Nehéz dolga van annak, aki manapság valamiféle nosztalgiából, vagy akár a tiszta Android élmény miatt rajongani akar a Nokiákért. Az egykor élvonalbeli gyártó ugyanis lankadatlan lelkesedéssel dobálja piacra évről évre a gyenge specifikációkkal, de vaskos árazással rendelkező mobiljait, ezen pedig az sem segít, hogy a kínai konkurencia már bőven bizonyította, hogy képes minőségi és megbízható eszközöket gyártani, így a HMD Global által birtokolt márka lába alól még jobban kicsúszott a talaj. A finn vállalat azonban láthatóan nem adja fel és 2020 végén kísérletet tett arra, hogy pozíciót szerezzen magának a belépő szintű telefonok piacán egy ízig-vérig modern köntösbe csomagolt készülékkel, a Nokia 3.4-el.

  A típus képességeit nagyjából leírja a neve is, ugyanis a Nokia egyike az okostelefonjait következetesen elnevező vállalatoknak. A 3.4 ugyanis könnyedén értelmezhető. A 4-es szám a generációra utal, a 3-as pedig a telefon erejére utal, ami az eddigiek alapján 1-9-ig terjedhet, tehát jelen esetben egy alsó harmadba illeszthető, belépő kategóriás telefonról van szó, ami a 2-es és pláne a nevetséges 1-es szériától eltérő módon hordoz magán középkategóriás jegyeket. Például az árazást, ami 65000 forint körül alakult megjelenéskor, azonban mostanra a nagyobb tárhelyopciós variáns is megállapodott 55.000 forint környékén ami jóval észszerűbbnek hat, ha megnézzük mit is kínál kicsivel félszázezer fölött az ár-érték arány terén sosem bajnok cég.

  Bárminemű ellenérzés vagy elfogultság nélkül érdemes kitérni először a rossz tulajdonságokra, amik közül az egyik egyenesen a felhasználó orra előtt van. A 3.4 kijelzője ugyanis viszonylag nagy tokával és nagy mérettel rendelkezik, ami még talán nem is akkora probléma, hiszen sokan vágynak a nagy képernyőkre a tartalomfogyasztáshoz, és biztos van olyan akinek a keretre helyezett NOKIA felirat tetszeni fog, 6,39"-es képátlónál azonban a HD+ felbontás és a 400 nit kombinációja senkit sem fog meggyőzni. A mindössze 3GB RAM és a legolcsóbb változatba helyezett 32GB tárhely sem nevezhető épp megfelelőnek, bőven kevés ez ahhoz, hogy a telefon hardveresen kitartson addig, amíg a szoftveres frissítéseket kapja.

  A komoly gyengeségeknek sajnos itt még nincs vége, hiszen a remek tisztaságú Zeiss optikákkal és jó képalkotó szoftverrel felszerelt Nokiák sorát a 3.4 nem gyarapítja. A 13 megapixeles fő és a 8 megapixeles szelfikamera ugyan hozza a kötelező minimumot, sőt például a sikeres Redmi 9 széria megoldásait felül is múlja, azonban a fölösleges mélységérzékelő és a nappal is gyengén dolgozó 5 megapixeles ultraszéles látószögű optika is belerondít az összképbe.

  Szerencsére a Nokia 3.4 rendelkezik nem kevés pozitív tulajdonsággal is. Az egyik ráadásul azonnal látható is, hiszen egy kifejezetten szép, letisztult telefonról van szó, ami pont a műanyag hátlap miatt kifejezetten kellemes tapintású. A nem túl combos kijelző ráadásul modern hatást kelt a kameralyukas megoldás miatt könnyen hihető, hogy egy masszívan középkategóriás készülékkel van dolgunk. Belül is akad persze kellemes meglepetés, például a lapkakészlet, ami bár alsó kategóriás, de mivel konkrétan egy 11nm-es Snapdragon 460-ról van szó, így akadozástól nem kell tartani, a készülék üzemideje pedig az energiatakarékos, modern chip, a HD-s kijelző és a 4000mAh-s telepnek köszönhetően parádés, ráadásul az USC-C csatlakozó is adott, ami örömteli annak tudatában, hogy néhány vállalat ilyen árkategóriában még mindig megrekedt az elavult micro-USB-nél.

A nem túl fantáziadús színpaletta ellenére a 3.4 kifejezetten csinos darab

  A 3.4 fő ütőkártyája azonban nem a hardveres fronton keresendő. Sokkal fontosabb, hogy míg a legtöbb gyártó előszeretettel hanyagolja a 100.000 forint alatti készülékek rendszeres és 1 évnél tovább tartó frissítését, addig a Nokia közismerten élen jár ezen a téren és az Android One programnak hála garantálva van, hogy az egyszerűbb készülékek is évekig támogatva vannak szoftveresen. Ez pedig döntő érv lehet azoknak, akik 2-3 évig tervezik használni a mobiljukat. Ráadásul az Android One azt is jelenti, hogy a Nokiák mentesek mindenféle töltelék szoftvertől és a felhasználást bonyolító, az alaplapot terhelő, de nem létfontosságú funkcióktól, csakis a vegytiszta Android az, amit a kicsomagoláskor megkap a vásárló.

  Az egykori finn nagyágyú pénztárcabarát alkotása mindent összevetve egy korrekt, de egyértelműen megosztó készülék, ami viszont egyértelműen egy bizonyos célcsoportnak lett szánva: Azoknak, akik egy kényelmes, felhasználóbarát és sokáig használható készülékre vágynak, és nem igényelnek se többszázezres Antutu pontszámot, se sokmegapixeles kameranégyeseket. Ennek a talán szűk, de létező csoportnak pedig a Nokia 3.4 egy tökéletes vétel.