Bár sok tekintetben méltó vetélytársai egymásnak, a Samsung és a Sony mégsem említhető egy lapon, ha csak a mobilpiacot vizsgáljuk. A Samsung telefonos eladásaihoz képest ugyanis a japán tech óriás maximum kisvállalkozásnak tűnhet. Ez az aránytalanság azonban nem jelenti azt, hogy a kameráiról vagy éppen a profi audio termékeiről ismert cég csupa rossz készüléket dobna piacra, sőt újragondolt portfóliójuk némely tagja kifejezetten jól sikerül, ezek közül pedig egyik, nevezetesen az Xperia 10 III kifejezetten a Samsung A szériájának lett szánva riválisként, 5G-s chipje és árazása miatt pedig adja magát az összevetése az A52 5G-vel. A kérdés már csak az, hogy a rétegterméknek számító Xperia képes-e felvenni a versenyt a sikert sikerre halmozó A50-es sorozat idei, 5G-vel felturbózott modelljével?

  Bár az árazás és a tapasztalatok arra engedhetnek következtetni, a Samsung és a Sony terméke külsőleg sem hasonlít egymásra. A dél-koreai gyártó ugyanis egy aránylag nagy méretű, kellemes tapintású, matt műanyag hátlappal rendelkező(de mégis vízálló), tipikus 2021-es dizájnelemeket felvonultató készülékkel igyekszik a legtöbb embernek megfelelni, a japánok azonban figyelmen kívül hagyták a trendeket több tekintetben is. Szokatlan például a kicsi és nagyon keskeny készülékház, a prémium anyaghasználat(a Gorilla Glass 6 még a prémium szegmensben is ritka), de a vaskos alsó és felső káva megléte sem mindennapos.

  A vastagabb keret persze nem szabad, hogy bárkit megtévesszen, ugyanis a 6"-es 21:9-es képarányú kijelző abszolút nem elavult, hiszen FullHD felbontást és OLED technológiát kínál, de csak 60hz-es frissítési rátával. Ez azonban nem elég a rivális ellen, hiszen a Samsung 6,5"-es képátlójú panelja hasonló mennyiségű pixelt vonultat fel, viszont magasabb fényerőt és 120hz-es képfrissítést is kínál, ami bár az akkumulátorra nincs feltétlen jó hatással, de a felhasználói élményre mindenképpen. A szakadékot ráadásul tovább szélesíti, hogy az A52 vékony kávákat kapott, a kijelző folyamatosságát pedig mindösszesen egy aprócska lyuk zavarja meg.

  Ha pedig már a kamerakivágásról van szó, akad ezen a téren egy kissé abszurd helyzet. Hiába állt volna ugyanis jóval több hely rendelkezésre a szelfiegység elhelyezésére, a japánok mégis egy gyengécske 8MP-es szenzor mellett döntöttek, ami maximum 1080p/30fps-es videókat képes rögzíteni, fotók terén pedig maximum elégséges a teljesítménye. A Samsung ezzel szemben nem kevesebb mint 32MP-elt sorakoztat fel, amiből a 4K videózás képessége is következik. Ráadásul a fotók minősége sem hagy sok kívánnivalót maga után a telefon árához képest. 

   Természetesen a szelfikamera mindig csak a másodhegedűs szerepét tölti be, így jóval fontosabb, hogy a hátlapi kameraszigetek milyen specifikációkkal és valós képességekkel büszkélkedhetnek. A számok terén a Sony itt sem remekel, hiszen három kamerája közül még a fő szenzor is csak 12MP-es a másik két egység pedig szerény, 8MP-es felbontást kínál csupán. Ez azonban csalóka lehet, hiszen a kategóriában szokatlan módon mindhárom kamera érdemi munkát végez, hiszen a két gyengébb képalkotó közül az egyik ultraszéles, a másik pedig 2x-es telefotó optikát kapott. Ez a felállás egyfelől alkalmassá teszi a 10 III-at arra, hogy a komolyabb mobilokhoz hasonlóan változatos helyzetekben legyen képes korrekt fotókat készíteni, másfelől a segédszenzorokat jogosan megvető rétegnek is egy kedves gesztus a gyártótól. A Samsung ettől egészen eltérő stratégiát követett a tervezés során. Az A52 5G ugyanis négy kamerát is kapott, amik közül kettő, nevezetesen az 5-5MP-es mélység és makró kifejezetten felejthető, a másik kettő viszont átlagon felüli. Ezek egyike egy 12MP-es ultraszéles modul, ami felbontásban és látószögben, de általános képminőségben is jobb mint a szinte az összes riválisban megtalálható klasszikus "nyolcas" szenzor. A kamerasziget ékköve azonban mégsem ez, hanem az optikailag stabilizált, aránylag nagy méretű, 64MP-es érzékelő. Ez ugyanis remek képeket és akár 4K/30fps-es videókat készít, egyetlen valós hibája pedig az enyhe túlszaturálás, ami viszont sok esetben látványosabb végeredményt eredményez.

    A Samsung enyhe fölénye nem csak kamerák és kijelző fronton mutatkozik meg, de a teljesítményben is. Ez mondjuk a tárhely és a RAM terén nem érhető tetten, hiszen minkét készülék 6/128GB-os értékkel rendelkezik(bár az A52 5G beszerezhető akár 8/256GB-os kiszereléssel is, természetesen drágábban). Annál jobban látszik az apró, de nem elhanyagolható eltérés a lapkakészletek terén. A Sony ugyanis "csak" egy 600-as szériás Snapdragon chipet kapott, nevezetesen a 690 5G-t, míg a dél-koreai gyártó választása a 750G-re esett, ami alig érezhető, de jelen lévő többlettel rendelkezik, ami 2-3 év múlva akár sokat is számíthat. Az természetesen elmondható, hogy mindkét 8nm-es SoC alkalmas bármelyik játék futtatására és a multitasking sem fog lefagyást okozni egyik készüléknél sem.

   Bár az eddigiek alapján a Sony készüléke elég sok területen kénytelen lemaradásban lenni az energiagazdálkodás terén ez abszolút nem mondható el. Itt ugyanis az azonos méretű telepekből(4500mAh) adódóan a kisebb órajelű chipből és a kompaktabb kijelző miatt a Sony amúgyis egyértelmű előnnyel indulna, azonban erre még rátesz egy lapáttal, hogy a kevésbé szigorú appmenedzselés ellenére(a Samsungok híresen hamar zárják be a háttérben futó alkalmazásokat) a japánok szoftvere bizony jobban bánik a rendelkezésre álló töltéssel és a kategóriában példátlan üzemidőt produkál. Tovább nő a különbség, ha számításba vesszük, hogy bár mindkét esetben USB-C töltőportot kapunk a 10 III esetében ez USB 3.1 szabványú és 25 helyett 30W-os töltést támogat.

   A főbb tulajdonságok mellett az olyan dolgokról sem szabad megfeledkezni, mint a hangzás, amiben elég kiélezett a helyzet, hiszen a hangszórók terén a Samsung sztereót villant jack csatlakozóval, míg a Sony a gyakran száműzött, de itt meghagyott port mellé mono hangzást biztosít, de cserébe minőségibb, 24bites audio élményt kínál. A biometrikus azonosítók terén nem kevésbé kiélezett a helyzet. Itt ugyanis az A52 5G egy modernebb, képernyő alá épített típust kínál, az Xperia oldalra helyezett megoldása viszont érezhetően gyorsabb, pontosabb. Érdemes még megemlíteni a bluetooth-os képességeket is, amikben ismételten a Sony viszi a prímet 5.1-es szabványával, szemben a rivális 5.0-ás plecsnijével.

Verdikt:

  Minden tulajdonságot figyelembe véve egyszerre piszok nehéz és nagyon könnyű dolga van annak aki dönteni kíván a két készülék közt. A számok megszállottjainak egyértelműen az A52 5G lesz a befutó, hiszen kamera, nyers erő és képfrissítés terén behozhatatlan előnye van, ráadásul modernebb dizájnelemeket használ, az avatatlan szem hamarabb fogja flegshipnek nézni, mint a Sony maradi külsejű készülékét. Ha viszont valaki inkább a kellemes felhasználói élményt helyezi előtérbe és letisztult szoftverre, hosszú üzemidőre, komolyabb vízállósági szabványra vágyik, vagy pusztán egy egy kézzel is biztosan fogható készüléket keres, akkor az Xperia 10 III lesz a jó választás. Ha muszáj lenne választani én a magam részéről a Sonyra voksolnék kompakt mérete miatt, a kicsit borsosabb ár pedig hamar be fog zuhanni így hosszú távon az A52 5G ezt az előnyét gyorsan elveszíti majd.