Románia egyik mobilokat gyártó(bizony, az Allview és az iHunt román tulajdonban vannak) cége a rendkívül kreatív elnevezésű iHunt, így amikor lehetőségem kínálkozott arra, hogy kölcsönkapjak egy kissé karcos, de alig használt román mérnöki műtárgyat, azonnal felcsillant a szemem. Mint később, a kölcsönbe kapás után nem sokkal kiderült(ennek módjáról még lesz szó), konkrétan a Like Hi10-hez volt szerencsém, ami a gyártó belépő szintű, a marketing szerint a divatos, modern megjelenésre és a kompakt méretbe rejtett gördülékeny Android Go élményre kihegyezett típuscsaládjának legújabb tagja. Mivel a 20.000 forintos árról már a teszt előtt tudomást szereztem így optimistán álltam a dolgokhoz, mondván ennyiért a minimum is ajándék, azonban a készülékkel töltött idő során menthetetlenül kénytelen voltam összevetni a hasonlóan árazott Alcatel 1B-vel vagy a kicsit költségesebb, Redmi 9A-val.

Külső:

  A Hi10 egyértelmű csúcspontja és a marketing egyetlen igaz állítása egyaránt a típus külsejéhez köthető. A típus ugyanis egyfelől kompakt és a megszokott, jellegtelen belépő szintű tepsikhez képest kifejezetten aranyos, ráadásul úgy képes szemrevaló lenni, hogy egyetlen ismert típust sem próbál szolgai módon lemásolni. A dolgon tovább javít, hogy a választható színek palettája megfelelően széles és eltérő(fekete, piros, sötét és világoskék), az egységesen fekete kamerasziget pedig még az azonos hátlapi szín esetén is kellően kiemelkedik, mint dizájnelem. Az előlap hasonlóan szépen fest, a kategóriában bőven elfogadható káváival és ízlésesen ívelt vízcsepp notch-csal.

Tökéletességről azonban sajnos itt sincs szó, ugyanis az összképen kicsit ront a hátlapon olvasható szétszórt kisregény, mely közli, hogy a kamera bizony mesterséges intelligenciát is használ, illetve megtudhatjuk, hogy az iHunt(ezzel mondjuk nem hiszem, hogy bárki büszkélkedne) Like Hi10 nevű termékével van dolgunk, amit a felhasználó vagy már amúgy is tud, vagy pusztán nem érdekli, a külső szemlélőt pedig garantáltan hidegen hagyja(részben megcáfolom magam, én ugyanis a hátlapról tudtam meg a telefon pontos típusát). Az ilyen feliratok persze jól tudnak állni egy telefonnak és egy Apple logó, vagy egy Dare to Leap felirat még akár jól is tud állni a megfelelő készüléknek, de a teljesen véletlenszerűen, eltérő betűtípussal a hátlapra vetett szövegek a Hi10 külsején sajnos rontanak egy keveset.

Minőség:

  Mit is várhatna el az ember egy ennyire filléres telefontól? A gyors válasz az, hogy semmit, azonban valahogy az iHunt még ezt is képes alulteljesíteni, hiszen megnyerő külseje által okozott illúzióink már az első tapintásra szertefoszlanak. A hátlap pocsék minőségét lehetne arra fogni, hogy leszedhető(ezáltal a készülék a legkisebb esőtől is elromolhat), de még a korábban tesztelt 10.000 forintos Navon Pure Micro is kifejezetten minőséginek hat fogásra az iHunt-hoz képest. A telefon természetesen erős fogásra recseg is, a kijelző pedig olyan sérülékeny, a mai követelményekhez képest, hogy könnyen felmerülhet bárkiben, hogy nem is biztos, hogy üveg(pedig amúgy az, csak éppen bármiféle érdemi karcálló, vagy oleofób réteg nélkül.

Képernyő:

   Manapság a Realmenek, a Redminek vagy a hasonló márkáknak hála már a belépő kategóriában is gyakori, hogy egy telefon FullHD+-os IPS LCD kijelzővel rendelkezik, de még a kifejezetten rossz ár-érték arányú készülékek is megkapják a HD+ felbontást. Egy ilyen korba érkezett a Hi10 egy 442x960 pixeles felbontású TFT megjelenítővel, ami gyakorlatilag a kritikán aluli szintet jelenti. Bár az apró, 5,5"-es képátló miatt a kevés pixel jobban tolerálható, mint egy manapság divatos tepsin, azonban tartalomfogyasztás esetén, főleg Youtube videók nézésekor a 480p alatti minőség bőven a vállalhatatlan kategóriába csúszik. A dolgot súlyosbítja még az is, hogy a betekintési szögek és a maximális fényerő is harmatgyenge, és a 4-5 évvel ezelőtti olcsó telefonok szintjét idézi meg.

 Hangzás:

  A mono hangzás abszolút nem ördögtől való ha egy kis méretű, olcsó készülékről van szó. Logikus hát, hogy a szuperolcsó Hi10 esetén sem a médiatartalmak lejátszásakor aktív hangszórók számával van a probléma. Ennél jóval zavaróbb, hogy a típus hangminősége telefonbeszélgetés és tartalomfogyasztás esetén is gyenge és bár a hangerővel nem lenne súlyos probléma, de magas hangerőn hajlamos a torzításra és enyhe recsegésre is. Ha ez nem lenne elég a hangkeltő a létező legrosszabb helyre került, nevezetesen a hátlap alsó részére. Ez az elrendezés pedig tökéletes arra, hogy kézben tartva a tenyerünk vagy az ujjunk, lefektetve pedig a telefon alatt lévő felület teljesen letompítsa a telefonból áradó hangokat, így kényszerítve a felhasználót fülhallgató használatára. Kis örömre adhat okot, hogy egy jack csatlakozó azért elfért az aprócska készüléken(nyilván a tervezők érezték, hogy szükség lesz rá), így egy normális headsettel gond nélkül használható a mobil.    

Teljesítmény:

   Az olcsó kínai, vagy jelen esetben román készülékeknek jellemzően komoly gondjaik vannak a megfelelő teljesítmény prezentálásával és már megjelenésükkor is legfeljebb az elvárható minimumot nyújtják. Nos, a Hi10 még erre sem igazán képes. 2021-ben ugyanis egy 1GB RAM-mal és 16GB tárhellyel felszerelt készülék képtelen megfelelően tárolni és kezelni az egyre fejlettebb applikációkat, a 3G-s mobilnet pedig a tartalomfogyasztást teszi kínszenvedéssé. Ha ez nem lenne elég a típus lelke egy 4 magos MediaTek MTK6580M lapka, aminek a teljesítménye nagyjából a negyede a cég P22-es lapkájának, amit a legtöbb tesztelő már a tavalyi évben is elégtelennek ítélet meg egy belépő szintű telefonba is. 

Szoftver:

   A gyenge hardver persze önmagában még nem feltétlen jelenti egy telefon teljes kudarcát, hiszen a megfelelő optimalizálás csodákat tehet, elég csak arra gondolni, hogy a filléres Nokia vagy LG mobilok processzorukat meghazudtoló módon voltak már több esetben képesek a gördülékeny, folyamatos működésre a jól testreszabott szoftver miatt. Papíron az iHunt is ezt a koncepciót követi, hiszen nem a hagyományos Android 10, hanem annak visszafogott Go verziója van a típuson, ami kevés helyet foglal és már az 1GB-nyi RAM is elég a futtatásához.

  A gond ott kezdődik, hogy a gyártó a rossz szokás szerint szimplán csak rádobta a szoftvert a készülékére és meg sem próbálta igazán precízen az alkatrészekhez igazítani, így a felhasználás során gyakori vendég szaggatás, a hosszú megakadás, sőt a lefagyás is és bizony a kijelző sem túl reszponzív, tehát  a felhasználói élmény kifejezetten kellemetlen még böngészés közben is.

Akkumulátor:

   Manapság, a tepsi méretű telefonok és a 7nm-es középkategóriás, valamint 5nm-es csúcslapkák világában nem nehéz korrekt üzemidőt produkálni, azonban sokkal bonyolultabb a helyzet, ha egy kis készülékházba, a költségcsökkentés okán korosodó chip mellé kell beilleszteni egy megfelelő telepet. A dolog problémás mivoltát jól jelzi, hogy még az iPhone 12 Mini, vagy a Galaxy S10e esetén sem tudtak gondoskodni megfelelő kapacitásról, így nem meglepő, hogy az iHunt mérnökei sem tudtak csodát tenni. 

   A Hi10 ugyanis egy 2650 mAh-s akkumulátorral rendelkezik, ami elsőre kevésnek hangzik, azonban az érem másik oldalán ott található a kis felbontású és kis méretű kijelző mérsékelt fényerővel, valamint az elavultsága ellenére gyenge magjai miatt keveset fogyasztó lapka, az Android Go-nak hála pedig összességében kijön  az elvárható 1 napos üzemidő. A dolgot azonban árnyalja, hogy a készülék képtelen a gyorstöltésre és a telefon mellé adott kábel is microUSB végződést kapott, ebből pedig sejthető, hogy a mobilon lévő port is ennek megfelelő. 

Kamera:

   Ha az iHunt készülékeknek van közös jellemzőjük, akkor az a szenzor nélküli lencsék jelenléte. A cég legtöbb típusán ugyanis 3-4  hátlapi "kamerával" kell számolni az egy előlapin túl. Éppen ezért meglepő, hogy a Hi10 mindent egybevetve "csak" 3 körrel rendelkezik. Ezek közül azonban nem túl meglepő módon nem mindegyik rejt valódi képalkotót. Szerencsére a notchba elhelyezett optika valós és egy 5MP-es érzékelőt rejt, ami pocsék, de az árhoz viszonyítva talán még éppen elfogadható képeket készít, bár dinamikatartományra vagy éppen színhűségre senki se számítson.

   A hátlapon már jóval felemásabb helyzet fogadja a felhasználót, a szó legszorosabb értelmében. Az alsó lyuk ugyanis annyira nyilvánvalóan átverés, hogy még a gyártó honlapján sem szerepel, hogy azt hivatalosan mélységérzékelőnek vagy makrószenzornak kell hazudni, vagy hogy milyen képzeletbeli felbontás társítható hozzá. A felső kivágásban szerencsére már valódi képalkotó foglal helyet, méghozzá egy 8MP-es, ami viszont kizárólag tökéletes fényviszonyok közt történő fotózásra alkalmas. Természetesen ez a korlátozás nem valamiféle szoftveres korlátban gyökerezik, hanem a szenzor gyenge mivoltában, ami miatt jó eséllyel senki nem áldozná fel a szűkös tárhelyet elmosódott és zajos videók és sötét pacákból álló szürkületi fotók érdekében.

Extra funkciók:

   A belépő szintű telefontól nem igazán várható el semmi különleges többletfunkció, így a Hi10 esetén sem beszélhetünk olyan dolgokról, mint az infra, vagy épp az NFC chip sőt ujjlenyomat olvasóval sem fogunk találkozni. Mégsem szabad azonban azonnal temetni a típust. Adva van ugyanis a jack csatlakozó, és a gyári Android funkciói is adottak, sőt a típusnak van egy ütőkártyája is, ami furcsa módon pont elavultságából fakat.

  A készülék hátlapja ugyanis leszedhető, ez pedig azt jelenti, hogy néhány nem túl drága tartalék akkumulátor beszerzése után akár egy teljes nyaralás is kihúzható töltőkábel nélkül, ráadásul ez a megoldás a készülék javítását is jelentősen megkönnyíti, bár egy 20.000 forintos eszköznél kétséges, hogy megéri-e egyáltalán beruházni új alkatrészekre, vagy célszerűbb kapásból új telefont venni.

Ár/Érték arány:

   Nehéz dologra vállalkozik, aki meg akarja ítélni az iHunt  Like Hi10 ár-érték arányát. Egyfelől ugyanis kifejezetten megéri a típus, hiszen mindent egybevetve egy működőképes telefon, amely alkalmas a legalapvetőbb funkciók használatára, ráadásul a doboza alapból is tartalmaz minden fontos tartozékot(tokot is), így nem kötelez utólagos költekezésre. Az sem utolsó szempont, hogy a botrányos anyaghasználat ellenére is kényelmes és kompakt készülékről van szó, így a kevésbé tartalomfüggő felhasználóknak is szimpatikus lehet a készükék hellyel-közzel. Ez a csomag pedig mindössze 20.000 forintba kerül, ami még a legolcsóbb Realme és Redmi készülékeknek is jóval alatta van és nem kevés embernek igenis számíthat 5-10.000 forintnyi különbség is.

   Másfelől viszont el kell ismerni, hogy az iHunt ajánlata maximum egy Európai burokban számít vonzónak. Bármely kínai webshopban találni lehet 30.000 forint környékén sokkalta jobb típusokat, melyek sokszoros teljesítményt, valódi kamerákat és minimum HD kijelzőt kínálnak, a szolgáltatóktól beszerezhető 0 forintos készülékekről pedig szintén nem szabad megfeledkezni, melyeknek specifikációik mellett komoly előnyük az is, hogy sokkal jobb szervízháttérrel rendelkeznek, így az iHunt Like Hi10-et tényleg csak annak érdemes megvásárolnia, aki nem tud belátható időn belül összespórolni 10-20.000 forintot egy klasszisokkal jobb és valószínűleg évekkel tovább használható típusra.

Külső: 8/10

Minőség: 3/10 

Képernyő: 1/10 

Hangzás: 2/10 

Teljesítmény: 2/10

Szoftver: 4/10 

Akkumulátor: 5/10 

Kamera: 3/10 

Extra funkciók: 5/10 

Ár/Érték arány: 5/10

Összesítve:38/100

0-49:Kerüld el!