Miután a 2021 legjobb telefonjait felsoroló listát( ide kattintva érhető el) sok jogtalan vagy jogos kritika érte amiatt, hogy túl sok a kínai mobil a listán, a készülékek némelyikét be sem lehet szerezni idehaza, illetve, hogy a Xiaomi, az Oppo, vagy éppen a Realme igazából gagyi kínai márkák, és a tajvani Asus is lényegét tekintve kínai, ezért úgy döntöttünk szükség van egy olyan listára, melyen nem szerepelnek olyan márkák, mint a jelentéktelen Xiaomi, a nevenincs Oppo, vagy éppen a közismerten bóvli OnePlus. 

  Viccet félretéve az eredeti listán valóban javarészt kínai eszközök szerepeltek annak ellenére, hogy a többi nagyágyú is remekelt az év folyamán ezért most itt egy újabb "best of", melyben kizárólag olyan telefonok kerülnek bemutatásra, melyek hazánkban is megvásárolhatóak, és semmi közük a Kínai Népköztársasághoz, vagy Tajvanhoz, azaz a Kínai Köztársasághoz.

A pénztárcák barátja, a legjobb belépőszintű telefon: Galaxy A12 Nacho

   A Samsung sosem volt igazán jó a belépő szintű mobilok terén, hiszen elég gyenge specifikációkat kínáltak a konkurenciához képest, ráadásul magas áron. Idén ez a helyzet kissé javult, de az A12 messze nem lett mindenki kedvence, ugyanis egy elavult MediaTek P35 hajtotta. A chiphiány azonban segítőkezet nyújtott, hiszen emiatt a gyártó kénytelen volt piacra dobni a Nacho névre hallgató, de itthon csak A12(Exynos 850)-re keresztelt modellt.

  A termetes és masszív eszköz igazából nem nyújt tús sok kiemelkedőt, a kijelző például csak HD+ felbontású IPS, a magas képfrissítést pedig hírből sem ismeri, és a vaskos kávákra is csak egy 8MP-es szelfikamera került. A hátlapon már kicsit jobb a helyzet, a 48MP-es főszenzor vállalható eredménnyel dolgozik, az 5MP-es ultraszéles modul pedig kellemes meglepetés az árkategóriában, viszont a maradék két, 2MP-es képalkotó csak a kötelezők kipipálása érdekében kapott helyet a szögletes kameraszigeten.

  Egy 50.000-60.000 forintos mobilnál azonban a gyenge multimédiás képesség amolyan kötelező elem, így ezen hibák megbocsájthatók főleg a további specifikációkat nézve. A Nacho ugyanis a már említett Exynos 850-el lett felszerelve, ami egy 8nm-es, tehát kellően modern és kompetens lapka, ami minden téren leiskolázza a suta P35-öt. A mindenbe pedig nem csak a CPU és a GPU pontszámok tartoznak bele, hanem a fogyasztás is, így az 5000mAh-s aksi által garantált remek üzemidő tovább nőtt, így még kevesebb alkalommal kell szembesülni azzal, hogy a 15W-os gyorstöltés ilyen kapacitás mellett már nem is tűnik olyan sebesnek.

  Ezen tulajdonságok alapján világossá válhat mindenki számára, hogy az A12 új verziója meg sem próbál beszállni a kínaiak specifikációversenyébe, ehelyett megbízható mindenesként kívánja bebizonyítani, hogy alsóbb kategóriákban sokkal többet ér az átgondoltság, mint egy-egy kimagasló szám.

A megfizethető mindenes, a legjobb középkategóriás telefon: Galaxy A52s 5G

   Ha az ember tökéletes középkategóriás telefont keres, nehezen tudja megkerülni a Samsung kissé hiányos A52-esének szteroidozott változatát. Az A52s 5G ugyanis hiába nem próbál meg flagshipkiller lenni sok riválisával ellentétben, bizonyos tekintetben mégis sikerül annak lennie.

   A vízálló kivitel, a sztereó hangszórópár, a 120hz-es FullHD+ felbontású AMOLED kijelző vagy a belefúrt 32MP-es szelfikamera mind mind a felsőbb kategóriát idézik, azonban a remek tulajdonságok sorának még nincs vége. A hátlapon ugyanis az optikailag stabilizált 64MP-es szenzor mellé egy 12MP-es ultraszéles is társul ami átlagon felüli minőséget nyújt. Ez mondjuk az 5MP-es mélység-makró kettősről nem mondható már el, de ez már jó eséllyel senkit nem lep meg.

  Az már annál inkább, hogy a 6-8GB RAM-hoz és a 128-256GB tárhelyhez egy Snapdragon 778 társul, ami azért érdekes választás, mert azt a TSMC gyártja, így a Samsung gyártósorain készült Snapdragon 780 logikusabb választás lett volna. Mindent összevetve mégis ez a döntés volt a szerencsésebb, mivel a 778 terhelés alatt sokkal kevésbé melegszik és a fogyasztási adatai is kedvezőbbek. Ez pedig, kombinálva a 4500mAh-s akkumulátorkapacitással, a flagshipekénél jóval hosszabb üzemidőt jelent. Szerencsére a töltési sebesség hasonlóan korrekt, egész pontosan 25W, ami egy 140.000 forintos telefon esetén még bőven elfogadható.

 A Samsung ezen típusa összességében bátran nevezhető a gyártó legjobb idei készülékének, hiszen árához képest az elvártaknál bőven többet nyújt és a teljes piacot szemlélve is maximum 1-2 méltó ellenfele akad. 

Az egykezes, a legjobb kompakt telefon: iPhone 13 Mini

  Az iPhone 12 Mini megjelenésekor mindenkit megdöbbentett, ugyanis annyira egyedülálló és hiánypótló készülék volt. Kis akkumulátora azonban alaposan limitálta az érdeklődést iránta, így a legtöbben inkább a normál iPhone 12, esetleg a később érkező, sokkal inkább flagship jellegű Asus Zenfone 8 felé fordultak. Az utódja, a 13 Mini azonban egészen másmilyen készülék lett.

  Látszólag csak a hátlapi kamerák helyzete és a notch mérete változott, azonban belül egészen más fejlesztések valósultak meg. Például az Apple megoldotta, hogy áremelkedés nélkül emelkedjen duplájára az alap tárhelyméret(64 helyett 128GB), ezenfelül a chip is erősebb lett, ennek ellenére nem igazán nőtt a fogyasztása, így még az akkumulátor enyhe mértékű bővítése(2227-ről 2438mAh-ra emelkedett a kapacitás) is jól észrevehető az üzemidőn.

  Az immáron átlósan elhelyezett hátlapi képalkotók szintén komoly fejlesztéseket rejtenek az elődhöz képest, ugyanis egyrészt nőtt a szenzorok mérete, másrészt a normál látószögű kamera esetén a hagyományos OIS is le lett cserélve. Így már nem a lencsék, hanem maga a szenzor az ami stabilizálva van, ami főként videózás esetén tud hasznos lenni.

  Akad viszont néhány hiba is, például a magas képfrissítés teljes hiánya, illetve az üzemidő is az átlag alatt marad a komoly fejlődés ellenére is, de a 13 Mini még így is az év egyik legkellemesebb meglepetése, ami megmutatta, hogy az apró telefonoknak igenis lehet még jövője.

A fotósok álma, a legjobb kamerás telefon: Pixel 6 Pro

  Minden évben hatalmas vita folyik, hogy melyik telefon készíti a legjobb fotókat, melyik feszegeti leginkább az ismert határokat. Nos a Pixel 6 Pro nem feltétlenül világelső ezen a két területen, azonban mégsem tagadható le, hogy alaposan meghatározza a mobilos fotózás jelenét és jövőjét, hiszen hardveres és szoftveres téren is több aduászt tud felmutatni.

  A képességeinek hardveres okai két részre bonthatók. Egyrészt a típus az elődjétől eltérő módon már nem elavult sokéves szenzorokkal száll be a versenybe, hiszen előlapján egy 11,1MP-es ultraszéles egység található, ami Mate 40 Pro óta nem látott minőségű csoportos szelfik készítésére képes, de ez még csak a jéghegy csúcsa. A hátlapon ugyanis sokkal érdekesebb érzékelők kaptak helyet, nevezetesen egy 12MP-es ultraszéles kamera, sajnos autofókusz, tehát makró képesség nélkül(ami hatalmas kihagyott ziccer az S21 Ultrával és az iPhone 13 Pro Max-szal szemben), egy 50MP-es méretes főszenzor és végül egy 48MP-es felbontású, 4x-es optikai közelítést lehetővé tévő periszkóp kialakítású telefotó képalkotó. 

  Habár ez az összeállítás figyelemre méltó, de van a piacon azért komolyabb is, viszont kiegészíti egy, a Google által tervezett képalkotásban segítő chip is, ami bár nem olyan látványos hardveres elem, mint egy jól látható lencse a hátlapon, de hasonlóan fontos szerepe van, hiszen enélkül a szoftver sem lenne olyan, amilyen.

   Arra pedig, hogy milyen a szoftver a válasz az, hogy kissé hullámzó, de mégis parádés. A Pixel 6 Pro ugyanis néhány esetben, főleg videózás közben érezhetően elmarad a konkurencia nagyágyúitól remek stabilizálása ellenére is és fotós téren sem mindig van egy ligában mondjuk egy Mi 11 Ultrával, viszont van néhány dolog ami a javára írható. Képei például nappal és a legtöbbször éjjel is rendkívül szemrevalóak, részletgazdagok, dinamikatartomány terén pedig nemes egyszerűséggel felmos az iPhone 13-as szériával. A készülék azonban mégsem emiatt lett az internet sztárja, hanem a rengeteg különleges fotómód és szerkesztési opció miatt. Van például radír funkció, amivel szinte szó szerint bármi eltüntethető a képről, a mozgó személyek pacává mosódott arca egy kattintással tűélessé varázsolható.

  A Pixel 6 Pro tehát szigorúan szakmai szemmel nem a legprofibb kamerás mobil, azonban jelen pillanatban ezzel a típussal lehet elkészíteni a leglátványosabb felvételeket több éves filmes vagy fotós képzés nélkül, ez pedig az átlag felhasználók szemében sokkal fontosabb, mint egy S21 Ultra, vagy egy kínai rivális, szenzorok terén tapasztalható vitathatatlan előnye.

Az innovátor, a legkülönlegesebb telefon: Galaxy Z Flip 3

  A Samsung korábbi hajlítható telefonjairól visszatekintve elmondható, hogy egyszerre voltak forradalmi sikerek és hatalmas kudarcok. Durva árazásuk ellenére képességek terén alaposan le voltak maradva a hagyományos vetélytársaiktól. Emiatt a gyártó rengeteget foglalkozott azzal, hogy kiderítse, pontosan mi is az emberek problémája ezen típusokkal és mivel a rengeteg visszajelzés nagyja ugyanazokat a hibákat rótta fel, így "csak" néhány problémát kellett orvosolnia a dél-koreai mérnököknek, ami a Z Flip 3-az megvizsgálva sikerült is nekik.

  A típus legnagyobb erénye furcsa módon nem hardveres, vagy szoftveres, hiszen maga az árcédula az, ami már első ránézésre vonzó. Az új Flip ugyanis végre nem drágább, mint egy hagyományos flagship, sőt  jelentősen olcsóbb, mint például az S21 Ultra, hivatalos forrásból már 350.000 forintért beszerezhető, szolgáltatói kínálatban pedig akár 300.000 forint alá is levihető könnyedén az amúgyis korrekt ár.

  Az olcsósítás azonban nem hatott negatívan a típusra, hiszen elődjéhez képest sokkal összeszedettebb lett. Végre megkapta például az IPX8-as vízállósági tanúsítványt(porállóságot érthető okokból nem kaphatott), és ha hajlítható 6,7"-es kijelző látszólag nem is fejlődött sokat, a részletesebb tesztek azért kimutatják az előrelépést ezen a területen is. A hátlapi aprócska megjelenítő viszont sokat javult, méret tekintetében 1,1"-ről 1,9"-re változott, a felbontása is megnyerőbb lett valamelyest, az igazi előrelépés viszont funkcionalitás terén történt, ugyanis a Z Flip 3 esetén radikálisan megnőtt az apró panelre kirakható widgetek száma, így ha teljesértékű munka nem is végezhető a hátlapon, néhány fontosabb feladat már megoldható a mobil kinyitása nélkül.

  A várva várt hardveres előrelépés szintén megtörtént, a Samsung ugyanis rájött, hogy az elődnél komoly problémát okozott, hogy egy több mint egy éves lapka +-os verziója került bele, így nem lehetett igazi flagshipnek nevezni, jelen esetben viszont ilyen kompromisszumról szó sincs, a Snapdragon 888 ugyanis a típus megjelenésekor a legerősebb elérhető lapka volt. Sajnos, de érthető okokból a kamerás szekció és az akkumulátor nem esett át hasonló mértékű fejlesztésen, így a Z Flip 3 elődjéhez hasonlóan egy Mini iPhone üzemidejével rendelkezik, lassú, 15W-os maximális töltési sebességgel kombinálva, az elő és hátlapi szenzorok pedig még egy A52-eshez mérve is kicsik és gyengék, így a meglepő módon mégis elfogadható minőség szinte 100%-ig a chip fejlett képalkotó algoritmusainak köszönhető.

 Az új Flip tehát nem a hobbifotósok nedves álma és a gamerek sem fogják megkedvelni a rövid üzemidő, valamint a zsanérnál még mindig látható "hullám" miatt, azonban ki kell jelenteni, hogy csúcsközeli specifikációi ellenére ilyen korrekt áron kínált hajlítható telefonra egyszerűen nem lehet haragudni néhány érthető kompromisszumos megoldás miatt.

Az abszolút csúcs, a legjobb flagship: iPhone 13 Pro Max

  Az iPhone-ok kapcsán minden évben elhangzik a legtöbbször jogos kritika, hogy mennyire le van maradva az aktuális almás csúcskészülék az androidos mezőnytől. Eddig ugyanis jellemző volt, hogy az Apple maximum középszerű üzemidővel, magas képfrissítés nélkül, ráadásul a konkurenciához képest hardveresen nevetségesen gyenge kamerákkal adja ki legújabb típusait. Idén azonban úgy tűnik az Apple mérnökei átgondoltak valamit és a 13 Pro Max az első látásra elhanyagolható külső változtatások valójában radikális belső előrelépéseket rejtenek.

   A 13 Pro Max legfontosabb fejlesztései három részre bonthatók. Az első ilyen terület a kijelző, ami igazából eddig is az iPhoneok egyik erőssége volt, azonban amióta a OnePlus 7 Pro divattá tette a magas képfrissítést a nem gamer mobilok közt, mindig tüskeként volt az iPhoneosok talpában a tudat, hogy 60hz a telefonjuk maximális értéke, míg a rivális platformon már a középkategóriában is hemzsegnek a 120hz-es panelek. Igén viszont a Pro modellek megkapták a magas képfrissítést, így a 6,7"-es kijelzőn még élvezetesebb a tartalomfogyasztás, már ha az adott applikáció támogatja azt. A notch is összement sokak örömére, így nőtt a hasznos terület, bár olyan kis mértékben, hogy ez a változtatás inkább csak azt szolgálta, hogy megkülönböztethető legyen a típus a 12-es szériától.

   A kamerák terén még ennél is nagyobb fejlődés történt. Bár a szelfik terén érdemi fejlődés nem történt a hátlapon jelentős változások mentek végbe. Egyrészt megnőtt a szenzorok mérete, ami az éjszakai mód használatakor mutatkozik meg. Másrészt az ultraszéles kamera végre megkapta az autofókuszt, ami egy, minden túlzás nélkül zseniális makró módot hozott. Végül a telefotó szenzor is jobb, 3x-os nagyításra képes optikát kapott, ami bár messze van még az egyre elterjedtebb periszkópos megoldások értékeitől, de cserébe jóval kedvezőbb rekeszértékkel rendelkezik.

  A 13 Pro Max harmadik kiemelkedő tulajdonsága, a páratlan üzemidő már kicsit összetettebb, ugyanis két tényezőn alapszik. Az egyik fontos elem az A15 Bionic lapka, ami 5nm-es csíkszélessége miatt kellően modern, ráadásul a Samsung által legyártott rivális Snapdragon és Exynos chipekkel ellentétben nem küzdenek komoly melegedési problémákkal, így jóval kedvezőbb a fogyasztásuk. A dolog másik oldala a 4352mAh-s, maximum 27W-al tölthető telep. Ezek után nem nehéz rájönni, hogy a nagy akkumulátorkapacitás és az alacsony fogyasztás kombinációja mit eredményez: Az iPhone 13 Pro Max a konkurenciával ellentétben nem 6-7, hanem sokkal inkább 8-9 órás képernyőidőket produkál, amit androidos oldalon maximum néhány Snapdragon 870-el felszerelt flagshipkiller képes reprodukálni, ezek a típusok azonban más tulajdonságok terén nem igazán említhetők egy lapon a 13 Pro Max-szal, így viszont nem túlzás kijelenteni, hogy az Apple idei csúcsteljesítménye az év egyik, ha nem a legjobb flagshipje.