Régen véget ért már az a korszak, amikor 200.000 forint környékén már a csúcskészülékek egy jelentős részét be lehetett szerezni a legkorszerűbb lapkakészlettel, felsőkategóriás kamerákkal és prémium összeszereléssel. Ma már ez az ársáv inkább a felső-középkategóriás készülékek otthona, amik bár sokszor kifejezetten hasonlítanak egymásra, a legritkább esetben előfordul, hogy radikálisan eltérő koncepció alapján alkotják meg őket. Erre remek példa két új típus, a Galaxy A53 5G és a 3. generációs iPhone SE párosa. A két, hasonló áron nyitó mobil ugyanis az 5G képességet leszámítva szinte egyetlen tulajdonságban sem osztozik, összetévesztésük pedig lehetetlen. Ennyire eltérő eszközök esetén automatikusan felvetődik a fontos kérdés: A kettő közül melyik a jobb, illetve lehetséges-e egyáltalán, hogy egy ellentétpár mindkét tagja ajánlható termék legyen?

   Egy telefon külseje a túlnyomó többség számára másodlagos szempont, azonban ha valaki az A53 és az új SE közül szeretne választani, könnyedén az egyik, ha nem a legfontosabb érvvé válhat. Az A53 ugyanis egy a mai sztenderdeknek tökéletesen megfelelő, nem zavaróan nagy, de azért tekintélyes méretű készülék, vékony kávákkal, letisztult vonalvezetéssel. Érezhetően műanyag mivolta ellenére IP67-es tanúsítványt kiérdemlő házzal és kisebb kezű embereknek kényelmetlen fogással rendelkezik. Az SE ezzel szemben maga a kényelem és a prémium anyaghasználat megtestesítője(bár itt is csak az IP67-es tanúsítvány fért bele, a 68 már nem), hiszen az Apple szerint az eddigi legerősebb üvegborítást kapta meg alumínium kerettel, lekerekített formája és a Miniknél alig nagyobb mérete pedig garantálja a kényelmes használatot. A dologban azonban van egy csavar, ugyanis az új SE még mindig az iPhone 8 testébe lett kényszerítve, így a már 2017-ben is elavult formavilágot testesíti meg, annak minden hátrányával együtt. Ilyen például az óriási kávákból adódó ritka alacsony képernyő-test arány és a tartalomfogyasztásra alig alkalmas kijelzőméret.

  A radikálisan eltérő kávavastagságból könnyen kikövetkeztethető, hogy a megjelenítők technológiája és felhasználhatósága is lényegesen eltér egymástól. A Samsung esetén egy Gorilla Glass 5 által védett FullHD+-os, 120hz-re képes Super AMOLED panelről van szó 6,5"-es képátlóval, ami a hiányzó HDR10+ ellenére is majdhogynem csúcskategóriás. A magas maximális fényerővel kiegészítve ez a specifikáció lista remek tartalomfogyasztási élményt ígér a felhasználónak. Ha pedig ez nem volna elég valakinek, akkor az Always on Display és a kijelző alá épített, Samsungosan megfontolt, de semmiképp sem lassú ujjlenyomatolvasó tovább növeli a képernyővel kapcsolatos funkciók tekintélyes tárházát . Az SE ehhez képest nem igazán igyekszik elkényeztetni a vásárlókat. A készülék méretéhez képest apró, 4,7"-es megjelenítője a 2022-ben általános feladatokhoz(közösségi média, chat, játék) egyszerűen túl apró, a gépelés kényelmetlen, játékoknál pedig sok esetben a két hüvelyujj kapásból kitakarja a kijelző felét. Kevésbé súlyos, de azért jelen lévő probléma az, hogy mindössze egy 60hz-es IPS panelről van szó HD+ felbontással, ami már 2017-ben is elmaradt a konkurenciától, manapság pedig maximum az abszolút belépő szinten számít elfogadhatónak. A panel technológiája ráadásul azt is előrevetíti, hogy az ujjlenyomatolvasó az alsó káván helyezkedik el, ami bizonyos esetekben  előny lehet, hiszen így adva van egy mindig használható navigációs gomb is, melyet máig is hiányolnak nem kevesen az új iPhoneokról.

  A tartalomfogyasztás minősége mellett mára már a tartalomkészítés képessége is fontos szempont egy mobil kiválasztásánál. Ennek fő eleme pedig egyértelműen a kamera, amiben bár első ránézésre az A53 fölénye szintén tekintélyes, valójában azonban egészen kiegyenlített helyzetről van szó. Az előlapon például a Samsung egy 32MP-es 4K/30 fps-es videófelvételekre és arcfelismerésre is képes kamerát állított csatasorba, ami részletgazdag képeinek minőségét a túlszaturált színekkel rontja le némileg, míg az SE 7MP-es, csak FullHD-s videók készítésére alkalmas szenzora gyengébb dinamikatartománya és a láthatóan kevesebb pixel ellenére élethűbben bánik a színekkel, ami a képek minőségét amúgyis lebutító közösségi oldalakon fontosabb lehet, mint a magas részletesség.

  Hátlapon a különbség természetesen még nagyobb léptéket ölt, a Samsung itt ugyanis 4 kamerát állít csatasorba az Apple egyetlen parányi érzékelőjével szemben, viszont a mérleg itt is csak közepesen mozdul el a dél-koreai gyártó irányába. A 64MP-es főszenzor ugyanis látványos, de jelentősen túlszaturált képeket készít, videózni pedig csak nappal érdemes vele, ráadásul ilyenkor is 4K/30 fps- a maximum, amire az SE 12MP-es, de parádés színkezeléssel, 60fps opcióval és a kategóriában párját ritkító videós képességekkel megáldott képalkotója alaposan rálicitál. Az A53 tarsolyában azonban akad még 3 kamera, nevezetesen a 12MP-es, kifejezetten minőségi képeket készítő ultraszéles(123°-os látótérrel) egység és az 5MP-es makró-mélység párosa, melyek hiányát még a legjobb szoftveres megoldások sem képesek pótolni az iPhone-ban.

  A középkategóriában persze sok esetben nem a fotózás a fő szempont, hanem a teljesítmény, ezen a téren pedig az iPhone hozza  a tőle elvárhatót, a Samsung viszont jelentősen elmarad még az elődje által felállított szinttől is. Előbbi készülék esetén ez abban nyilvánul meg, hogy a piac legerősebb lapkáját, az A15 Bionic-ot kapta meg, ami az iPhone 13 Pron is gond nélkül futtatja még a legigényesebb alkalmazásokat is, így hát nem meglepő, hogy a kisebb felbontáson, 60hz-en sem akasztja meg semmi. A lapkához 4GB RAM is társítva lett, ami az iOS optimalizáltsága miatt bőven elég, a tárhely mennyisége azonban már kevésbé fényes. A 64GB ugyanis már ma is kevés a többség számára, az időtállóság így a bázismodell esetén kissé kevés, hiszen bővíthetőségről szó sincs. Ezzel szemben az A53 5G gond nélkül bővíthető, ráadásul a RAM(6GB) és a tárhely(128GB) terén sem spórolt a gyártó. A Samsung azonban elkövette a szokásos hibát, méghozzá azt, hogy nem megfelelő lapkát szerelt a telefonjába. Félreértés ne essék, az új Exynos 1280 kifejezetten jó és kis fogyasztású lapka, de az A52s-ben megismert Snapdragon 778-tól kategóriákkal elmarad teljesítményben, így a beígért 4 évnyi szoftverfrissítés végére egyértelműen rég elavult lesz már nyers erő tekintetében, míg az SE még mindig vígan fogja futtatni a jövőbeli applikációkat.

  Persze csak ha lesz hozzá kellő töltöttsége. Üzemidő tekintetében ugyanis a Samsung előnye órákban, mAh tekintetében pedig ezres nagyságrendben mérhető. A hatalmas, 5000mAh-s telep ugyanis a 25W-os töltéssel és az 5nm-es lapkával párosítva gond nélkül hozza a másfél-két napos üzemidőket, és a töltés sem tart fájóan sokáig, noha a kínai konkurencia ezen az áron már javában osztogatja a 65W körüli adaptereket. Apropó, adapter. Az A53 mellé ilyesmi nem jár, de ezzel a hiányossággal az iPhone SE is küzd és ez még csak a legkisebb baj. Az új SE az elődjéhez képest nagyobb, de még mindig fájóan apró, 2018mAh-s teleppel rendelkezik, ez pedig a kategóriájában kis étvágyúnak nevezhető, de a teljesítménye és az 5G miatt mégiscsak bőséges energiaigényű chippel kombinálva fél, nagyon takarékos használat esetén egy napos üzemidőt képes produkálni, ami a komolyabb gyorstöltés hiányával megfűszerezve pocsék felhasználói élményt jelent.

  Egyéb tulajdonságok terén szintén felfedezhetőek különbségek a két telefon között, például az SE hagyományos ujjlenyomatolvasója jobb, mint a Samsung kijelző alatti megoldása, viszont az A53 2D-s arcfelismerésre is képes, de ezen eltérések inkább marginálisak, például az iPhone hangzása szebb, de kevésbé telt a méretéből fakadóan, de egyezik a sztereó hangzás és a jack csatlakozó hiánya is a két készülék esetén.

  Két, ennyire eltérő mobil összevetését viszont ezek az apró hasonlóságok sem könnyítik meg, hiszen a két típus összevetése nagyjából olyan, mintha egy terepjárót és egy sportautót mérne össze az ember. Ha valaki mindenképp választani szeretne, hogy melyik a jobb, akkor cinikusan akár mondhatná azt is, hogy az A52s 5G, hiszen az új Galaxy több szempontból visszalépésnek hat hozzá képest, azonban kellő komolysággal vizsgálva azt lehet mondani, hogy az A53 5G a jobb vétel. A típusnak ugyanis igazából nincs jelentő gyengesége, teljesítménye is inkább az elődjéhez képest csalódáskeltő, de 2-3 évig mindenképpen elég. Az iPhone SE ezzel szemben több területen is kimagaslóan szerepel, azonban apró kijelzője nem felel meg a mai elvárásoknak, akkumulátora egy rossz vicc, nagyobb tárhellyel szerelt, tehát időtállóbb variánsai pedig olyan árkategóriában vannak, amiben már elfogadhatatlan a többi hiányosság.