2021. jún 10.

Teszt: Poco F3

írta: 1nsanat1
Teszt: Poco F3

A tökéletes kompromisszum

opt-6058b123116e5untitled7643.png

   

   A Xiaomi által megalkotott Poco F1, avagy a "Pocophone" megjelenésekor alapjaiban írta át a flagshipkiller fogalmát. A csúcslapkával felszerelt telefon parádésan alacsony áron nyitott így sikertermék lett, de tagadhatatlan, hogy néhány téren komoly lemaradásban volt a valódi csúcskategóriától. Anyaghasználat, kamerák és kijelző terén bizony nem igazán nyújtott kiemelkedőt. Az azóta már különálló cégként működő Poco előtt tehát egyfelől egy magas mérce, másfelől néhány kiküszöbölésre váró csorba is állt, amikor az F széria harmadik tagját kellett megtervezni. Az akadályokat pedig, ki lehet mondani ennél tökéletesebben nehezen vehették volna.

Külső:

  Az F3 megjelenését tekintve nem tartozik a forradalmi eszközök közé. Három színvariánsából csak a kék rendelkezik igazán szemrevaló hátlappal, a fehér és a fekete verzió megmaradt a fényes, egyszínű hátlapnál, amit már kismillió másik készüléken láthattunk. Ezen valamelyest javít a jól felismerhető, a trendekkel szakító lekerekített kamerasziget, ami kellően feltűnő, de mégsem tolakodó. Szemből szintén nincs ok panaszra, a vékony kávák és a középre fúrt kameralyuk hétköznapi, de mégis szép látvány 2021-ben. A készülék tehát kifejezetten vonzó, bár a hazai piacon csak a talán legkevésbé szemrevaló fekete verzió kapható.

Minőség:

      A Xiaomi sosem volt nagy rajongója az IP tanúsítványoknak, ennek ellenére az F3 kapott egy IP53-as jelzést, ami már önmagában jelzi, hogy itt nem egy rosszul összeszerelt telefonról van szó. Ezenfelül a Gorilla Glass 5-ös védelem is adott elől-hátul, ami bár ebben a kategóriában már elvárható, de sajnos közel sem általános. Az egyetlen igazi gyengepont a keret, ami bizony műanyag, tehát papíron nem túl szilárd. Szerencsére a papírforma itt nem sokat számít, ugyanis a telefon stabil, normál körülmények között pedig nem hajlik meg és nem is recseg.

Képernyő:

   Egy 130.000 forintos mobiltelefonnál gyakran történik spórolás a kijelző frontján. Jellemzően a gyártók vagy egy magas képfrissítéssel dolgozó IPS panelre, vagy egy gyengébb jellemzőkkel megáldott, de OLED technológiára épülő egységre teszik voksukat. Nos a Poco nem így tett. Az F3 ugyanis igazi csúcstechnológiát hordoz az előlapján. Az AMOLED technológia ugyanis 120hz-el párosul, az 1300 nites maximális fénysűrűség és a HDR 10+ támogatás pedig garantálja, hogy fényes nappal is csodálatos képminőséghez jusson a felhasználó. Lehetne ebben a megoldásban persze hibákat keresni, mint például a lekerekítés hiányából fakadó látható oldalsó káva, de az ilyen apróságok sokak szemében inkább előnynek számítanak.

 Hangzás:

   Egy éve még ott tartott a mobilpiac, hogy ha valaki azt mondta, hogy sztereó hangzás, akkor mindenki azonnal egy masszívan felsőkategóriás telefonra gondolt azonnal, de hála főleg a Xiaominak ez idén már radikálisan megváltozott, amiben jelen teszt alanyának is komoly szerepe van. Az F3 esetén ugyanis kifejezetten minőségi hangzást sikerült elérni az árhoz képest, ráadásul spórolással sem vádolhatók a tervezők, hiszen nem a beszédhangszóró felel a térbeli hangzásért, hanem egy külön, a készülék tetejébe épített hangkeltő. Persze nem kell vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy észleljük, hogy a fél millió forintos flagshipekhez, vagy házon belül a Mi11-hez képest azért van lemaradás, de a Poco teljesítménye ezen a téren így is több mint jó.

Teljesítmény:

   Androidos fronton általános jelenség, hogy minden évben az aktuális Snapdragon 8-as számmal kezdődő lapkája dönt meg minden rekordot. Ez idén sincs másképp, azonban a 888 a megszokottnál komolyabb melegedéssel küzd, ráadásul nagyon drága az 5nm-es gyártástechnológia okán. A 150.000 forint alatti árával a Poco F3 tehát logikusan kapott egy olcsóbb, de nem sokkal gyengébb chipet, nevezetesen a Snapdragon 870-et, ami bár régebbi, 7nm-es megoldáson alapul, de teljesítményben a Snapdragon 865 és a 888 közé tehető, hőkezelésben pedig érezhetően jobb mint az idei csúcslapka és értelemszerűen az 5G sem hiányzik belőle. A megnyerő SoC persze nem elég önmagában, de a 6/128 és a 8/256GB-os kiszerelés, valamint a csúcskészülékekben használt UFS 3.1-es memória gondoskodik arról, hogy a legkomolyabb gamer telefonokkal is gond nélkül képes legyen tartani a lépést az F3.

Szoftver:

   A Poco F1 bevezetésekor a készülék egyik legtöbbet hangoztatott pozitívuma a szoftver, még Android mércével is kimagasló testreszabhatósága volt. Ez a remek tulajdonság azóta csak még hangsúlyosabb lett, így a Pocosított MIUI-ban mindenki megtalálhatja a számításait. Egyetlen, sajnos nem is olyan apró probléma az előre telepített bloatware applikációk és az alkalmazásellenőrző jelenléte, de igazából semmi olyannal nem találkozhat a felhasználó, amit negyed óra alatt ne tudna megoldani. A szoftver másik fontos oldala az optimalizáció. Szerencsére ezen a téren sem igazán lehet panasz az F3-ra, hiszen a tesztidősszak alatt a komoly terhelés ellenére egyetlen megakadást sem produkált. Természetesen itt fellelhető egy apró hiba, nevezetesen az, hogy a közelségérzékelő hiába működik hardveres szinten tökéletesen sajnos néha fölöslegesnek érzi lezárni a kijelzőt telefonálás közben, ami miatt a telefon nagyjából 30 hívásból egyszer megszakítható akár füllel is, ami egy középkategóriás készüléknél nem igazán tolerálható.

Akkumulátor:

   4520 mAh, 33W. Ennyivel le is lehetne tudni az F3 akkumulátoros tulajdonságait, ezek a számok ugyanis még ma sem természetesek a felső kategóriában sem. Hasonló méretű telefonokat nézve például az iPhone 12 Pro Max 3687mAh-t kombinál 20W-al, míg az S21+ 5G a kicsit combosabb 4800-as számhoz társít 25W-ot többszörös áron. Persze a Poco "flagshipkillere" mellőzi a vezeték nélküli töltést, ami egyeseknek hiányozhat, az azonban leszögezhető, hogy szégyenkeznie nincs miért.

   A nagy telep, a melegedésre nem hajlamos chip és a jópár éve csiszolgatott MIUI szoftver hármas kombinációja ugyanis gond nélkül hozza a kétnapos üzemidőt, a gyorstöltés pedig garantálja, hogy adott esetben akár kevesebb mint egy óra alatt is teletankolható legyen a méretes aksi. Ezen a téren tehát még a legszigorúbb kritikusok sem lelhetnek fogást a telefonon.

Kamera:

   Ha van ennek a típusnak gyengepontja akkor az egyértelműen a kamerás képességek terén keresendő, azonban igazán aggódni így sem kell. A kijelzőbe fúrt 20MP-es szelfiegység ugyan nem képes a 4K felvételekre, de nappali körülmények közt ügyesen szerepel mérsékelt dinamikatartománnyal,  kicsit fakó színekkel, de magas részletességgel és csak nagyon enyhe zajjal.

   A  hátlapon már több, számszerűen háromszor ennyi kamera kapott helyet, azonban nem mind érdemel hasonló figyelmet. Meglepő módon most nem a makró jelenti a gyengepontot, hiszen bár az 5MP-es felbontás nem túl magas, azonban a beépített autofókusz miatt az F3 megfelelő fényviszonyoknál(amit akár a vaku is biztosíthat) kifejezetten szép képeket produkál. Hasonlóan nincs nagy gond a 48MP-es 1/2" méretű főszenzorral sem, ami a flagshipekkel összevetve kifejezetten gyenge, de hasonló árkategóriában bőven találhatunk hasonló, sőt jóval gyengébb megoldásokat is a riválisoknál. Olyannyira nincs baj ezzel a relatív kis képalkotóval, hogy még akár szürkületkor is bátran lehet használni, és a 4K 3fps-el is megbirkózik(bár a legjobb formáját 1080p/60fps esetén hozza), egyedül az erős, szemből érkező fény és a éjjeli sötétség nevezhető igazi ellenségének. Sajnos a harmadik kamera, nevezetesen az ultraszéles már nem ennyire elfogadható. Ez ugyanis egy kifejezetten túlhasznált 8MP-es szenzoron alapul, ami nincs kellően megtámogatva megfelelő algoritmusokkal, így általában élettelen, inkább a 70.000 forintos mobiloktól elvárt szintet hozza sok esetben, a nagy riválisnak számító Samsung A52 5G és A72 képességeitől pedig messze elmarad. Haragudni mégsem lehet igazán a hátlapi trióra sem, hiszen az itt megkötött kompromisszumok nem kapzsiságból lettek megkötve.

Extra funkciók:

   A Xiaomi, vagy a Poco név sokaknak egyet jelent a funkcióbőséggel. Ezen pedig nem az F3 fog változtatni, hiszen a gyártó szépen telerakta még ezt a spórolós készüléket is olyan extrákkal mint az NFC, az infra, a korábban már említett sztereó hangszórópáros tisztán tartását segítő hangszórótisztító funkció(ilyenkor a telefon egy monoton "sípolással" próbálja kifújni az esetleges port vagy nedvességet a rácsok közül). Egyetlen kritizálható pontnak a jack hiányát lehetne nevezni, de valljuk be legtöbbünk már beletörődött, hogy egy kihalóban lévő alkatrészről beszélünk. 

Ár/Érték arány:

   Mindenki ismeri azt az elcsépelt közhelyet miszerint tökéletes telefon nem létezik. Ez az állítás azonban ahogy anno a Mi 9, vagy éppen a Mate 20 Pro esetén, úgy itt is eléggé meginog. A Poco F3 ugyanis mindent megad ami ennyi pénzért elvárható. Hiába vannak olyan apróbb gyengeségek, mint a műanyag keret, vagy a középszerű kamerák, más területeken annyival teljesíti túl az átlagot ez a típus, hogy nem lehet haragudni rá. Jelenleg elmondható, hogy a Poco F3 ár/érték arány terén szinte páratlan és maximum egy Redmi Note 10 Pro szorongathatja meg a jobb kamerái és egy kicsivel nagyobb akkumulátora miatt, aminek az ára viszont a gyengébb chip. Aki tehát nem irtózik reális ok nélkül a kínai telefonoktól, és új mobilt keres 100-150.000 forint között, annak egyértelműen ezt a modellt érdemes választania.

 

 

Külső: 9/10

Minőség: 8/10 

Képernyő: 10/10 

Hangzás: 9/10 

Teljesítmény: 10/10

Szoftver: 8/10 

Akkumulátor: 10/10 

Kamera: 7/10 

Extra funkciók: 9/10 

Ár/Érték arány: 10/10

Összesítve:90/100

90-100:Kötelező vétel!

Szólj hozzá

Teszt Xiaomi Poco