A középkategóriás mobilok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen rengeteg csúcskategóriára jellemző tulajdonságot(OLED kijelző, gyorstöltés, NFC, fejlett kamerák) vettek át az évek során, árazásuk pedig mégis meglepően keveset változott, szóval kijelenthető, hogy a leginkább elitista tesztelőkön kívül minden mobilrajongót érdekelt az ebben az árszegmensben történő verseny. Az idei év azonban a szokásosnál is kiélezettebb, figyelemfelkeltőbb versenyt hozott, hiszen rengeteg remek készülékkel találkozhattunk, elég csak a prémium minőségű Mi Note 10 Litera, a prémium külsőt 150.000 forint alatt kínáló TCL 10 Prora, vagy a tavalyi csúcskategória teljesítményét megközelítő, Huawei P40 Lite 5G-re gondolni. Kijelenthető tehát, hogy széles mezőnnyel találkozhat a vásárló idén, azonban a róluk írt cikkek és kiszivárgott hírek alapján masszívan kiemelkedik 3 telefon a mezőnyből, ezek pedig a következők: Google Pixel 4a, OnePlus Nord és az iPhone SE. A három típus radikálisan eltérő módon próbál újat mutatni és kompromisszumokat hozni, összevetésük azonban szükséges, hiszen alig tagadható, hogy a gyártók tudatosan küldték egymás ellen ringbe költséghatékony megoldásaikat. Nézzük is hát meg, melyik telefon marad talpon egy mindenre kiterjedő küzdelem során. 

    Manapság a legtöbb telefon megszólalásig hasonló kialakítással rendelkezik, a gyártók jelentős hányada pedig a legkisebb erőfeszítést sem tesz, hogy ezen változtasson, azonban jelen esetben szinte semmi hasonlóság nincs a 3 típus közt.

A Pixel 4a a 2019-2020-as alsó és középkategóriás iskolát követve műanyag házzal és hátlapi ujjlenyomatolvasóval rendelkezik, na meg egy fölöslegesen nagy és fölöslegesen négyzet alakú kameraszigettel. Egyetlen színben érhető el csupán, feketében, amit csak minimálisan tesz izgalmassá a színes gomb a telefon oldalán. Szemből szintén nem hoz sok újat, a Google készüléke, bár a kameralyukas vékony kávás dizájnra panasz aligha lehet. Pozitívum továbbá a kompakt méret, ami a gazdaságos Pixelt még a kisebb kezűek körében is egykezes telefonná teszi.

A OnePlus Nord ezzel szemben egy modernebb megjelenést hoz a piacra. A hátlap sima és egyszínű, amit csak egy masszív, de mégis kecses kamerasziget "csúfít" el. Az üveg hátlapra szintén nem lehet panasz, sajnos a műanyag keretre annál több, hiszen ez kifejezetten törékennyé teszi a telefont. Szemből szerencsére szintén nem lehet ok a panaszra, hiszen a divatoknak megfelelő, hatalmas kijelzőbe csak egy széles, két kamerát befogadó lyuk zavar bele, ami még pont akkora, hogy ne legyen irritáló.

Az Apple a riválisokkal szemben nem érezte szükségét sem a modern, sem a letisztult dizájnnak. A költséghatékonyság érdekében a régi iPhone 8 házát használták fel, ami mivel üveg-alumínium összetételű, így panasz nem lehet rá, ahogy a kameradizájnra sem, hiszen az egyetlen kamera itt nem kapott fölöslegesen hivalkodó kameraszigetet, mint a Pixel esetében. A problémák szemből kezdődnek, ugyanis a készülék megkapta az iPhone 8, már a maga korában is túl vastagnak számító kávákat, ami bizony sokak számára lehet jogosan taszító.

   Kicsit alaposabb szemből történő vizsgálat alapján szembetűnhet az is, hogy kijelzők terén sem vádolható meg egyik gyártó sem azzal, hogy egymásról másoltak volna ötleteket.

A Google üdvöskéje egy viszonylag kicsi, 5,81"-es és minőségi, HDR Amoled kijelzőt kapott, ami bár képfrissítés terén megmaradt a 60 hz-nél, felbontásban hozza a FullHD+-t, ami ilyen méret mellett a riválisokhoz képest magas képpontsűrűséget jelent. Ezzel azonban nincs vége a kellemes előlapi meglepetéseknek, hiszen a 8 megapixeles, automata HDR-el(a három közül erre csak a Pixel képes) felturbózott, remek képeket és elfogadható FullHD/30fps-es videókat készítő kamera is itt található meg, ráadásul a képernyő fölött lévő beszédhangszóró meglepő módon médiatartalmak esetén sem marad néma és besegít, annak érdekében, hogy a Google elmondhassa magáról, hogy övék a legolcsóbb sztereó hangzással rendelkező telefon.

Ha a méret a lényeg, akkor ezt a viadalt a OnePlus nyeri, hiszen ez esetben egy kicsinek nem nevezhető 6,44"-es kijelzőt kapunk, ami AMOLED technológiájának és 90hz-es képfrissítésének és FullHD+ felbontásának hála jóval impozánsabb a konkurenciánál. Az előlapi kamerák terén látszólag szintén megingathatatlan a dominanciája, itt ugyanis egy 4K felvételekre is képes páros kapott helyet. A fő szelfikamera egy 32 megapixeles egység, ami tűéles képeket és részletgazdag videókat készít, a másodlagos pedig egy ultraszéles látószögű 8 megapixeles megoldás, ami a csoportszelfik kedvelőinek jöhet jól. Kis üröm az örömben azonban, hogy színhűség és dinamikatartomány terén a sok megapixel mit sem segít, így a Pixel 4a-hoz képest fotók terén érezhető a lemaradása(bár ezt a sokoldalúság többeknél kompenzálhatja), ráadásul az előlapi hangszóró csak telefonálás közben hajlandó hangot kiadni, így a sztereó hangzásról le kell mondani.

Az SE az előlap terén eléggé csalódást keltő a két riválishoz, de igazából 2020 bármelyik másik telefonjához viszonyítva. A képernyőméret elsőre szimpatikusnak tűnhet 4,7"-es méretével, azonban a kompakt képernyőt hatalmas alsó és felső káva övezi, ráadásul a képességek terén sem remekel. A 60hz még bőven elnézhető(furcsa is lett volna az iPhone 11 Pro Max után kiadni töredék áron egy készüléket nagyobb képfrissítéssel), az azonban nem nagyon, hogy egy mindössze HD felbontású, 16:9-es IPS panelről beszélünk, amit egy az egyben a már a maga idejében is kissé elavult iPhone 8-tól vett át. Természetesen mint mindennek, ennek is van jó oldala, hiszen a papíron gyenge megjelenítő azért a kellő fényerőt képes garantálni és a színhelyessége is rendben van, ráadásul nem is fogyaszt annyit, mint egy FullHD+-os nagy méretű IPS. A gond csak az, hogy a konkurensek AMOLED technológiára épülnek, így ez sovány vigasz. A már kivesézett képernyő alatt, a telefon "tokáján" a klasszikus Apple féle Touch ID, azaz egy ujjlenyomatolvasó található, ami megbízhatóan és aránylag gyorsan működik, panasz pedig maximum az elhelyezése miatt érheti, hiszen jókora helyet foglal el az előlapon. A felső káva az alsóhoz hasonló méretűre sikerült, ami a szimmetria kedvelőinek jó, a nagy kijelző-test arány fanatikusainak viszont borzalmas hír, pláne, hogy itt nincs is reális oka a méretes sávnak, hiszen csak a sztereó hangszórópár egyik tagja és egy 7 megapixeles szelfikamera lakja. Az előbb említett szenzor sajnos nem válik a telefon büszkeségévé, ugyanis egy aprócska és elavult hardverről van szó, így a zseniálisan optimalizált képalkotó szoftver is csak fényes nappal képes kihozni jónak nevezhető szelfiket, enyhe szürkületben már menthetetlenül elhasal, videózás terén pedig a maximum 1080p/30fps-nek köszönhetően még kevesebb lehetősége van maradandót alkotni.

   A mobilokat megfordítva azok hátsó része sem igazán téveszthető össze egymással, hiszen az itt elhelyezett kamerák jelentős eltéréseket mutatnak.

A Pixel kellemes tapintású műanyag hátán van egy ujjlenyomat olvasó, azonban ez nem igazán fog fókuszba kerülni, a csalóka méretű kamerasziget ugyanis minden tekintetet magához vonz. A méretes fekete négyzetben ugyanis hiába férne el 4 kamera is, hiszen mindössze egyetlen 12 megapixeles szenzort kapunk és egy vakut. A gyenge számok azonban megtévesztők lehetnek, hiszen a trió egyértelműen legjobb kamerás képességeit vonultatja fel a Pixel. Nappali fényben is felülmúlja két riválisát fotózás terén, éjszaka pedig vicc tárgyává teszi ellenfeleit, de még néhány flagshipet is. Videózás terén már nem ilyen kiemelkedő a Pixel, azonban itt sem vall kudarcot a készülék és árához mérten stabil és látványos felvételeket készít. 

 A OnePlus a Nord reklámkampányában elég nagyokat vállalt. Ezek közé a vállalások közé tartozott az a flagship kamerák ígérete. A bátor ígéretet azonban csak kis részben sikerült teljesíteni. A 48 megapixeles fő szenzor, bár remek és az optikai stabilizáció is jól működik, de már tavaly is inkább flagshipkillerekben szerepelt, mint valódi csúcskészülékekben, idén pedig már messze nem számít akkora dobásnak mint megjelenésekor. Ez a gyakorlatban szép nappali, és közepes éjszakai képeket és jó, de a jelen összehasonlításban a leggyengébb videókat jelent. A maradék 3 kamera viszont még flagshipkillernek sem nevezhető. A 8 megapixeles ultraszéles és a teljesen elhanyagolható makró és mélység kamera már a 70.000 forintos telefonok esetén is sokakban vet fel kérdéseket, egy ilyen árazású telefonnál pedig abszolút védhetetlen pláne a marketingígéretek tükrében.

A pénztárcabarát iPhone hátlapja még a Nordhoz képest is letisztult. Az ikonikus almán és a kötelező vakun túl csak az egyszem kamera látható itt. A lencsék mögött egy optikailag stabilizált, 12 megapixeles kifejezetten régi és elavult szenzor található, amit viszont az Apple legmodernebb szoftvere segít. A mobil által készített képek a hardver és szoftver között fellépő minőségbeli szakadék miatt felemásak. Normális fényviszonyok közt a végeredmény kifejezetten jónak számít, a videók pedig kiemelkedők, azonban ha jön a szürkület az addig tapasztalt minőség párját ritkítóan zuhan vissza a padlóra a fizika törvényeinek és az éjszakai mód hiányának köszönhetően. Az SE tehát nincs jó helyzetben a konkurenciával összevetve, hiszen minőségben a Pixel, sokoldalúságban pedig a Nord  nyújt nála sokkal többet és egyedül a videózás terén tud minimálisan kitűnni a hármasból.

   Sokak számára persze nem lényeges a prémium minőségű összeszerelés és a kamera és inkább a nyers erőt tartják fontosnak, a három készülék pedig ezen tekintetben sem téveszthető össze egymással.

A Pixel 4a tervezése során a Google jól láthatóan megpróbálta lekövetni a felső-középkategóriás trendeket, így az 5G-t a spóróloás érdekében kihagyva egy Snapdragon 730-as chipet ágyaztak be a készülékbe, ami a 270.000 ponthoz közelítő Antutu értékével abszolút nem nevezhető rossznak, azonban elmarad mindkét riválisától. RAM és tárhely terén már jobb a helyzet, a 6/128GB-os kiszerelés teljesen megfelel a 2020-as kívánalmaknak, főleg annak tudatában, hogy a tavalyi Pixel csúcskészülékek alapesetben csak 64GB-nyi adatot tudtak tárolni. Ezek az adatok gyakorlati példára lefordítva azt jelentik, hogy a Pixel 4a 2-3 évig még biztosan korrekt telefonnak fog számítani.

A OnePlus mindig is az a cég volt, ami megpróbált előremutató és modern lenni. Ezért nem is igazán meglepő, hogy a Nord is hordozza magán ezeket a jegyeket kívül, és ami most fontos, belül is. A 8/128 GB-os kiszerelés kapásból a felsőbb kategóriát idézi, amire csak rá tesz egy lapáttal az 5G hálózatokra felcsatlakozni képes Snapdragon 765G, ami nem csak, hogy a legmodernebb 7nm-es eljárással készül, de nyers teljesítményben sem lehet vele szemben panasz, bár tény, hogy a flagshipektől azért elmarad, de ez nem is igazán elvárható ilyen áron.

Az iPhone SE nem titkoltan úgy lett tervezve, hogy az aktuális csúcsteljesítményt produkálja korrekt árazással. Ez mondjuk első látásra nem feltétlen lesz nyilvánvaló, hiszen a 3GB RAM és a 64GB tárhely elég kevésnek tűnik a konkurenciához mérten, azonban ez a panasz inkább csak az utóbbi kritika a jogos, hiszen a jó optimalizáltság miatt az esetek többségében bőven elegendő lesz a visszafogott mennyiségű RAM. Az ütőkártya persze nem ez, hanem az A13 Bionic chip, ami gyakorlatilag bármely jelenleg kapható csúcsmobil nyerserejével fel tudja venni a versenyt. A 7nm-es csíkszélességű lapka gyakorlatilag bármely játékot, vagy éppen videószerkesztő programot gond nélkül futtat komolyabb melegedés nélkül, így ezen a téren egyértelmű az SE dominanciája.

   A mobiloknak persze vannak kevésbé látványos tulajdonságaik is, mint például az akkumulátor, vagy a töltési sebesség, így érdemes megnézni ezen a téren hogy teljesít a három készülék.

A Google telefonjai sajnos sosem voltak híresek a hatalmas telepekről. Ezen a Pixel 4a sem változtat radikálisan, viszont történt előrelépés, hiszen a kompakt készülékházba 3140 mAh-s aksi került, ami a kis felületű OLED kijelzővel kombinálva egy teljesen korrekt üzemidőt eredményez. Az sem éppen kiemelkedő, de megfelelő szám, hogy a telefon 18W-al képes tölteni, és a megfelelő adapter mellékelve is van a dobozban az iPhone SE-vel ellentétben. Ebből már kikövetkeztethető, hogy a telefonon USB-C port van, ráadásul 3.1-es. 

A Nord üzemidő, akkumulátorkapacitás és töltési sebesség terén is kiemelkedik a trióból. Konkrét számokat nézve, ez nagyjából 2 napos működést, 4115 mAh-es befogadóképességet és 30W-ot jelent, ami bizony a flagship mezőnyben is korrekt lenne, ilyen áron pedig kimagasló. Persze a papíron szép értékeket valamennyire csorbítani tudja, ha a 90hz-es képfrissítést választja az ember, de még ebben az esetben is az élen tud maradni ebben a mezőnyben.

Ha van olyan terület, ahol az SE vállalhatatlannak nevezhető, akkor az ez. Az Apple látszólag mindent elkövetett, hogy a pénztárcabarát iPhone semmiképp se feleljen meg a kor követelményeinek, így maradtak az iPhone 8 aprócska és kissé elavult 1821 mAh-s megoldásánál. Vigasztalásképpen azért egy 18W-os töltési lehetőséget belengettek a reklámokban, de ez a szám csak félig-meddig valós, hiszen a dobozban a jó öreg, de semmiképpen sem jó 5W-os adapter lapul, ami még ezt az alulméretezett aksit is borzasztó lassan pumpálja tele. Némiképp javít a helyzeten mondjuk a vezeték nélküli töltés lehetősége, de ha belekalkuláljuk a képletbe, hogy az egy fokkal még lassabban dolgozik, akkor rögtön nem lesz felhőtlen az öröm. Szerencsére azért egy majdnem egy napos üzemidő ebből a készülékből is kihozható, ha az ember nem függ a telefonján, de ha nincs a telefon mellé powerbank, akkor érdemes elfelejteni az energiaigényes játékokat.

   A specifikációk kivesézése után pedig itt az ideje eredményt hirdetni, és megnézni melyik  "160.000"-es telefon a legjobb, vagy épp a leginkább ajánlható.

Az elég  jól megállapítható, hogy a trióból az SE az ami leginkább néptelefonnak lett szánva és mégis ez lett a leginkább rétegtermék. Az elavult kijelző és a botrányos üzemidő sajnos kizárja, hogy a készülék csak azoknak ajánlható tiszta szívvel, aki iOS párti, vagy éppen csak minimálisan használja ki a telefonja képességeit, így kímélve annak akkumulátorát. Az kompakt és olcsó iPhone maximum akkor lenne igazán jó ajánlat, ha nagyobb telep és 5G képesség  jellemezné, ezzel kissé időtállóbb lenne, de jelen helyzetben nem sok embernek elégíti ki minden igényét.

Ennél valamivel szélesebb körnek lehet jó választás a Pixel 4a, ami bár szintén nem 5G-s, ráadásul még csak nyers erőben sem nyűgözhet le senkit, de a legtöbb téren bőven elegendőt nyújt, point 'n' shoot fotózásban(ez az állvány nélküli, előre be nem állított, szerkesztés, filtermentes fényképezést jelenti) pedig még a legdrágább flagshipek ellen is állja a sarat, ez pedig a rengeteg hobbifotós, természetjáró vagy épp városnéző számára mindenképpen ideális választássá teszi.

Az emberek többségének viszont egyértelműen a Nord lehet a tökéletes telefon. Ebben a készülékben ugyanis minden egyesül, ami miatt a csúcstelefonokat szeretni lehet, mégis olcsó tud maradni, az ésszerű kompromisszumok miatt. Van itt hosszú üzemidő gyorstöltéssel párosítva, csak épp vezeték nélküli, az aksit károsító töltési lehetőség nélkül, magas képfrissítésű AMOLED kijelző, csak épp nem energiazabáló 120 hz-en és  QHD felbontással, Sok kamera, ami az átlagnál jobb eredménnyel dolgozik, de mellőzi a költséges flagship kameraszenzorokat és persze a 7nm-es, 5G képes chip sem hiányzik, csak kicsit visszafogottabb, de 2 évre még biztosan elég erővel.

Összefoglalva tehát, ha nagyjából 150-160.000 forintért vásárolnál sokoldalú telefont, akkor OnePlus Nordot érdemes venni, ha kompakt fényképezőre vágysz, ami mellesleg mobilnak sem utolsó, akkor a  Pixel 4a a jó választás, ha pedig a végtelenül egyszerű megoldások, a nyers erő, vagy épp az iOS híve vagy, akkor marad a iPhone SE.