2021 vitathatatlanul fontos év volt a mobiliparban, hiszen ha radikális újítások nem is tűntek fel nagy számban, rengeteg tavaly még kísérletinek tűnő technológia kapta meg kiforrott formáját, elég a hajlítható Samsungok nagy sikerére, a ZTE és a Xiaomi minden eddiginél használhatóbb kijelző alá épített kameráira, vagy éppen az immáron a flagshipkillerek közt is elő-előforduló periszkópos zoomkamerákra gondolni. A hardveres újdonságok mellett természetesen szoftveres fejlesztésekben sem volt hiány, a Google például tökélyre csiszolta a Huawei "Remove passerby" funkcióját és immáron tárgyak eltüntetésére is alkalmassá tette, ezzel megspórolva több órányi photoshopolást, miközben az immáron a radar peremén lévő óriás egész komoly ökoszisztémát hozott össze.

  Megújultak persze a szereplők is, hiszen nincs már LG, a Nokia is folyamatosan botladozik, de cserébe tanúi lehettünk a Motorola gyors feltörésének, a Honor kissé esetlen visszatérésének, illetve annak, ahogy a Realme árazás terén még a Redminél is kedvezőbb tud lenni. Ha lehetséges még ezeknél is nagyobb meglepetés volt, hogy immáron az iPhone lett a jó üzemidő szinonimája, miközben 1-2 éve még vicc tárgyát képezte, hogy fél nap után töltésre szorulnak, a Google pedig szakított korábbi stratégiájával és esetlen és túlárazott mobilok helyett idén két olyan Pixelt dobott piacra, amit könnyen lehet, hogy még jövőre is etalonként fogunk emlegetni. 

  A sok változásnak összességében a megszokott eredménye lett: Piacra került rengeteg egy kaptafára készült, rosszabb esetben gyenge, vagy túlárazott, jobb esetben pedig csak felejthető készülék és hasonlóan számos jól eltalált, széles körben sikert arató típus is, melyek felsorolására csak a legnagyobb mobilos weboldalak vállalkoznak. Minket, és a felhasználók többségét azonban így az év végéhez közeledve nem a nevenincs kínai gyártók legújabb papírtigrise, vagy a Nokia valamelyik újjáélesztett nyomógombos retrómobilja érdekel, hanem kizárólag az okostelefonok krémje, az adott kategóriák legjobbja. Nézzük is meg, idén mely típusok állhatnak  a képzeletbeli dobogó felső fokán!

A pénztárcák barátja, a legjobb belépőszintű telefon: Realme Narzo 30 5G

   Közhely számba megy, hogy a mobilok egyre drágábbak, de a valóság kicsit árnyaltabb, hiszen lehet, hogy mára már nagyjából 70.000 forintnál húzható meg itthon a belépő szint felső határa, viszont ezért az összegért már jóval versenyképesebb eszközökhöz juthatunk, mint néhány éve, elég megnézni a Xiaomi, a Samsung, vagy éppen a Motorola korrekt ajánlatait. A legmaradandóbbat azonban idén nem ők, hanem az ár-érték bajnok Realme alkotta a Narzo 30 5G-vel.

   A hazánkban viszonylag nehezen, de már 60-70.000 forint között beszerezhető készülék különlegessége nem abban rejlik, hogy bármiben is példátlanul kiemelkedne, hanem, hogy egy másik sikeres modell, a Redmi Note 10 5G tulajdonságait úgy képes hangyányit felülmúlni, hogy közben árazását tekintve képes a belépő szinten maradni. Komoly meglepetést tehát nem okoz a Narzo, kijelzője, egy 6,5"-es FullHD+ felbontású IPS 90hz-es maximális képfrissítéssel, és korrekt 600 nites maximális fényerővel és a divatnak megfelelően egy kameralyukkal. Ebben az elvárhatóhoz képest jobb, 16MP-es HDR funkcióval felturbózott szelfikamera foglal helyet, ami ebben a kategóriában bőven jó. A műanyagból készült, de ízléses dizájnú hátlapon már kevésbé számíthatunk kellemes meglepetésekre, ugyanis a két 2MP-es töltelékszenzoron(mélység,makró) túl mindössze egy 48MP-es főkamera található, ami ugyan korrekt fotókat lő, de videózás terén nem szabad túl sokat remélni tőle és az ultraszéles látószög hiánya is zavaró lehet. 

  A hátlapi kamerák, az NFC hiánya, vagy épp az oldalsó ujjlenyomatolvasó miatt érzett apró keserűséget azonban gond nélkül képes feledtetni a Narzo a belső értékeivel, amik egyértelműen a dobogóra repítik. Az még cska egy dolog, hogy egy parádés üzemidőt garantáló 5000mAh-s telep került bele, ami maximum 18W-al tölthető, hiszen ez már-már alapkövetelmény és valljuk be a 4 vagy 6 GB RAM és a 64-128 GB tárhely(itthon a 4/128GB-os verzió kapható) sem számít kimagaslónak, a Realme azonban úgy gondolta ki szeretne tűnni a tömegből és a MediaTek Dimensity 700-as lapkájával a belépő kategória erőgépévé tette a készüléket. Ez a chip ugyanis amellett, hogy képes az 5G-re, Antutun gond nélkül hozza a 320.000 körüli pontokat, de Geekbenchen is 540/1700 pont körül teljesít a Narzoba építve, ez pedig nem csak 2021-ben elegendő, de várhatóan 2-3 év múlva is elfogadható lesz még alapvető felhasználásra.

  A Narzo 30 5G tehát az NFC hiányán túlmenően nem igazán rendelkezik érdemi gyengeségekkel, azonban nyers erőben magasan kitűnik a belépő kategóriából,  ennek köszönhetően pedig egyértelműen felülmúlja az olyan készülékeket, mint a Redmi 10, vagy a nála érezhetően drágább Galaxy A22 5G.  Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a belépő kategória az, ami a legérzékenyebb az ár-érték arányra és arra, hogy egy készülék 1 évnél tovább maradjon jól használható, akkor a Narzo 30 5G teljesen megérdemelten veheti át a kategória aranyérmét.

A megfizethető mindenes, a legjobb középkategóriás telefon: Poco F3

   Tavaly a Poco X3 megérdemelten lett a középkategória királya, a rá nemsokkal debütáló Pro verzió pedig egy lépéssel még tovább építette a márka jó hírnevét. 2021 márciusában azonban mégsem az X3 Prora irányult a figyelem. Na persze most sem egy konkurens márka tett keresztbe a cégnek, hanem az ugyanazon a napon bejelentett F3, ami annyira jól sikerült, hogy egyértelműen középkategóriás árazása ellenére előszeretettel nevez flagshipkillernek a tesztelők egy nagy része. 

  Több oldalon át lehetne ecsetelni, hogy mi teszi az F3-at zseniális telefonná, de érdemesebb rövidre fogni. A szemrevaló küllemű és árhoz képest korrekt anyaghasználattal(Gorilla Glass elő és hátlap, műanyag keret) és jó összeszerelési minőséggel(IP53-as tanúsítványt kapott) megalkotott készülék előlapján egy 1300 nit-es maximális értékre képes, 120hz-es FullHD+ felbontású sík kijelző kapott helyet, ami már-már csúcskategóriásnak nevezhető és bár nem került alá ujjlenyomatolvasó, de a mobilpiac egyik, ha nem a legkisebb átmérőjű kameralyukát kapta meg, ami mindenképp üdvözlendő. 

   Az aprócska méret azonban ne tévesszen meg senkit, a szelfikamera bőven hozza az elvárható szintet, maximum éjszaka vall szégyent. Tény, hogy vannak jobb szenzorok is néhány konkurens modellben, de a célnak bőven megfelelő tudást kap a felhasználó így is. Hasonló a helyzet a hátlapi kamerákkal is, itt is igaz ugyanis, hogy nem törekedett a POCO maradandót alkotni. 48MP-es a főkamera, 8MP-es az ultraszéles, és bónuszként kapunk egy 5MP-es autofókuszos makrókamerát is, ez a trió pedig a legtöbb esetben hozza a középkategóriás készülékektől elvárható szintet. 

   A legfőbb érvek azonban a készülékházon belül sorakoznak fel. Adva van például a 33W-os gyorstöltés, aminek egy óra sem kell ahhoz, hogy 100%-ra töltse a méretes 4520mAh-s telepet, de ott van a remekül sikerült sztereó hangszórópár is, ami tovább növeli a tartalomfogyasztás élményét. A legkellemesebb meglepetés azonban az a Snapdragon 870-es lapka, ami 6, vagy 8GB RAM-al és 128, vagy 256GB tárhellyel párosítva a tavalyi flagship készülékeket is képes maga mögé utasítani, ami már 200.000 forintos árcédula mellett is elismerésre méltó lenne, a POCO F3 azonban 6/128GB-os kiszerelésben már 120.000 forintos áron is elérhető, így pedig sem a  kamerás téren érezhetően jobb Galaxy A52s 5G, sem a házon belüli Redmi Note 10 Pro nem tekinthető jobb ajánlatnak.

A gyilkos, a legjobb flagshipkiller telefon: Realme GT

   Az utóbbi időben a Realme láthatóan nagyon igyekszik átvenni a Redmi és a POCO helyét és az ügy megoldása érdekében immáron nem csak az ár-érték arányra, hanem a dizájnos megjelenésre is kiemelt figyelmet fordítanak. Ennek ékes példája a  Realme GT, a vállalat csúcskészüléke, ami megjelenésekor is 200.000 forintba került, mostanra pedig egészen 160.000-ig zuhant az ára, ennyiért pedig gyakorlatilag kötelező vétel.

   A kék verzióban is szép, de igazán a sárga-fekete verzióban kiteljesedő típus hoz mindent ami kell: 120hz-es, 6,43"-es képátlójú FullHD+-os AMOLED kijelző, 4500mAh-s, 65W-al tölthető akkumulátor, Snapdragon 888-as rendszerchip 8, vagy 12GB RAM-mal és 128 vagy 256GB tárhellyel kísérve, kijelző alá épített ujjlenyomatolvasó, sztereó hangszórópár és persze a jó okból kedvelt Realme UI felület.

   Természetesen kamerái is vannak a típusnak, azonban ezek nem érdemelnek túl sok szót. A 16 MP-es és a 64MP-es natív felbontást 16MP-lé binningelő főszenzor igazából korrekt módon végzi a dolgát, bizonyos esetekben utóbbi még éjjel is helytáll, azonban a 8MP-es ultraszéles és 2MP-es makróegység még a Snapdragon 888 remek képfeldolgozó képessége ellenére is felejthető eredménnyel dolgozik, ami komoly hiba...lenne ha a GT a csúcskészülékekhez méltó árcédulát kapott volna, azonban így, hogy képfrissítés, teljesítmény, dizájn és üzemidő terén méltó ellenfél akár egy S21 Ultra számára is, de az ára mégis kevesebb, mint a méltán kedvelt zászlóshajóénak a fele, gond nélkül elnézhető neki, hogy meg sem próbál DxOMark rekorder lenni. 

A játékmester, a legjobb gamer telefon: ROG Phone 5

   Nem lehet nagy meglepetés, hogy idén is az Asus alkotta meg a legjobb gamer telefont a ROG termékcsaládon belül, az azonban kérdés lehet, hogy mégis miért nem az 5s Pro-é az elismerés. Nos érdekes módon pont a Snapdragon 888+-al szerelt fejlettebb modell tette a sima 5-öst bajnok ajánlattá, ugyanis, annak egyetlen negatív tulajdonságát, a borsos árát nyirbálta meg.

   Ennek köszönhetően az igazi féltégla készülék(238 grammot nyom) már 300.000 forint alatt is beszerezhető, ezért cserébe pedig 6,78"-es 144hz-es AMOLED kijelzőt, Snapdragon 888-as lapkát, 8, 12, vagy épp 16GB RAM-ot, és 128, vagy 256GB tárhelyet kap a vásárló. Ehhez társul a 65W-al tölthető 6000mAh-s aksi is, ami parádés üzemidőt kínál, bár erre szükség is van, hiszen a kiegészítőként kapható külső ventilátor, vagy a hátlapon található RGB ROG logó bizony többletfogyasztást eredményez.

  A ROG Phone 5 erősségét azonban abszurd módon mégsem a bivalyerős hardver adja, erre ugyanis egy Black Shark, vagy a Lenovo új üdvöskéje a Legion Duel 2 is képes. Két fő vetélytársát azonban szoftveres funkciók és átgondoltság terén a ROG messze lehagyja, itt ugyanis nem találkozunk le nem fordított menüpontokkal, összeakadó alkalmazásokkal, az optimalizáció hiányából fakadó mikrolaggokkal, vagy épp azzal az idegesítő jelenséggel, hogy egyes játékoknál nem kapcsol be a magas képfrissítés.

  A ROG Phone 5 viszont mégsem ajánlható mindenkinek teljes szívből. Mérete és tömege ugyanis komoly korlátozó tényezőt jelent, ennek ellenére szerkezetileg mégsem a legstabilabb a típus, ráadásul kamerás téren is érezhető, hogy érthető okokból nem próbált az Asus maradandót alkotni. 

Az egykezes, a legjobb kompakt telefon: Asus Zenfone 8

  Tavaly az iPhone 12 Mini végre megmutatta, hogy bizony kis méretben is megvalósítható a csúcsteljesítmény, bár ezért bizony fel kell áldozni egy-két dolgot. Idén az iPhone 13 Mini ezeket az áldozatokat próbálta minimalizálni egészen komoly sikerrel, azonban az üzemidő és a 60hz-es képfrissítés, valamint a fotózáskor elég hasznos zoom hiánya még mindig fájó pont lehet egyeseknek, így a 13 Mini helyett egy kevésbé neves, de annál inkább átgondolt készülék, a Zenfone 8 érdemli meg a legjobb kompakt telefon címet.

  A megnevezés viszont csalóka, az Asus ugyanis inkább a sima iPhone 13 méretét vette alapul a saját megoldásához, így a kijelző 5,9"-es, viszont még így is egy kézzel kezelhető és ami a legjobb csúcskategóriához méltó fényerővel(1100 nit) és képfrissítéssel(120hz) rendelkezik az ekkora méretben bőven elég FullHD+ felbontás mellett.

  Nyers erő terén sincs megkötés, Snapdragon 888 hajtja, a hétköznapi 128 és 256GB-os tárhely mellé pedig a power userek akár 16GB RAM-ot is kérhetnek. Eddig persze "semmi extra", az ütőkártya azonban mos jön, a 30W-os gyorstöltést támogató 4000mAh-s aksi, ami bőven nagyobb, mint amit egy ekkora készülék esetén elvárnánk, így az üzemidő összességében jó, méretarányosan viszont parádés.

  A másik kritikus pont a kamerarendszer, ami itt is kéttagú, így valódi teleobjektív nincs, azonban az Asus okosan kalkulált és a Galaxy S20 és S21 típusokat alapul véve egy 64MP-es főkamerát szerelt az autofókuszos 12MP-es  ultraszéles mellé, ami a nagy felbontásból és az optikai stabilizációból adódóan 2-3x-os érték esetén szinte minőségromlás nélkül képes nagyítani, amire a 13 Mini a kisebb felbontás miatt nem képes.

  A flagship élményt ezenfelül még a sztereó hangzás, a vízálló kivitel, a Gorilla Glass Victus borítás is elősegíti és abszurd módon pont a jack megléte tűnik a legkevésbé felsőkategóriás tulajdonságnak. Persze bele lehet még kötni a készülék kissé esetlen megjelenésébe, az aránylag vastag kávákba, vagy a vezeték nélküli töltés hiányába, azt azonban nehéz elvitatni, hogy a Zenfone 8 egy közel tökéletes készülék, ami megérdemel minden elismerést.

A fotósok álma, a legjobb kamerás telefon: Vivo X70 Pro+

  Bár hazánkban nem kapható és Európában sem túl ismert, a Vivo idei csúcskészüléke gyakorlatilag a mobilfotóság élére katapultált. Bár egy-egy tulajdonságban akad nála jobb(A S21 Ultra maximális zoom, terén a Pixel 6 Pro pedig szoftveres funkciók terén jobb) és talán egy szigorú összevetésben a Mi 11 Ultra vagy a P50 Pro, a DxOMark ranglista két bajnoka is jobban szerepelne, azonban átgondoltság és univerzalitás terén garantáltan a Vivo az aranyérmes.

   A minden ízében flagship mobil(Snapdragon 888, WQHD+ felbontású 120hz-es AMOLED,50W-os vezeték nélküli töltés, stb) szenzorok terén alaposan fel lett pakolva. A főszerepet egy 50MP-es szenzor kapta páratlan éjszakai fotós képességekkel, melytől nem sokban marad el a 48MP-es ultraszéles képalkotó, aminek különlegessége, hogy gimbal stabilizálást kapott, így akár futás közben is stabil videózást tesz lehetővé, sötétben pedig klasszisokkal jobb képeket készít, mint bármi a piacon. Ezt a remek kettőst, még két telefotó szenzor egészíti ki, a Vivo azonban úgy gondolta, hogy a 3 és 10x-es értékek helyett beéri egy 2x-es nagyítást biztosító portrékamerával és egy 5x-ös periszkóppal, ami valljuk be abszolút nem gyenge kombináció. 

  Akinek pedig még ez sem elég annak ott a 32MP-es 4K vidók készítésére is alkalmas szelfikamera, vagy az olyan nyalánkságok, mint az üvegből készült(a legtöbb mobilban műanyag lencsék vannak, emiatt erős fény esetén jobban megfigyelhető a tükröződés, mint mondjuk egy profi fényképezőgépnél) Zeiss optika, vagy a T* névre hallgató, tükröződést minimalizáló réteg, a kamerasziget mellett lévő, a hátlapi szelfizést nagyban segítő tükröződő felület(kérdés persze, hogy ez tudatos, vagy csak a felhasználók által felfedezett funkció), esetleg a 8K 30fps-es videófelvétel.

  Ilyen tulajdonságok mellett egyszerűen nem lehet kérdés, hogy az innovációiról híres Vivo gyakorlatilag átvette a Huawei helyét és immáron a mobilfotózás úttörőjeként próbál tetszelegni, ami olyan nevekkel a háta mögött, mint a Zeiss, valljuk be nem csoda.

Az innovátor, a legkülönlegesebb telefon: Oppo Find N

  Az eredeti tervek szerint az Oppo új üdvöskéje a lista közelébe sem került volna, mivel az eddigi hírek alapján nem lesz kapható Európában és igazából csak nagyon jó szívvel lehet 2021-es készüléknek nevezni. A helyzet azonban az, hogy a másik két esélyes készüléket, a megfizethető Galaxy Z Flip 3-at és a Sony Xperia Pro-I-t különböző okokból de olyan erővel söpörte el innovációs szemszögből, hogy bűn lett volna kihagyni a cserét.

  A Find N ugyanis olyan közel került a tökéletességhez, mint hajlítható telefon korábban soha és furcsa módon szinte minden igényt egyszerre képes kielégíteni. Összecsukva például a kompakt telefonok szerelmeseinek szívét dobogtatja meg, ugyanis a Foldokkal ellentétben itt nem egy távirányító szerű hosszúkás kijelző, hanem egy kameralyukas felhizlalt iPhone 13 Mini fogadja a felhasználót, így a gépelés is könnyebb mint a rivális esetén és jóval több alkalmazás képes megjelenítési hiba nélkül futni a kisebb megjelenítőn.

  A készüléket kinyitva egy újabb kellemes meglepetés fogadja a leendő vásárlót. Nevezetesen az alapból fektetett tájolású, tehát a tartalomfogyasztásra sokkalta alkalmasabb 120hz-es AMOLED kijelző, amin bár van egy kameralyuk, de szinte nyoma sincs a hajlítható Galaxykban utált egyenetlenségeknek és középső vájatnak. További örömre ad okot, hogy az itt is sérülékenyebb belső panel összezáráskor valóban becsukódik és nem marad semmiféle rés, amin a por vagy az apróbb tárgyak beférnének(a Foldok esetén ez a tervezési hiba nem egy kijelzőben hagyott szó szerint mély nyomot).

  Ha valakinek ez nem lenne elég, az merengjen kicsit azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a Fold 3-nál jóval kisebb készülékházba 100mAH-val nagyobb, konkrétan 4500-as aksi került gyorsabb vezetékes és vezeték nélküli töltéssel, de még az 5db optika(2 szelfi, 3 hátlapi) mögött elhelyezett szenzorok is mind-mind nagyobbak mint a rivális esetén. 

  Azért, hogy ne legyen teljesen egyoldalú az ismertetés hozzá kell tenni, hogy az idei Foldnál kicsit olcsóbb Find N kamerái nem érik el a flagship szintet és a hírek szerit a Google applikációkkal is hadilábon áll néha(kínai piacra szánt eszköznél logikus, hogy nem az abban az országban tiltott alkalmazásokat optimalizálják első körben egy teljesen új képaránnyal dolgozó eszközre), de a felmerülő gyengeségek összességéről elmondható, hogy vagy a kialakítás velejárója(a széthajtva vékony készülékházban fizikailag nem férne el mondjuk az S21 Ultra kamerakollekciója), vagy a piacra kerülésig könnyen orvosolható szoftveres gyengeség.

Az abszolút csúcs, a legjobb flagship: Mi 11 Ultra

  Amikor az év elején piacra került az S21 Ultra sokan egyből kikiáltották az év telefonjának, hiszen az esetlen S20 Ultrával szemben valóban méltó volt a nevére. A mostanra a csúcskategóriában is otthonosan mozgó Xiaomi viszont úgy gondolta, hogy nem szeretné, hogy a konkurencia fölé kerekedjen, így összeszedte minden alkatrészből a legjobbat, lapot húzott 19-re és nyert.

  A Mi 11 Ultra ennek megfelelően egy tekintélyes bestia lett. 234 grammot nyom, 6,81"-es kijelzője pedig a WQHD felbontás mellé 120hz-es képfrissítést, 1700 nites fényerőt, Victus borítást és mind a négy szélen lekerekítést kapott, így alaposan rálicitált minden vetélytársra. Aprócska gyenge pontként azért kapott egy szelfi kamerát is, ami alapvetően jól szerepel, de az Ultra szintet nem éri el, de a felhasználók nagyja ezt a szenzort úgysem fogja túl sokat használni a típus aduásza okán.

 A kerámia hátlapon ugyanis nem kamerasziget, hanem kamerakontinens kapott helyet, ami majdhogynem a hátlap harmadát befedi. Ezen a hatalmas felületen érdekes módon "csak" 3 kamera kapott helyet, melyek azonban nem éppen átlagosak. Az 50MP-es főszenzor megjelenésekor a piac legnagyobbika volt, képességei pedig éjjel-nappal remeknek számítanak. Hasonlóan profi teljesítményt nyújt a szokásosnál nagyobb látószöggel rendelkező, 48MP-es képalkotó, ami meglepő módon szintén nem szerepel rosszul gyengébb fényviszonyok közt sem, bár ilyenkor videózni már nem érdemes vele. A gyenge láncszem látszólag a 3., telefotó kamera, hiszen ez periszkópos kialakítása miatt alkalmatlan éjjeli felvételek készítésére, azonban nappal az 5x-ös optikai nagyításnak és a szintén 48MP-es felbontásnak hála 20x-os értékig teljesen minőségi képeket produkál. Az igazi meglepetés azonban, a Mi Band okoskarkötőkről ismert aprócska kijelző a lencsék mellett, ami azonban itt nem aktivitásmérésre szolgál és a pontos idő kijelzése is csak egy másodlagos extra, a lényege ugyanis az, hogy ezáltal az összes hátlapi kamera szelfikameraként működik, akárcsak egy Zenfone 8 Flip esetén, csak itt kicsit felsőbb kategóriás hardverrel.

  Szót kell még ejteni ezen túlmenően a sztereó hangszórókról, a 67W-os vezetékes és vezeték nélküli töltésről, amivel az 5000mAh-s telep könnyedén feltölthető a reggeli készülődés alatt, vagy éppen a remekül működő kijelző alatti ujjlenyomatolvasóról melyek tovább növelik a típus értékét aminek egyetlen komoly hibája van: A tökéletességének komoly ára van, hazánkban például fél millió forint alatt nem igazán lehet hozzájutni és sajnos az adóterhek miatt az EU-n kívülről sem jön ki sokkal olcsóbban. A Mi 11 Ultra tehát egyértelműen a Xiaomi erőfitogtatása a konkurensek felé, ami minden alkatrészével azt jelzi, hogy a rekord idő alatt hatalmassá lett gyártó bizony nem csak ár-érték arányban, de specifikációk és valódi tudásban is elsőrangú.