A mára már közismertté vált márka, a Xiaomi immáron a negyedik legnagyobb telefongyártó, ha az almárkáit is beleszámítjuk(Redmi,Poco), de szinte borítékolható, hogy belátható időn belül az Apple és a Huawei fölé fog emelkedni eladások terén. Egy ilyen dinamikusan fejlődő cég esetén pedig nem nehéz kitalálni, hogy már rengeteg különböző típusú mobilt dobott piacra, amiknek szinte kötelező jellemzője volt a remek ár-érték arány, újabban pedig már a forradalmi megoldások sem ritkák a gyártótól. Ilyen nagy mennyiség esetén azonban borítékolható, hogy egyes készülékek rosszabbul sikerültek társaiknál, míg másokra a mérnöki mestermű lenne a legjobb jelző. Most ezen két szélsőség közül szemezgetve igyekszünk kiválasztani a cég 5 legjobb és az 5 legrosszabb típusát.

5. legjobb Xiaomi: Redmi 8

   Kevés cég van a piacon, ami képes igazán vonzóvá tenni egy belépő szintű telefont. Azonban a Redmit ez sosem zavarta, sőt kihasználva a piaci rést a kissé szürke Redmi 7 után piacra dobta a Redmi 8-at, ami minden szempontból kiemelkedik az átlagból. A tűrhető teljesítményről a 3/32 vagy a 4/64 GB-os kiszerelés mellett a stabilan teljesítő, de persze rekordokat semmiképp sem döntő, 12nm-es Snapdragon 439 gondoskodik, ami messze jobb választás volt a Xiaomi részéről, mint egy MediaTek lapka. Persze a sikerhez ennyi nem elég, de szerencsére van még a készülék tarsolyában bőven. Itt van például a bőven korrektnek nevezhető hátlapi kamerarendszer, ami ugyan csak a szokásos 12+2 megapixeles kombináció, de 50.000 forint alatt nem is elvárható a komolyabb kamerás tudás.

Ennyi azonban még nem emelné ki a mezőnyből a Redmi telefonját, azonban van a típusnak két aduja. Az egyik a pompás külső, hiszen kék és piros színváltozatban a műanyag hátlap kifejezetten üveges hatással csillog és kilóg a sok egyforma telefon közül a hátán lévő fekete csíknak köszönhetően, ami jótékonyan rejti el a hátlapi ujjlenyomat olvasót is. Szemből szintén nincs ok a panaszra, a kijelző korrekt a HD felbontás ellenére is, a kávák pedig az árhoz képest mérsékeltek. A másik fő érv a telefon mellett, a néhány flagship készülékből is csúfot űző 18W-al tölthető 5000 mAh-es akkumulátor, ami egy nap alatt reális keretek közt szinte sehogyan sem meríthető le. A Redmi 8 tehát minden túlzás nélkül nevezhető tökéletes belépő szintű telefonnak, viszonylag alacsony helyezése pusztán annak köszönhető, hogy sikere ellenére sem volt képes olyan hatást gyakorolni a mobilpiacra mint nagyobb testvérei.

5. legrosszabb Xiaomi: Mi Note 10 Pro

   Az utóbbi néhány évben teljesen átalakult a mobilpiac és a teljesen korrekt teljesítményt nyújtó középkategóriás készülékek miatt a csúcstelefonok egyre jobban elkezdtek inkább a kamerákra fókuszálni. Több se kellett a Xiaominak és kigondolták, hogy milyen remek lenne piacra dobni egy felső-középkategóriás kamerabajnok telefont. Az ötlet első látásra remeknek tűnt és a P30 Pro szolgai lemásolása(az azonos képátló és a hasonló kialakítás miatt szemből a két készülék szinte megkülönböztethetetlen) is azt ígérte, hogy a Xiaomi jóval olcsóbban fogja ugyanazt kínálni, azonban a gyakorlat mást mutatott. A telefon bár prémium minőségű lett brutális üzemidővel, azonban pont a kamerás tudás lett a veszte.

A Samsung 108 megapixeles szenzora még most is rendelkezik jó néhány gyengeséggel, a két féle zoom kamera pedig gyengébben teljesít 5x-ös nagyításnál, mint a P30 Pro és egyedül a 2x-es nagyításnál van előnyben, a 2 megapixeles makró kamera pedig viccnek is rossz azok után, hogy a riválisok 16 és 20 megapixeles ultraszéles kamerákat használnak, ami persze a Note 10 Pronál is jelen van, csak épp a makró módot nem ismeri. A gond viszont nem a kamerák hardverében van, hanem a szoftverben. A Snapdragon 730-at ugyanis a 8/256GB-os kiszerelés nem igazán menti meg attól, hogy durván megizzadjon és megakadásokat, sőt másodpercekig tartó folyamatos szaggatást produkáljon a kamera applikáció használata esetén. A másik komoly hiba az ár. A Xiaomi eddig mindig is a remek árairól volt híres, a Mi Note 10 Pro viszont 200.000 forint fölött startolt és mostanra sem zuhant be túlzottan az ára, így jóval költségesebb, mint sok felső kategóriás Xiaomi, de még a P30 Pronál sem olcsóbb, ami a gyorsabb töltésével, nagyobb teljesítményével, vízállóságával, és a kamerán és az akkumulátor kapacitásán kívül minden más tulajdonságával is a Mi Note 10 Pro fölé pozícionálja magát.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a típus alig kap frissítéseket és a Pro jelzés is csupán dísz a nevében, hiszen csak RAM, tárhelyméretben, valamint egy, a fő szenzor elé rakott plusz lencsében tér el az olcsóbb Mi Note 10-től, ami nagyon kevés plusz.

4. legjobb Xiaomi: Mi 10 Ultra

   A Xiaomit valószínűleg senki sem a kimagasló specifikációk miatt szereti, hiszen kár szépíteni, a cég mindig egy kicsit gyengébb kamerákat, egy kicsit kisebb felbontást, egy kicsit lassúbb töltési sebességet adott, mint az aktuális csúcstartó, viszont jóval olcsóbban. Nos a Mi 10 Ultra ezt a korszákot hivatott végleg lezárni, hiszen ezen a készüléken a spórolásnak és a kihagyott funkcióknak nyoma sincs, az abszolút csúcsteljesítmény ezzel szemben már kívülről is szembetűnik. 

A hatalmas kamerasziget itt nem csak dísz, hiszen a két 48 megapixeles(széles,5x-ös telefotó), a 20 megapixeles(ultraszéles) és a 12 megapixeles(2x-es portré telefotó) szenzorok bizony nagyon helyigényesek, viszont cserébe a P40 Pro+-hoz mérhető fotó és videóminőséget kínálnak. Természetesen szemből sincs szégyellnivalója a készüléknek, hisz a 20 megapixeles szelfikamera és az azt befogadó 120hz-es FullHD+ Super AMOLED kijelző bőven felső kategóriába illő, ahogy a Gorilla Glass 5-ös(elől) és 6-os(hátul) üveglapok által garantált védelem is.

Belül szintén "csak" a csúcsot kapja aki ezt a telefont szerzi be, ugyanis a Snapdragon 865 a maximum 16/512 GB-al, a sztereó hangszórókkal és a 4500 mAh-s aksival kombinálva már nem a tipikus flagshipkiller Xiaomikat juttatja eszünkbe, hanem egy igazi erőművet. És ha már erőmű, akkor nem lehet elmenni szó nélkül a Mi 10 Ultra minden kétséget kizáróan legnagyobb fegyverténye mellett, ami a töltési sebesség. A telefon ugyanis 50W-al is képes tölteni....vezeték nélkül. Vezetékesen pedig egy "picit" még ennél is gyorsabb a dolog, a telefon mellé csomagolt adapteren ugyanis egy 120W felirat díszeleg, ami nem hazug marketingfogás, hanem egy oylan valódi érték, ami zárójelbe teszi a teljes konkurenciát. 

Ezek után maximum az lehet meglepő, hogy a Mi 10 Ultra csak a 4. helyet kapta meg, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a telefon csak Kínában kapható, így a hatása elenyésző, ráadásul legerősebb kivitelben 1300 dollárt is elkérhetnek érte, ami még a márka legnagyobb rajongóinak is sokkoló lehet.

 4. legrosszabb Xiaomi: Mi A3

   Rengeteg mobilhasználó vallja, hogy a hardver nem minden, szoftver is kell mögé. Ez teljesen igaz és furcsa módon a Mi A3 pont ezen a téren hasal el, pedig ennek kellene az egyik erősségének lennie.

 A Xiaomi A szériája már a kezdetektől egy furcsa kis oldalhajtás volt a gyártó hatalmas termékpalettáján, ugyanis a remek ár-érték arány mellett egy dolog volt közös bennük: A vegytiszta, lecsupaszított Android élmény, azaz az Android One program. Ez  lényegében arról szól, hogy a készülék 3 évig részesül a Google által kiadott biztonsági frissítésekből és a legújabb Android verziókat közvetlenül a Pixelek után kapja meg. Nos az ár-érték arány résznél nem is volt sok gond, a Snapdragon 665 a maga idejében remek középkategóriás chip volt, akárcsak a 18W-al tölthető 4030 mAh-s akkumulátor, vagy a 48 megapixeles főegységgel rendelkező kameratrió. Sőt még a mindössze HD felbontás is megbocsájtható lett volna, mivel a kevés képpont legalább egy korrekt fényerővel operáló OLED panelen egyesült, azonban jött az a bizonyos szoftver.

A Mi A3-ra ugyanis hiába garantálták a legújabb Android frissítéseket szinte azonnal a valóságban teljesen el lett hanyagolva a készülék. Az Android 10-et például később kapta meg, mint sok szinte ugyanakkor megjelent középkategóriás modell, ráadásul aki végül meg is kapta "hamar", az sem örülhetett, ugyanis az új verzió első két hulláma olyan súlyos hibákat tartalmazott, hogy a felhasználók jelentős részénél használhatatlanná tette a készüléket és csak a szervizben tudták helyrehozni a lényegében szoftveres öngyilkosságot elkövető készülékeket. Az A3 tehát egy zseniális alternatíva lehetett volna a gyengécske Android One-os Nokiák számára, de mivel pont a koncepció lényegét tette tönkre a Xiaomi így a típus nem csak saját magát, de a teljes szériát eltemette.

3. legjobb Xiaomi: Redmi Note 8T

   Nem egy esetben fordul elő a mobilpiacon, hogy egy középkategóriás, nem kifejezetten izgalmas telefon ír történelmet. Ha pedig ilyen készülékeket keres valaki, hamar szembekerül a Redmi Note széria egyik tagjába, például a Note 8T-be, ami igazából semmiben sem kíván a legjobb lenni, de cserébe egy minden téren jól vizsgázó néptelefonként tör utat magának még 2020 végén is sok ember szívébe és zsebébe. A telefon sikerének titka az üveg elő és hátlap, a korrekt tudású 4 kamera(közülük a fő egység 48 megapixeles), illetve a kielégítő tudású Snapdragon 665-ös chip. Ezek a specifikációk persze nem lennének önmagukban elegek, azonban az árcédula alaposan kiemeli az előnyöket, hiszen mostanra egy Note 8T nem egy esetben 60.000 forint alatt is beszerezhető. 

3. legrosszabb Xiaomi: Redmi 9

   A Redmi 9-et vizsgálva egyszerre igazolódik be és cáfolódik meg a "nem esik messze az alma a fájától" mondás. A méltán kedvelt 8-as utódja ugyanis külsőre csupán pont annyit változott, hogy az avatatlan szem komoly fejlődést vehessen észre. A vékonyabb alsó káva, és a kétszer annyi kamera ugyanis annyira meggyőző, hogy még az olcsóbb hatású recés hátlap sem ronthatja el igazán az összeképet. Jó hír, hogy a belsővel sincs igazán komoly baj, hiszen számok terén itt is érezhető a fejlődés, a Helio G80-as chip korrekt teljesítményt hoz, a 4/64 GB-al sem lehet gond, az 5020 mAh-s aksi, na meg a FullHD felbontású IPS pedig kifejezetten parádés a belépő kategóriában....

Csakhogy a Redmi 9 nem itt helyezkedik el. A készülék ugyanis 60.000 forint fölött startolt el hazánkban, ráadásul kamerás téren csúnyán leszerepel, ugyanis a 13 megapixeles fő szenzora érezhetően gyengébb mint az előd esetén használt 12 megapixeles és ezt sem a pluszban adott 8 megapixeles ultraszéles, sem az 5 megapixeles makró egység nem képes kompenzálni, hiszen többet ér egy jó, mint sok gyenge kamera. A Redmi 9-é sajnos egy nagyon tipikus kínai telefon sors: A látszólag remek összképet teljesen tönkreteszi egy házon belüli rivális, a beesett áron olcsóbb, de szinte minden téren jobb Redmi Note 8t létezése és az indokolatlanul gyenge képalkotási képesség.

2. legjobb Xiaomi: Poco F2 Pro

    A Poco névre hallgató, mostanra elvileg független, gyakorlatilag viszont az anyacéghez millió szálón kötődő Xiaomi leányvállalat az F1 típussal rendesen felforgatta a piacot. A vérbeli flaghshipkiller felett viszont eljárt az idő, így illendő volt piacra dobni az utódját. Érdekes módon F2 mégsem érkezett, csak egy F2 Pro, ami ráadásul egy átcímkézett Xiaomi lett, így sokan kételkedtek az "új" modellben.

A kétségeket azonban hamar eloszlatta az F2 Pro. A Snapdragon 865- által hajtott 6/128 és 8/256GB-os kiadásban napvilágot látott telefon HDR10+ tanúsítvánnyal rendelkező FullHD-s Amoled kijelzőt kapott, amit se notch, se kameralyuk nem csúfít el, hiszen a szelfiegység pop-up mechanikát kapott. A hátlap szintén kellemes hatást kelt szimmetriájával és a felső-középkategóriás kamerarendszerével, aminek a 64 megapixeles fő szenzor jelenti az ékességét. A komoly hardvert pedig egy 4700 mAh-s, 30W-al tölthető telep látja el energiával.

A Poco F2 Pro tehát egy igazi flagshipkiller, viszont az F1-el szemben immár nem csak processzor terén képes versenybe szállni a nagyokkal.

 2. legrosszabb Xiaomi: Mi 10 Pro

   A Xiaomi a Mi 10 Pro elkészítésekor láthatóan arra a kritikára reagált, hogy sokan a korábbi Mi és Mi Mix szériás telefonokat kompromisszumos modelleknek tekintették, a dinamikusan fejlődő kínai gyártó pedig úgy döntött megalkot egy minden téren csúcskategóriás eszközt. A gond pusztán az, hogy ez nem sikerült és a Mi 10 Pro semmiben nem lett igazán dobogós, ráadásul az árazás is rendesen megszaladt.

A hibák már a kijelzőnél kezdődnek, ami se 120 hz-es képfrissítést, se QHD felbontást nem támogat, ráadásul a belefúrt szelfikamera kifejezetten furcsa helyen helyezkedik el és meglepően gyenge teljesítményt nyújt. Hátul kicsit jobb a helyzet, a remek zoom képesség és a nagy felbontású fő szenzor sokat segít a készüléken, de az eredmény sok esetben fakó és messze elmarad a P40 Prohoz hasonló modellektől és semmi újat nem mutat a jóval olcsóbb Mi Note 10 Prohoz képest.

Lehetne persze sorolni a remek tulajdonságokat is, mint a bivalyerős chip, a jó üzemidő és a gyors töltés, de aki vagyonokat szeretne telefonra költeni az jó eséllyel az abszolút csúcsra vágyik, a Mi 10 Pro pedig semmiképp sem felel meg a kívánalmaknak még úgy se, hogy a közvetlen konkurensei, a P40 Pro az S20+ és  a OnePlus 8 Pro sem nevezhetők teljesen hibátlan készülékeknek.

 A legjobb Xiaomi: Mi 9

   A Mi széria sokáig viselte magán a flagshipkiller jelzőt, majd a 10-es szériára végül átváltozott immáron árazásban is csúcstelefonná, azonban a széria történetében volt egy pont ahol sikerült megtalálni a tökéletes egyensúlyt az ár és a tudás terén. Ez a remekül sikerült készülék pedig a Mi 9 volt. A típus néhány kompromisszum(mono hangszóró, nincs IP tanúsítvány, nem túl erős szelfi kamera, lapos FullHD+ kijelző) vállalása ellenére bőven hozta a zászlóshajó szintet, hiszen Amoled panelt, kijelző alá épített ujjlenyomatolvasót, a fölösleges 2 megapixeles szenzorokat mellőző tripla hátlapi kamerarendszert és csúcslapkát kapott.

  A Mi 9 tehár minden téren megállta a helyét. Antutun uralta a mezőnyt hosszú ideig, Dxomarkon a jól működő 48 megapixeles fő kamera és az ultraszéles lencse is tetszést váltott ki, így majdhogynem hozta a P20 Pro-Mate 20 Pro szintjét, ami komoly fegyvertény. Az egyik legnagyobb meglepetést persze a vezeték nélküli töltés okozta, hiszen ez közel sem volt általános a Xiaomiknál, itt viszont rögtön egy 20W-os verzió került a telefonba, ami nagyjából példátlan volt a megjelenésekor. Az egyetlen apró gond csupán az volt, hogy kellett is a gyors töltés, hiszen a viszonylag kicsi 3300-as telep csak egy napos üzemidőt ígért, azt azonban végül a tesztek alapján hozta is az optimalizációnak köszönhetően.

  A típus aduásza azonban mégsem ez volt, hanem az árazása. Ugyanis a Mi 9 nem 300.000 forintba került, de nem is 250.000-be mint a "gazdaságos" flagshipek, hanem mindösszesen 150.000-ért hozzá lehetett jutni és a 64 helyett 128GB-os tárhellyel szerelt verzióért sem kellett sokkal többet kifizetni, ami egy olyan ár-érték arányt jelentett, amivel egy konkurens sem tudott igazán versenybe szállni, ezért a Mi 9 megérdemelten nevezhető a legjobb Xiaominak. 

A legrosszabb Xiaomi: Redmi 9A

  A belépő kategóriában létezik egy keskeny határvonal ami elválasztja a pénztárcabarát, az alap feladatokra alkalmas mobilokat a "kínai vackoktól". A Redmi széria pedig úgy tűnik kettős állampolgár, hiszen a remek Redmi 8A után piacra dobta a Redmi 9A-t is, ami vitán felül egy visszalépés lett a legtöbb területen.

  Persze nem szabad inkorrektnek lenni, ezért érdemes a készülék előnyeit is számba venni. A telefon kijelzője meglehetősen nagyra sikerült, és a kávái is kellemesen kicsik lettek, tokában pedig tekintélyes fogyás figyelhető meg a 8A-hoz képest. Ráadásul az ár is meglepően alacsony lett, 40.000 forintot sem kérnek el a legtöbb helyen az alap modellért. Sajnos itt ki is fújt a pozitívumok sora, a hibák viszont ennél számosabbak és érthetetlenebbek.

  Az egyik óriási mellényúlás a 18W-ot támogató USB-C foglalat lecserélése micro USB portra, ami akkor is csak 10W-ot fog befogadni ha a Xiaomi 120W-os adapterével próbálja a felhasználó tölteni. Érthetetlen továbbá, hogy ha a készülék jelentősen megnőtt, akkor az aksi miért nem tette ugyanezt, miért maradt 5000(félreértés ne essék, ez így is kimagasló érték) mAh-s. Az sem világos, hogy a hátlapra miért került egy érezhetően gyengébb, 12 helyett 13 megapixeles kamera, hiszen itt még a megapixelháború érv sem stimmelne, hiszen plusz egy megapixel senkit sem fog meggyőzni. Az előlapon ráadásul még inkább érezhető a visszalépés, itt ugyanis 8-ról 5-re csökkent a szelfik megapixelszáma, ami már alulról súrolja a "szódával elmegy" kategóriát.

  A legnagyobb csalódás azonban a teljesítményben keresendő. Hiába múlja felül a Snapdragon 439-et a 9A Helio G25 lapkája Antutu pontszámban, mára már kiderült, hogy a MediaTek lapkák úgyszólván csalnak ezen a teszten, ráadásul rosszabbul gazdálkodnak az energiával mint a Qualcomm chipek. Ezen sajnos a harmatgyenge 2 GB RAM sem segít sokat, ami persze nem fix, van 3 és 6 GB-os verzió is(az utóbbi teljesen fölösleges), de ezek meg a nagyon alacsony árat emelik följebb, így téve tökéletesen értelmetlenné a Redmi 9A-t, ami ezen okokból méltán nevezhető a legrosszabb Xiaominak.