy ennek a megoldásnak köze sincs a fényképezőgépek sokkal minőségibb zoomképességéhez.

   Ezek a kamerák ugyanis nem állíthatóak, így például a Galaxy S20 Ultra 2-szeres nagyításban elmarad az iPhone 11 Protól, hiába a 4-szeres optikai és 100-szoros digitális zoomképesség. Erre persze megoldás lehet a több fajta telefotó kamera, ahogy azt a Mi Note 10 és a P40 Pro+ esetén láthatjuk, azonban ezen esetekben is sok a "vakfolt". Ráadásul minőségben sincsenek igazán a topon ezek a kamerák, maximum egy alsó-középkategóriás telefon képességeit tudja leutánozni egy 8-12 megapixeles telefotó kamera, ami bizony nem túl meggyőző.

   Természetesen nem ilyen borús a helyzet, ugyanis hobbifotósok számára igazán hasznos tud lenni, főleg ha valaki vadon élő állatokat kíván lencsevégre kapni, hiszen ilyen esetekben a zoomon kívül bármiféle közelítés elriaszthatja az alanyt.

Makró:

    A profi fotósok egyik kedvenc szórakozása mindig is a makrók készítése volt, nemrégiben pedig ez a lehetőség már a mobilfotósoknak is megadatott, bár kétes minőségben.

   Sajnos ugyanis a legtöbb gyártó ezt is pontosan úgy kezeli, mint a mélységszenzort és csak a számok növelése érdekében teszi a készülékére az aprócska, a lencsékhez közeli dolgokra is remekül fókuszáló kamerát. Ezt mi sem mutatja jobban, mint, hogy a legtöbb esetben 2, vagy 5 megapixeles szenzorokról van szó, amik szinte használhatatlan felvételeket készítenek.

   Természetesen van kivétel bőséggel, a Huawei P30 Pro 20 megapixeles, vagy a Meizu 17 Pro 32 megapixeles ultraszéles kamerája például képes makró fotózásra is, méghozzá kiváló minőségben, így értelmet ad a funkciónak, azonban ma még ezek a készülékek képviselik az elenyésző kisebbséget, így a telefonos makró fotózás sok fórumon az értelmetlenség szinonimájává vált.

ToF:

    A ToF szenzor felfogható egy mélységérzékelő kamera továbbfejlesztésének is. Önálló fotókat ez sem készít, azonban remekül képes feltérképezni a környezetét 3D-ben, és még a mozgást is képes pontosan lekövetni, így  a fotózáson túl AR funkciókban is komoly szerepet vállal. Sajnos a ToF szenzort kihasználó applikációk száma még nagyon korlátolt, azonban ez nem jelenti azt, hogy egy fölösleges eszközről lenne szó. Sajnos a szenzor által befogadott adatmennyiség és a mélységérzékelőknél magasabb ára miatt jelenleg csak a csúcskészülékek kiváltsága, azonban ez könnyen megváltozhat, aminek  sokan örülhetnek majd, hiszen egy olyan eszközről van szó, ami a legtöbb kiegészítő kamerától eltérően nem igazán rendelkezik hátulütőkkel.

Monokróm:

   A mostanra hatalmasra nőtt kameraszenzorok miatt teljesen kikoptak a mobilpiacról a monokróm kamerák, azonban pár éve még a gyártók ebben látták az éjszakai fotózás megoldását. Ennek oka, hogy egy fekete-fehér, színszűrővel nem rendelkező szenzor sokkal több fényt tud befogadni mint színes társai, ha pedig ezt a fényes képet a szoftver összedolgozza egy sötétebb, de színes, a főkamera által készített képpel, akkor az eredmény remek lesz.

   Ennek a megoldásnak igazából kevés hátránya volt, azonban azok mind komolyak voltak. Először is a monokróm szenzor nem lehetett sokkal gyengébb mint a fő kamera, hiszen akkor nem lett volna semmi értelme, így viszont a telefon kapásból 2 drága kamerával lett felszerelve, ami  pl a P20 Pro árán meg is látszott. Másodszor helyet is foglalt bőségesen, cserébe nem adott látványos többletfunkciókat így a vásárlókat nem igazán lehetett meggyőzni a szükségességéről. A vásárlók kételyei pedig részben jogosak is voltak, hiszen mára már kiderült, hogy egy kicsit nagyobb főszenzor, az optikai stabilizáció és egy RYYB szűrő gyakorlatilag fölöslegessé teszi a plusz monokróm kamerát.

Színszűrő:

   Ez nem egy elterjedt kameratípus(konkrétan a OnePlus 8 Pron kívül nem igazán találkozhatunk vele), és ennek meg is van az oka. Az ilyen kamera ugyanis vagy egy szimpla filterezett kép érzetét kelti, amihez igazából elég egy szimpla applikáció, vagy pedig infravörös tartományban is érzékel, ilyenkor viszont személyiségi jogokat sért. Így tehát az ilyen kamerának szinte semmi haszna, ráadásul  minőségben sem érhet föl a fő kamerához jelenlegi formájában, így egy sima filterezett képpel sokkal többre megy az ember.

 

   Az ismertetés után pedig térjünk is vissza az eredeti kérdéshez: van-e értelme a sokkamerás mobiloknak? A válasz, ahogy az várható volt meglehetősen komplikált, azonban mégis összefoglalható.

A csúcskészülékek esetén mindenképp van értelme a több kamerának, ezekre a telefonokra a fő egység mellé jól jön egy makrófotózásra is képes ultraszéles, egy 3x-os nagyítású telefotó, esetleg egy második, még nagyobb nagyításra képes periszkópos telefotó és egy ToF szenzor. Flagshipkillerek esetén ez annyiban módosul, hogy itt nincs feltétlen szükség a ToF szenzorra(egy jó szoftver a portréfotókkal gond nélkül boldogul) és bőven elég lenne a 3-szoros telefotó magában is.

Középkategóriában már más a helyzet. Itt ugyanis az ár mérséklése érdekében ajánlatos lenne elhagyni a 2-5 megapixeles mélységérzékelő és makró kamerákat, a megspórolt költségből pedig beépíteni egy minőségibb, legalább 16 megapixeles ultraszéles egységet a gyengécske 5-8 megapixeles helyére, vagy a fő kamerát lecserélni egy erősebbre. Persze az ilyen telefonokat nem lehetne a kamerák számával reklámozni, azonban egy közel flagship szintű fő szenzor lehet, hogy több embert meggyőzne(erről a Pixel 3a sikere tanúskodik legjobban).

Azonban alsó kategóriában lenne a legnagyobb szükség a változtatásra. A Redmi 9-hez vagy épp a Huawei Y6p-hez hasonló 3-4 kamerás belépő telefonoknak ugyanis semmi értelme. Ezeknél ugyanis egyik kamera sem elfogadható  igazán, azonban hasonló költségen gond nélkül beszerelhető lenne ezekbe a készülékekbe egy középkategóriás kamera, ami mivel egyke lenne a szoftveres optimalizációja is jóval kevesebb időt és pénz emésztene fel.

   Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a trendek nem igazán követik az ésszerűséget a legtöbb esetben, így a közeljövőben biztos, hogy nem találkozunk 64 megapixeles Sony szenzorokkal a közép és belépő kategóriában , helyette be kell érnünk gyengébb minőségű főkamerával és sok, közel sem tökéletes, korlátolt használhatóságú  extra lencsével.

 

Szólj hozzá

Vélemény Kamera