Hazájában az Oppo neve egyet jelent a magas minőséggel, a prémium felhasználói élménnyel, de ennek ellenére, vagy éppen ezért igazi közönségkedvenc márkának számít, tegyük hozzá teljesen megérdemelten. Ezt a sikert meglovagolva próbál most a feltörekvő márka betörni Európába, azon belül is hazánkba. Azonban a cég vezetőségében nem bolondok dolgoznak, így tudják, hogy értelmetlen lenne egyből a kisebb vagyonba kerülő Find X 3 Proval megkezdeni a portfóliót, éppen ezért a döntésük a Reno 5 5G-re esett. Ez a típus hivatott eljátszani az első fecske szerepét, azonban ez a fecske egyrészt kicsit koros(2020 decemberében mutatták be), másrészt egy olyan légtérbe repült, ahol a Galaxy A52s 5G-hez, vagy a Xiaomi 11 Lite 5G NE-hez hasonló ragadozómadarakkal kell felvennie a versenyt, úgy hogy itthon az Oppo szócskához még nem a prémium mobil, hanem inkább a sokadik kínai mobil fogalma társul.

Külső:

  Az Oppo prémium gyártóhoz méltó módon mindig ügyel arra, hogy termékei kellemes látványt nyújtsanak, de ez a hozzáállás bizony magával hozza az iPhoneok egyik gyermekbetegségét is, azt, hogy sok esetben túlságosan hasonló kinézetű mobilokat dobnak piacra. A tipikus középkategóriás telefon kinézetű Reno 5 5G is beleesett ebbe a hibába, ugyanis alig lehet megkülönböztetni a Reno 4-es vagy épp a Reno 6-os modelltől, tehát hiába mondható rá, hogy megjelenésében abszolút nem megosztó, ha ennek az az ára, hogy kifejezetten szürke kisegérnek hat a középkategória népes táborában, akkor elég kis eséllyel kelti föl bárki figyelmét, amin még az sem segít, hogy kék színvariánsa kifejezetten stílusos.

Minőség:

   Nem nagy meglepetés, hogy a gyártó az összeszerelési minőség terén törekedett a maximumra, így a készülék nem recseg, a hátlap nem benyomható és az illesztések is rendeben vannak. 2021-ben azonban ez már nem elég az olcsóbb, mégis cseppálló Xiaomik és a hasonló árú, de IP67 szerint vízálló Samsungok ellen. A Reno 5 ugyanis akármilyen masszív eszköz, semmiféle vízállósági tanúsítványt nem kapott, ráadásul a hátlap mellett a keret is teljesen műanyag, ami magas minősége ellenére mégiscsak tapintható, ez pedig nem az az élmény, amit egy már bezuhant árral is 130.000 forintos telefontól elvárnánk, ami ráadásul elvileg örököse annak a Renonak, ami megjelenésekor páratlanul minőségi telefon volt.

Képernyő:

   Ezen a téren is elmondható nagyjából ugyanaz, mint a külső borítás terén, azaz, hogy korrekt a megvalósítás, de többre számítottunk. A Gorilla Glass 5, a 6,43"-es képátló, a FullHD+ felbontás és az AMOLED technológia a beépített ujjlenyomatolvasóval elég korrekt, azonban a 430 nites tipikus és 750 nites csúcsérték eléggé elmarad a vetélytársaktól, például az 1200-as számmal büszkélkedő és megintcsak érezhetően olcsóbb Redmi Note 10 Protól. Ezen túlmenően a képfrissítés sem túl lenyűgöző. Bár a 90hz önmagában teljesen jó érték és a szemnek is kellemes, de nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy a legtöbb gyártó 2021-ben ezt már a belépő kategóriának szánja, a közép és felső kategóriában pedig már szinte kötelező a 120hz. A helyzeten azért sokat javít, hogy a megjelenítő színhelyessége teljesen rendben van, nem szaturál agyon minden tartalmat és napközben is jól látható a kijelző, bár ez nyáron könnyen megváltozhat.

 Hangzás:

  A Reno abszolút mélypontjához érkeztünk, hiszen ha az elmúlt 1-2 év hozott valami örömteli újdonságot az alsóbb árszegmensbe, akkor az a sztereó hangszórók elterjedése volt, aminek a Xiaomi lett a koronázatlan királya, hiszen még a belépő szintű Redmi 10 is megkapta a funkciót. Az Oppo azonban láthatóan nem követte a trendeket és megmaradt a mono hangzásnál.

   Ezzel igazából nem is lenne nagy gond, a Huawei is szereti ezt a megoldást, például a Nova 9 sem kapta meg az elvárható 2. hangkeltőt a mobil tetejére, a helyzet azonban az, hogy annál a készüléknél a típus alján kárpótlásul egy remek hangszóró foglalt helyet, itt viszont épp az ellenkezője történt. A gyártó ugyanis egy kifejezetten középszerű modult helyezett el a típusban, ami annyira tompa és torz maximális hangerőn, hogy eleinte azt hittem a használt tesztkészülékbe por vagy enyhe nedvesség került, azonban a GSMArena értékelése is átlag alattinak írta le az audio élményt, így jó eséllyel a mérnökök és nem a környezeti tényezők teszik a Reno 5 5G-t hangzás terén sereghajtóvá. A problémát némiképp enyhíti, hogy a beszédhangszóró és a mikrofon viszont jól szerepel, de ez sovány vigasz abban az évben amikor egy Mi 11 Ultra már-már kihangosított zenehallgatásra is használható. 

Teljesítmény:

   Nyers erőben szerencsére már nem szenved ilyen mértékű hiányt a Reno, hiszen a megjelenésekor még kellően modernnek számító Snapdragon 765-öt kapta meg, az már más kérdés, hogy mostanra a 7nm-es lapka helyét a 6nm-es Snapdragon 778 teljesen átvette és bizony a legtöbb rivális már ezzel, vagy a még erősebb Snapdragon 870-el van felszerelve. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy az Oppo készülékét a hétköznapibb címek kicsit sem fogják megizzasztani, sőt a nagyobb címek is gond nélkül elfutnak rajta némi grafikai kompromisszum árán. A gyártó nagy szerencséjére a RAM és a tárhely sok esetben hasonlóan fontos, mint a lapkakészlet ereje és ezen a téren viszont nagyot meg a Reno 5 5G. Bár a 128GB tárhely kifejezetten elterjedt már, azonban a 8GB RAM olyan tulajdonság amiért a legtöbb rivális komoly felárat szeret elkérni. Ebből fakatódan egyébként a típus az átlagnál jobban viseli a multitaskingot és a háttérben futó alkalmazásokat sem lövi le olyan agresszívan, mint például egy Samsung, vagy egy OnePlus. 

Szoftver:

   Ha leszavaztatnák a világ összes olyan felhasználóját, aki már minden Android alapú rendszert kipróbált, akkor jó eséllyel a OnePlus Oxygen OS-e vagy az Oppo ColorOS-e nyerné el a legjobbnak járó címet. A ColorOS ugyanis amellett, hogy jóval átláthatóbb, mint egy One UI, vagy a MIUI, legalább annyi, de inkább több testreszabható funkciót kínál és optimalizáció, valamint gördülékenység terén is az élvonalba tartozik. Ezek után nem meglepő, hogy a Reno 5 korrekt lapkakészlete igazán kényelmes felhasználó élményt biztosít az által, hogy bármiféle szaggatás nélkül prezentálja az Oppo szoftverfejlesztőinek mesterművét.

  Konkrétumokra kitérve itt nem találkozunk túlbonyolított, ezáltal a funkcióbőség hamis látszatát keltő menürendszerekkel, mint régebbi Samsungok, vagy nem is olyan régi LG mobilok esetén, nincsenek a rendszerbe(Poco,Redmi), a gyári applikációkba(Samsung) vagy a alkalmazásboltba(Huawei) rejtett reklámok, de a kínai mobilok rákfenéjének számító fölösleges, előre telepített applikációk(bloatware-ek) is teljesen hiányoznak a készülékről.

Akkumulátor:

   Amikor 2020-ban a tech sajtó megismerkedett a SuperVOOC 2.0-val mindenki le volt nyűgözve. A 65W-ös teljesítmény és az ezt biztosító GaN alapú adapter forradalminak hatott, hiszen az addig megszokottnál gyorsabb töltést produkált kisebb méretben. Az igazán kellemes csalódás azonban az volt, amikor kiderült, hogy ezt a prémium technológiát az Oppo nem csak a csúcskészülékekbe szánja, hanem a mezei középkategóriás eszközökbe is. Így kapta meg a Reno 5 5G is ezt a töltési lehetőséget, azért pedig plusz pirospont jár, hogy ezt a dobozban mellékeli is és nem egy szimpla kábellel, vagy egy gyengébb adapterrel szúrja ki a vásárló szemét.

   A mindössze 35 percig tartó teljes feltöltés viszont önmagában nem elég, ha a készülék lemerül fél nap alatt. Szerencsére itt erről szó sincs, a 4300mAh-s telep ugyanis inkább másfél-két napot garantál, már ha a tulajdonosan nem dönt úgy, hogy a telefonjáról egy töltőkábellel mondjuk a fülhallgatóját, az okosóráját és még a biciklilámpáját is fel akarja tölteni, ugyanis a Reno erre is képes és még így is marad annyi energiája, hogy egy napot kihúzzon 60hz-en, kikapcsolt 5G-vel és GPS-el. 

Kamera:

   A mobilpiacon terjed egy súlyos betegség, melyet a gyártók sorra kapnak el egymástól. A kór lényege, hogy a marketingesek a leg átlagosabb modellt is kényszeresen a mobilfotózás és/vagy videózás úttörőjeként hirdetik. A Xiaomit ez a fertőzés leginkább a Xiaomi 11 Pro Max esetén kapta el, aminek felső-középkategóriás kameráiból kimaradt az ára alapján amúgy elvárható mozivarázs, az Oppot pedig úgy tűnik a Reno 5 5G esetén kapta el.

   Szerencsére jelen teszt alanya egy enyhébb variánst kaphatott el, ugyanis itt nem annyira érhető tetten a füllentés, ugyanis a 32MP-es szelfikamera és a 64MP-es főszenzor egyaránt jól dolgozik, sőt a 8MP-es ultraszéles egység még jobban is teljesít, mint a legtöbb mobilban amiben megfordult már, azonban a 2MP-es, a fölöslegesség netovábbjaként is nevezhető segédszenzorpár itt is dekorelemként van jelen leginkább.

  A gond tehát itt sem azzal van, hogy összességében mit nyújt a telefon, hanem azzal, hogy a konkurens Samsungok optikai stabilizátort és minőségibb ultraszéles kamerát is kaptak, a Xiaomik pedig vagy szenzorméretben és felbontásban(Redmi Note 10 Pro), vagy egyszerűen szoftveres képfeldolgozásban(Xiaomi 11 Lite 5G NE) jobban szerepelnek. Annyiban viszont nem hazudik az Oppo marketingje, hogy a Reno a videófelvételben elég jó, ugyanis ezen a téren ha nem is minden téren, de rossz fényviszonyok közt mindenképp felülmúlja fő riválisait és logikusan nappal sem vall szégyent.

Extra funkciók:

   Az igazán nívós mobilgyártók előszeretettel rakják tele készülékeiket hasznos kis extrákkal, melyek egyedivé és még inkább nélkülözhetetlenné teszik az adott típust. Az Oppo is ezen az úton jár, így a Reno 5-ből sem maradhatott ki a kijelző alá épített, a kategóriájában a legjobbak közül való ujjlenyomatolvasó, a 2D-s, de gyors arcfelismerés, de még a régen látott jack barátunk is is visszatért a kínai mérnökök kérésére, hogy azok is jó hangzáshoz jussanak szinte 0 késleltetéssel, akik nem kívánnak kisebb vagyont költeni egy felsőkategóriás TWS fülhallgatóra. A korábban említett fordított töltés szintén hasznos extra tud lenni sok helyzetben, de a rengeteg szoftveres extra tovább erősíti a mobilt ezen a téren.

  Itt is akad azonban egy kivetnivaló, méghozzá a bővíthetőség hiánya, ami a középkategóriában bizony fájóbb pont, mint egy komolyabb tárhelyopciókkal is megvásárolható flagship esetén. A Reno azonban kizárólag egy konfigurációban érkezett hazánkba, de még ha lehetne is kapni a 256GB-os verziót az akkor sem érné meg, mivel a benne található 12GB RAM aránytalanul felemelné a készülék árát.

Ár/Érték arány:

   Ha pedig már az árról esett szó érdemes alaposabban kivesézni azt. A típus beesett árral is 130.000 forintba kerül, megjelenésekor pedig 170.000 magyar pénzt kértek el érte. Ha a nyitóárat nézzük kijelenthető, hogy a típus nem éri meg az árát, ugyanis annyi pénzét már akkor is lehetett Snapdragon 870-el, vagy hasonló kaliberű Dimensity lapkával szerelt flagshipkillereket kapni sztereó hangzással, de egyes akciók keretében a minden szempontból jobb S20 FE is elérhető volt ugyanannyiért.

   Mérséklődött árral már egész más a helyzet. Így ugyanis fő riválisai közé a Realme GT Master Edition, a Xiaomi 11 Lit NE 5G, vagy éppen az A52s 5G tartozik. Bár az említett telefonokhoz képest az Oppo érezhetően gyengébb, ami főleg a korából fakad(ne felejtsük el, Kínában már több mint 1 éve jelent meg a típus), azonban a hangzását kivéve minden téren képes hozni az elvárható szintet.

   A dolgot tovább árnyalja még az a nem annyira elhanyagolható tény is, hogy szolgáltatói kínálatban sokkal vonzóbb ajánlat az ára és a gyakran kínált ajándék Oppo TWS füles miatt, ami szép hangzásával némileg korrigálja a telefon ezen a téren tanúsított harmatgyenge teljesítményét. Na meg persze azt sem szabad elfelejteni, hogy miért Oppo az Oppo. A készülékhez ugyanis amolyan láthatatlan extraként jár az, hogy a gyártó díjmentes futárt biztosít, ha elromlik a mobilod és független felmérések szerint az európai piacon a Huawei mellett az Oppo ügyfélszolgálatánál lehet számítani a leggyorsabb és leginkább szakszerű telefonos ügyfélszolgálatra, ami csak azok szerint nem ér meg némi felárat, akiknek még sosem romlott el egyetlen telefonjuk sem.

Külső: 7/10

Minőség: 7/10 

Képernyő: 7/10 

Hangzás: 5/10 

Teljesítmény: 7/10

Szoftver: 10/10 

Akkumulátor: 10/10 

Kamera: 8/10 

Extra funkciók: 8/10 

Ár/Érték arány: 6/10

Összesítve:75/100

70-79:Korrekt vétel!