A tabletek piacán néhány éve érdekes helyzet uralkodik, ugyanis a kínálatban komoly szakadékok találhatók. 100.000 forint alatt például alig találni életképes, nem csak lakáson belüli böngészésre használható eszközt, míg 150.000 forint környékén már gond nélkül beszerezhető néhány, alig egy éves csúcslapkával szerelt, nagy felbontású kijelzőjű ár-érték bajnok. Vannak ugyan kísérletek a rés feltöltésére, mint például a Lenovo P11, azonban ezen típusok nagy része is kifejezetten felejthető, ráadásul ezek ára már vészesen közelít a "flagshipkillerekéhez". Valljuk be őszintén, egy ilyen helyzetre utoljára a botrányos ár-érték aránnyal operáló Nokiától várnánk megoldást, a helyzet azonban az, hogy a mára már negatív példává züllött gyártó a T20-as tabletjével megalkotta az év egyik-nincs rá jobb szó-legbarátságosabb tabletét.

Külső:

   Amíg a mobilok esetén a gyártók ha minimálisan is, de próbálnak törekedni az egyedi, vagy pont az egyik nagyon sikeres típushoz hasonlító megjelenésre, addig a tabletek esetén a legtöbb cég teljesen háttérbe szorítja az esztétikát és jellegtelen, legtöbb esetben letisztult, fémes dizájnnal is beéri. Nos, a Nokia úgy tűnik szakítani próbál ezzel, ugyanis egy kifejezetten szemrevaló sötétkék színt kombináltak az erősen lekerekített formavilággal álltak elő. A koncepciót olyan komolyan vették, hogy még a szükségesnél nem nagyobb kamerasziget is fokozatosan emelkedik ki, ami sokkal elegánsabb, mint a konkurencia zöménél megfigyelhető, élesen kiemelkedő, a szükségesnél nagyobb, gyakran feliratokkal csúfított platform. Elől is hasonlóan pozitív meglepetéseket tartogat a T20, ugyanis a kijelző sarkainak íve szépen igazodik a készülék házának formájához, ami szintén a tudatos tervezésről tanúskodik.

Minőség

   Az olcsóbb tableteknél jellemző, hogy műanyag hátlappal vannak felszerelve, ami bár sok esetben minőségi, mégsem utánozhatja az alumínium szilárdságát. A kifejezetten középszerű minőségű plasztik hátlapú telefonjairól ismert Nokia azonban itt másképp döntött, és a strapabíróbb anyag mellett döntöttek. Ennek köszönhetően a T20 meglehetősen masszív és kellemes tapintású, pedig súlya verziótól függően mindössze 465-470g, ami miatt hosszú távon sem túl fárasztó tartani két kézben, ha éppen nem opció a tok. A T20 ráadásul rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, mely nem jellemző a a tabletekre: Bár hivatalos IP minősítést nem kapott a gyártó szerint ellenáll a fröccsenő víznek, ami látva a remek összeszerelést, könnyen elhihető.

Képernyő:

   Mivel a tableteket nagyrészt a kijelző mérete különbözteti meg a mobiltelefonoktól, így logikus, hogy a táblagépeknél különösen fontos a megfelelő minőségű megjelenítő. A T20 ezen a téren elég visszafogott, 10,4"-es képátló,1200x2000 pixeles felbontás, IPS LCD technológia jellemzi. Panaszra ennek ellenére nincs ok, hiszen a 400 nites tipikus fénysűrűség még a szabadban is elfogadható, ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg a mobiloknál az IPS már-már szitokszó, addig a tabletek közt teljesen elfogadható, hiszen a hasonló árú riválisok egy jó része költségcsökkentési okokból még mindig TFT jelzésű panellel rendelkezik. A T20 kijelzője tehát nem kínál a játékokhoz hasznos magas képfrissítést és a profi fotószerkesztéshez szükséges színhűséget sem produkálja, de alapvető feladatokra, Netflixezésre tökéletes.

 Hangzás:

   A T20 hangzásvilágával látszólag semmi baj. Adott a sztereó hangzásra képes páros a két rövidebb oldalon, ami bár elmarad néhány konkurens 4 hangszórós megoldásától, de abszolút nem vállalhatatlan, a 10,4"-es méret pedig elég garancia arra, hogy van bőven hely a hangképzésre. Sajnos azonban valami eléggé félrement a tervezés során, mivel Nokia táblagépe ugyanis kifejezetten erőtlen ezen a téren. A hangerő sem kiemelkedő, persze jobb mint egy telefon esetén, így akár zuhanyzás vagy páraelszívó mellett is jól használható, azonban a hangminőséggel akadnak gondok. A T20 ugyanis előszeretettel torzít, így hosszútávon akár kifejezetten kellemetlenné is válhat a használata, amin azért sokat javít, hogy kapott egy 3,5mm-es jack csatlakozót, így nem kell bluetooth párosítással sem bajlódni, ha fül, vagy fejhallgatóra váltanánk, hogy kellemesebb élményben legyen részünk.

Teljesítmény:

   A belépő szintű tableteknél sajnos nem sok jóra számíthat az ember a nyers erő terén, azonban a Nokia egy jó kompromisszumot kötött. Figyelmen kívül hagyta ugyanis a sokat szidott Helio P szériát, de az ár alacsonyan tartása érdekében a Snapdragonok is el lettek felejtve, helyette a Unisoc T610-es lapkája lett a befutó. A nem túl modern 12nm-es, mindössze 1,8Ghz-es lapkáról azonban két dolgot kell tudni. Egyrészt az elvárásokhoz képest jobban teljesít, konkrétan a Snapdragon 662 olcsóbb, de nagyjából méltó ellefele,(ami v9-es Antutun például 180.000 körüli pontot jelent) másrészt energiatakarékos és kifejezetten stabil, megakadásoktól és fagyásoktól mentes megfelelő felhasználás esetén. 

  RAM és tárhely tekintetében sajnos kicsit rosszabb a helyzet, a 3/32GB-os verzió ugyanis maximum elvárható minimumnak nevezhető. Van szerencsére 4/64GB-os verzió is, ennek viszont  az ára hazánkban sokkal kevésbé kedvező. Szerencsére a tárhely gond nélkül bővíthető a Wi-Fi-s modell esetén is, és igazából a mindennapok során a RAM szűkössége is elég kevésszer mutatkozott meg szoftveres okok miatt.

Szoftver:

   Azok a bizonyos szoftveres okok pedig nem egyebek, mint a vegytiszta Androidból és a jó optimalizációból fakadó visszafogott hardverigény. A Nokia ugyanis úgy tűnik, hogy a tabletek területén is törekszik a jó felhasználói élményre, ami azt jelenti, hogy könnyen átlátható, előretelepített, fölösleges applikációktól mentes, letisztult rendszert kapunk. Az sem elhanyagolható, hogy amíg a legtöbb táblagép esetén a gyártók elfelejtik a rendszeres frissítések fontosságát, addig itt 3 évnyi biztonsági és 2 évnyi főverzió frissítés garantálva van, ami örömteli hír.

   Természetesen itt is akadnak hibák, például a mobilokra kitalált Android 11 közel sem nyújt olyan élményt és kínál annyi funkciót, mint a Samsung tabletekre optimalizált One UI-ja, vagy a Huawei Harmony OS-e, de ez nem is lehet elvárás ezen a szinten, hiszen már az is komoly fegyvertény, hogy a használat során nem kell szembesülni az olcsó kínai tabletek gyermekbetegségeivel.

Akkumulátor:

   Nehéz megtalálni a tableteknél a tökéletes egyensúlyt az akkumulátorok terén, hiszen a méretes kijelző és az ehhez passzoló egy időben futó több alkalmazás sok energiát emészt fel, viszont Ben bácsi klasszikusának átiratával élve a nagy telep nagy tömeggel jár, ami pedig ugyanúgy kerülendő, mint a kurta üzemidő. A Nokia szerencsére egész ügyesen megtalálta az arany középutat, ugyanis 8200mAh-s kapacitása az alacsony fogyasztású lapkának köszönhetően remek képernyőidőket garantál, így átlagos használat esetén akár napokig is bírja, de komolyabb igénybevétel esetén sem kell folyton a töltőre rakodgatni.

  Ha már a töltő szóba került, sajnos meg kell említeni, hogy a dobozban csak egy 10W-os adaptert található, holott a tablet által támogatott maximális teljesítmény 15W, ami szintén nem kimagasló, de mivel a fő konkurensnek számító A szériás Samsung tabletek mellékelt töltője még a 8W-os értéket sem éri el, így a tablet piacon egyáltalán nem átlag alatti ez a specifikáció, de a teljes feltöltés még a "gyorstöltő" beszerzése után is órákba telik.

Kamera:

   Sokan vannak azon az állásponton, hogy egy tabletre fölösleges hátlapi kamerát tenni, az ezt az elvet vallók azonban figyelmen kívül hagynak sok reális szituációt, amikor igenis hasznos tud lenni ha nem csak egy kötelező, jelen esetben 5MP-es szelfikamera van a készüléken. Ez az előlapi képalkotó egyébként videóhívásra tökéletesen megfelel, de az biztos, hogy nem ezzel fog készülni a következő, lájkok százait profilkép.

 A lényeg azonban a főkamera, ami jelen esetben 8MP-es autofókusszal és LED villanóval is rendelkezik, és nappali viszonyok közt bőven megfelelő képeket, videókat lő, így például egy munkahelyi értekezlet esetén könnyedén megörökíthető vele egy fontos dokumentum, de egyetemen is hasznos lehet például a jegyzetek fotózására. Valljuk be, sokkal egyszerűbb ez a módszer, mintha egy mobilról kellene laptopra továbbítani a képeket. A T20 tudása ráadásul nem merül itt ki, a hátlapi szenzor az előlapival ellentétben megfelelő fényviszonyok közt képes egész vállalható képminőséget produkálni, végszükség esetén tehát használható nagyon esetlen és otromba fényképezőként is.

Extra funkciók:

   A T20 tablet mércével mérve nem rendelkezik sok hardveres extrával, például nem kapni hozzá külön a típushoz gyártott stylust, vagy billentyűzetes tokot, ami nyilván logikus döntés, ha azt nézzük, hogy a Nokia alacsony eladási számokkal kalkulál, de mégis kellemetlen, ha valaki produktívabb felhasználásra kívánja használni az eszközt. Ezt a hiányosságot kicsit ellensúlyozza, hogy legalább bővíthető a tárhely, és jack csatlakozó is van, verziótól függően pedig akár SIM-et is képes befogadni, a talán legfontosabb és leginkább kidolgozott extra funkció viszont szoftveres.

  Ez pedig nem más mint a Kids Space, ami tökéletessé teszi a T20-at a gyerekek számára, hiszen ezzel a funkcióval a szülő teljes kontrollt kap afelett, hogy a gyerek mennyi időt tölthet milyen appok használatával, de akár különböző weboldalak, vagy a beállítások szerkesztése is letiltható gond nélkül. A funkció persze kikapcsolható, így a tablet hétköznapokon gond nélkül lehet privát információkat tároló munkaeszköz, hétvégén pedig hordozható játékkonzol.

Ár/Érték arány:

   Az eddigi információkból az elég könnyen leszűrhető, hogy a Nokia T20 belépő szintű eszköz létére abszolút nem szerepel siralmasan, de persze a legjobb specifikációk is könnyen semmissé tehetők egy rosszul megválasztott árral. A Nokia furcsa módon azonban nem hozta a formáját, ugyanis nem valami irreálisan magas árat szabott a típusnak, ami konkrétan azt jelenti, hogy még a 4/64GB-os verzió is megáll 100.000 forint alatt kicsivel. Szokatlan, de mégsem ez a verzió a jobb vétel, hanem a gyengébb 3/32GB-os, ami mérséklődött áron már 70.000 forint körül is elérhető, ami kifejezetten baráti, pláne a gyártót ismerve. 

  Természetesen a kevés RAM és tárhely néhányaknak kizáró tényező lehet, de a jó optimalizáció az előbbi, a bővíthetőség pedig az utóbbi gyengeséget tudja némileg semmissé tenni. Ha ezeket a kompromisszumokat figyelembe is vesszük, akkor is kijelenthető, hogy korrekt ár-érték arányról beszélhetünk a 4/64GB-os verzió esetén, a 3/32-es T20 viszont kifejezetten kiemelkedőnek számít ebben a kategóriában. 70.000 forint környékén ugyanis szinte képtelenség másik, minden szempontból elfogadható, súlyos gyengeségektől nem szenvedő táblagépet találni. 

   A Nokia T20 tehát első fecske létére egy olyan eszköz, ami jól átgondolt tervezésről és hozzáértő mérnöki munkáról tanúskodik, ezáltal pedig könnyen válhat a család kedvenc kütyüjévé. Ha a HMD Global által birtokolt egykor nívós márka hasonló ihletettséggel fordulna a mobilok felé is akkor talán nem küzdenének évről-évre a zuhanó eladásokkal. Még szerencse, hogy a T20 használatához nincs szükség semmi más Nokia termékre, így a portfólió többi részét figyelmen kívül hagyva élvezhető a tablet használatával töltött idő.

Külső: 10/10

Minőség: 9/10 

Képernyő: 7/10 

Hangzás: 5/10 

Teljesítmény: 7/10

Szoftver: 8/10 

Akkumulátor: 8/10 

Kamera: 7/10 

Extra funkciók: 7/10 

Ár/Érték arány: 7/10

Összesítve:75/100

70-79:Korrekt vétel!