Az Apple gyakran kapja meg azt a vádat, hogy az iPhoneokba innováció címszó alatt a konkurenciánál akár több éve használt technológiákat rak, a valósághoz azonban hozzátartozik, hogy ennek ellenére a legtöbbet másolt készülékek dobogóján mindig az aktuális iPhoneok állnak. Ezek a klónok két csoportra oszthatók. Egyik fajta a tipikus ócska wishes kacat, ami megpróbálja magát Apple terméknek eladni Phone i13 és hasonló neveken. Ettől azonban van egy kicsit korrektebb másolási módszer is amit például a korábban már bemutatott iHunt is művel évről évre, de jelen írás alanynak gyártója is ebben látta a siker titkát. Ez a fajta klónozás arra épül, hogy a kész telefon legalább minimálisan működőképes legyen, álljon rajta egy legalább minimálisan ismert márkanév, a dizájn majdhogynem azonos legyen az eredetivel, de azért jogi úton mégse legyen támadható. 

   A Kínában alapított, de Indiában is aránylag komoly sikereket elérő, de a fénykorán már láthatóan túlhaladott Gionee a még meglévő tőkéjét féltve az utóbbi megoldás mellett tette le a voksát, amikor belefogott a G13 Pro tervezésébe. Nem meglepő módon a végeredmény abszolút nem lett tökéletes, azonban a problémák már jóval alapvetőbb dolgokban is megnyilvánulnak. Vegyük például a névválasztást. A megjelenése alapján a G13 Pro abszolút nem az iPhone 13 Pro, hanem a sima 13-as másolata kíván lenni, emiatt a név nemhogy elősegítené, de még gátolja is a két készülék összetévesztését, ráadásul teljesen indokolatlan, hiszen sima G13 nem létezik, aminek fő oka valószínűleg, hogy ennél gyengébb specifikációkkal 2022-ben már közel lehetetlen kiadni egy mobilt.

   Külsőre mondjuk a valós tudás teljes hiánya még abszolút nem tűnik fel, hiszen a G13 Pro egy teljesen átlagos, sőt attól talán még kisebb méretű elől-hátul üveg borítású, fém hatású műanyag kerettel rendelkező dizájnos(ez mondjuk főleg az Apple mérnökeinek érdeme) készülék. Sajnos a bekapcsolás után azonban minden illúzió szertefoszlik, hiszen a 60hz-es kijelző IPS technológiára épül, ami önmagában még nem probléma, az viszont már komolyabb gond, hogy csak 720p-s tehát HD felbontású, ami sokak számár kizáró tényező. A helyzetet tovább rontja, hogy a méretes notch csak átverés, az 5MP-es szelfikamera ugyanis nem igényel annyi helyet, mint a rendes FaceID, 3D arcfelismerésről, vagy az ahhoz szükséges segédszenzorokról pedig a Gionee nem gondoskodott. 

A G13 Pro mind a négy színvariánsban szemrevaló mobil lett 

   A hátlapi 2MP-es, meg nem határozott feladatkörű(valószínűleg a dísz funkcióját tölti be) képalkotó persze ott figyel az ikonikus kameraszigeten, amit az sem tud ellensúlyozni, hogy kényszerből azért egy 13MP-es főkamera mégiscsak került a készülékbe, de ettől sem szabad csodát várni, de kijelenthető, hogy mégsem ez a G13 Pro leggyengébb pontja.

  Az igazi lejtmenet ugyanis a típuson belül kezdődik, ahol a 4GB RAM még korrekt is volna, de sajnos csak 32GB tárhellyel egészítették ki, amire nehezen fér rá bármi, ami igényelne ennyi RAM-ot. Ha pedig még fontosabb applikációk mellőzése árán fel is kerülne a telefonra, egy komolyabb cím, az azonnal elvérezne, hála a 12nm-es Unisoc Tiger T310-as lapkának, ami kemény 4 maggal kénytelen gazdálkodni, amik közül mindössze egy képes 2,0 GHz-es teljesítményre, szóval ez a mobil az iPhone 13-mal ellentétben legjobb esetben is csak a szókeresőkhöz hasonló játékok futtatására alkalmas.

  A Gionee G13 Pro azonban távolról sem az az ipari hulladék, aminek az eddigi specifikációk alapján tűnik, ugyanis van 3 pozitív tulajdonsága is. Először is kis mérete ellenére egészen vállalható, 3500 mAh-s akkumulátort kapott, ami a nem túl nagy étvágyú chipet jó eséllyel el tudja látni legalább egy napig. A második pozitívum részben kapcsolható ehhez, ugyanis bármilyen hihetetlen ez az iPhone klón, a Huawei HarmonyOS-ét futtatja ami egy kifejezetten üzemidőbarát rendszer hírében áll, ráadásul lévén egy előre optimálisra csiszolt OS kerül a G13 Prora, kisebb a súlyos és zavaró bugok esélye, mintha a gyártó magának alkotott volna valami Android alapokon nyugvó fércmunkát. A végső érv pedig, ami ezt az Európából nézve végtelenül gagyi eszközt vonzóvá teheti, az az átszámítva 80 euró körüli ára, ami Kína egyes régióiban és Indiában kifejezetten erős érv lehet a megfelelő készülék kiválasztásakor és mivel a globális forgalmazásra szinte 0% az esély, így fontos, hogy a kiszemelt vevőkör szemszögéből nézzünk erre az olcsó másolatra.